Német tengernagy. 1910-ben lépett be a haditengerészetbe. Az első világháború kezdeti időszakában légi megfigyelőként, később tengeralattjárós tisztként szolgált. 1935-ben ő kezdte el a német tengeralattjáró-flotta újjászervezését. A második világháborúban fontos szerep jutott az általa irányított U-Bootoknak. Az atlanti csata első fázisában a németek megpróbálták elvágni az Angliába irányuló utánpótlási útvonalakat. Rendkívül sok kereskedelmi hajót süllyesztettek el, a szövetségeseken a konvojok kialakítása sem segített, Dönitz ugyanis kidolgozta az ún. farkasfalka-harcmodort. 1943. januárjában Raeder utóda, a haditengerészet főparancsnoka lett. Ebben az időben az U-Bootok (köszönhetően a radartechnológia fejlődésének és a megfejtett német kódrendszernek) már súlyos veszteségeket szenvedtek. Dönitz kérte Hitlert, hogy koncentráltan fejlesszék a tengeralattjárókat, de erre nem került sor. 1945. április 29-én végrendeletében Hitler őt jelölte ki utódául. Megpróbált tárgyalni a szövetségesekkel, de azok ragaszkodtak a feltétel nélküli megadáshoz. Május 23-án letartóztatták. A nürnbergi perben tízévi börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban szabadult.
Donovan, William Joseph |
|
|
(1883-1959)
Amerikai jogász, hírszerző, az OSS első igazgatója. 1940-ben nemhivatalos tengerészeti megfigyelőként Nagy-Britanniában dolgozott. Roosevelt utasítására bejárta Délkelet-Európát és a Közép-Keletet, hogy felmérje a németekkel szembeni ellenállás szervezettségét. Hazatérte után hírszerzői koordinátorként dolgozott. Az 1942 nyarán létrehozzott OSS (Office of Strategic Services, a CIA elődje) élére került. Az egyesült vezérkar felügyelete alá tartozó hivatal munkája többrétű volt: a hírszerzői munka mellett kutatással és operatív tevékenységgel is foglalkozott. Az OSS többfelé is segítette az ellenállási mozgalmakat, elsősorban Franciaországban, Olaszországban, Észak-Afrikában és Burmában. 1945 októberében feladatait a hadügy- ill. a külügyminisztérium vette át, Donovan a nürnbergi per amerikai foügyészének, Jackson bírónak a munkatársaként dolgozott tovább.
Doolittle, James Harold |
|
|
(1896-1993)
Amerikai altábornagy. 1917-ben kezdett el a repüléssel foglalkozni, de 1930-ban otthagyta a hadsereget. 1940-ben visszahívták, kezdetben a gépkocsigyártás repülőgép-összeszerelésre való átállításán dolgozott. 1942. április 16-án a Hornet repülőgép-hordozóról felszálló B-25-ös bombázók az ő vezetésével intézték az első légitámadást Tokió ellen. 1943-ban Észak-Afrikában a 12. amerikai légi hadsereg parancsnoka. Később a stratégiai bombázásokat irányította a Földközi-tenger térségében. Az általa 1943 novembere és 1944 január 3-a között irányított 15. amerikai légi hadsereg Dél-Olaszországi támaszpontjairól magyarországi célpontokat is támadott. 1944 elejétõl a 8. amerikai légi hadsereg parancsnoka, mely kezdetben Európában, 1945-ben pedig a Csendes-óceánon tevékenykedett.
Douglas, Sir William Sholto |
|
|
(1893-1969)
Brit légi marsall. Az angliai csata végső fázisában átvette Dowding-tól a vadászok parancsnokságát, és védekezésből átment támadásba, nemcsak a brit pilóták önbizalmának növelése érdekében, hanem azért is, hogy kikényszerítse a német erők átcsoportosítását Délkelet-Európából. 1943-ban a RAF közép-keleti parancsnoka, egy évvel később a partvédelmi légierők parancsnoka. E minőségében előkészítette a normandiai inváziót, elsosorban azzal, hogy megtisztította a területet a német tengeralattjáróktól. A háború végén a Balti-tengeren ismét tengeralattjáró-bázisokat támad, a harcok végeztével a németországi brit légierő parancsnoka.
Dowding, Sir Hugh Caswall Tremenheere |
|
|
(1882-1970)
Angol repülő főmarsall. Eredetileg tüzértiszt volt, de már a "hőskorszakban" a repüléssel kezdett foglalkozni. Az 1930-as évektől dolgozott a légierő fejlesztésén. Ennek az időszaknak a terméke volt a később fontos szerepet kapott Hurricane és Spitfire, de a radar is. 1936 és 1940 között a Royal Air Force (RAF) vadászrepülőinek a parancsnoka. Gondosan megtervezett, hatékony légvédelmi rendszert vezetett be, mely jelentős mértékben támaszkodott a radartechnológiára. Sok bírálat érte, amikor a franciaországi harcok idején féltve óvta kisszámú légierejét - de többek között ennek is köszönhető, hogy a RAF legyőzte a Göring vezette Luftwaffe-t az angliai csata során. Dowding 1940-41-ben az USA-ban képviselte a brit repülőgépgyártási minisztériumot. 1942-ben nyugdíjba vonult, 1943-ban lovaggá ütötték. Kiváló taktikus és stratéga volt, de magányos ember, aki nehezen tudott kapcsolatokat kiépíteni munkatársaival.