második világháború

csaták kudarcok vilámháboru a világ leggyorsabb katonai terve fegyverek harckocsik tankok stb.

Az észak-afrikai hadszíntér összefoglalása Nyomtatás E-mail

A II. világháború Észak-Afrikában elsősorban Olaszország háborúját jelentette. 1939 szeptemberében, a világháború kitörésekor Benito Mussolini, az olasz Duce, eleget akart tenni a Németországgal kötött Acélpaktumnak, de Olaszország ekkor még nem készült fel egy elhúzódó háborúra. Mussolini közölte Hitlerrel, hogy országa csak 1943 elején áll majd készen. Az olaszok észak-afrikai hadjáratát számos alapvető probléma hátráltatta. Technikailag rendkívül elmaradott és siralmas állapotot mutatott az olasz hadigépezet. A harckocsigyártásban a Fiat és az Ansaldo egyedüli gyártókként állandósította az alacsony hatásfokú gyártást és a korrupciót. A harci morál is sok esetben hagyott maga után kívánni valót: a tisztek többsége alulképzett volt, a közkatonákkal nem barátkoztak sőt külön is étkeztek, és csak ritkán tűntek fel a frontvonalban.

wwii1-10

A líbiai és egyiptomi hadszíntér

Líbiában két olasz gyarmat volt: keleten Kireneika, nyugaton Tripolitánia. A hadszíntér legfontosabb jellemzője, hogy a csapatokat és a felszerelést hatalmas távolságokon kellett szállítani oda, ahol majd bevetésre kerültek. Az olasz elit erő tapasztalt egységekből állt, mint például a besaglierik, az alpinik, vagy épp az ejtőernyőseik. Az olasz Regia Aeronautica (királyi légierő) az 5. squadrát (repülőezredet) vezényelte Észak-Afrikába.

A nemzetközösségi hadszíntér

A nemzetközösség hadszíntere Kenyától Irakig, Törökországig és Líbiáig terjedt. A tengelyhatalmakkal szemben álló brit birodalom hatalmas mennyiségű katonai erőt vonultatott fel. A britek Palesztinában több mint 25000 katonát állomásoztattak, hogy az arabok és a zsidók ne támadjanak egymásra. Az arabok tengelybarát beállítottsága az egész arab világban jellemző volt, mivel sokan gyűlölték az egész Közép-Keletet, uraló briteket és franciákat. A Közép-Keleten hadászati szempontból több kulcsfontosságú hely is volt. Nemcsak a Szuezi csatorna forgott kockán, hanem Irak, Irán létfontosságú olajmezői is. A nemzetközösségi erők főparancsnoka a Közép-Keleten Archibald Wavell altábornagy volt. Az olaszok elleni harcok során a Nyugati-sivatag hadrendjének parancsnoka  Richard O’Connor altábornagy volt A líbiai parancsnoki posztra, pedig Philip Neame altábornagyot nevezték ki. Megjegyzendő, hogy egy nemzetközösségi hadosztály nagyobb és több tüzérséggel és páncéltörő ágyúval rendelkezett, mint egy olasz hadosztály. A britek már korán megkezdték a „jock” oszlopoknak nevezett harcászati eljárást, ami a német harccsoportnál lényegesen gyengébb alakulat volt. A brit haditengerészet nem tudta megakadályozni az olaszok Líbia ellátására tett erőfeszítéseit. A háború előrehaladtával megnőtt a hírszerzés szerepe is. A britek számára létfontosságú volt az ULTRA alkalmazása, melynek segítségével meg tudták fejteni a német katonai egységek rádióüzeneteit, azonban kicsit meglepő módon de az olasz kódolást (kivéve a haditengerészetét) nem tudták feltörni. Nem túlzó kijelentés az, hogy az ULTRA óriási segítséget nyújtott a briteknek. 

Az első ütközetek

Az észak-afrikai hadjárat néhány kisebb összecsapással kezdődött. Az olaszok Graziani tábornagy vezetésével Szidi-el-Barrániig nyomultak előre Egyiptompan, azonban itt meg is állították őket. A német vezetés egy része német csapatok küldését szorgalmazta, de ezt az olaszok ekkor még határozottan elutasították, mondván elég lesz néhány tank és némi felszerelés segítség gyanánt. A Matilda harckocsikkal indított ellentámadást O’Connor tábornok vezette, és ragyogó győzelmet aratott. A 7. harckocsi hadosztály mellet a 4. indiai hadosztály vett részt a harcokban. December 9. és február 7. között a nemzetközösségi erők Beida Fummig nyomultak előre. Nem könnyen, de győzelmet arattak. Az olaszok számára világossá vált, hogy ez a háború nem fejeződik be 1940-ben. Ekkor újabb erősítések érkeztek, közöttük a kiküldött német csapatok parancsnoka Erwin Rommel tábornok is. 

1941 - A tengelyhatalmak ellentámadása

1941 márciusában csak gyenge nemzetközösségi erők álltak szemben a tengelyhatalmak erőivel. Rommel Gariboldi parancsnoksága alatt állt, de megítélése szerint ez igen csak hátráltatta és nem egyszer kerülte meg felettese parancsait. 1941. március 24-én az 5. Leicht Panzer hadosztály megtámadta El-Ageilát. A nemzetközösségi erők harc nélkül vonultak vissza Mersza-el-Bregáig. Rommel március 31-én indított újabb támadást és április 1-jére elfoglalta a Mersza–el-Brega-i állást. Ezt követően az 5. Leicht Panzer vezetésével az Ariete (olasz) harckocsi hadosztályt és a Brescia (olasz) gyalog hadosztályt is bevetette a visszavonuló nemzetközösségi erők ellen. Április 2-án Agedabia is elesett. A 2. brit harckocsi hadosztály Agedabia elvesztése miatt kénytelen volt El-Mecsili felé visszavonulni. A visszavonulás során  a 2. harckocsi hadosztály komolyabb harcok nélkül gyakorlatilag megsemmisítette önmagát. Április 3-án este Wavel elrendelte az általános visszavonulást. Rommel parancsot adott hogy négy oszlopban folytassák az előrenyomulást. Ponath alezredes, a 8. géppuskás zászlóalj parancsnoka egységével átvágott a sivatagon és Derna mellet lezárta a Via Balbiát. Így gyakorlatilag a Tobruk felé visszavonuló nemzetközösségi erők mögé került. Egy Dzsebel Akbar-i megbeszélésről Tobruk felé haladva O’Connor tábornok, Combe alezredes és Neame tábornok épp abban a teherautóban utazott, amely belefutott a Ponath alezredes német helyőrségébe. Az El-Mecsilinél elért tengelyhatalmi siker után tovább folytatták az előrenyomulást a tobruki erődítmény felé.

rommel

Tobruk

A tobruki hadállás 1941 áprilisában kulcsfontosságú volt a szövetséges erők számára. Az itteni ausztrál állások megakadályozták, hogy a tengely erői lerohanják a kimerült ellenséget. Tobruk ostroma nem igérkezett könnyű feladatnak, mint ahogy azt az első elhamarkodott támadás is bizonyította. Az állóháborúra berendezkedett ausztrálok eredményesen kitartottak a tengelyhatalmak folyamatos támadásaival szemben. Rommel a tobruki ostrommal párhuzamosan 1941. április 25-26-án elfoglalta Fort Capuzzot, és a Halfaja hágót, ahol védelmi állásokat épített ki. Ezen állások ellen irányult a Brevity hadművelet 1941. május 15-én. A gyors nemzetközösségi támadást Rommel május 27.-re visszaszorította. Az ezt követő június 15.-én indított Battleaxe hadművelet is hasonló célokkal indult, de a harckocsik és a gyalogság összehangolatlansága, illetve a tengelyhatalmak jól megszervezett védelme miatt hamar kudarcba fulladt. A tengelyhatalmak utánpótlása akadozott, míg a britek hatalmas mennyiségű utánpótlásokat kaptak, többek között Stuart és Crusader harckocsikat. 1941. november 18-án a frissen kinevezett Caude Auchinleck megindította a Crusader hadműveletet. Az utánpótlási gondokkal küzdő Rommel feladta Tobruk ostromát és Szidi-Rezegig, majd a brit előretörésnek köszönhetően (december 6.), egészen Gazalaig, onnan, pedig Mersza-el-Bregáig vonult vissza folyamatos és súlyos harcok közepette. Rommel ekkor nagy mennyiségű erősítést kapott, amelyek számos harckocsit is jelentett. Megfordult a helyzet, hiszen ekkor a britek utánpótlási vonalai nyúltak meg. Rommel mihelyt feltöltötte egységeit, támadást indított hatalmas veszteségeket okozva ezzel legfőképp a 22. brit harckocsi dandárnak. 1942 januárjában Rommel egy nagyobb offenzívára szánta el magát. Január 21.-én indított támadásának nem kisebb célja volt, mint visszaszorítani a nemzetközösségi erőket legalább Egyiptomig és az oly nagy jelentőséggel bíró Tobrukot is elfoglalni. Rommel először Gazalai vonalak ellen indított támadást. Az elhúzódó harcokban június 16-ra Rommelnek sikerült áttörnie a gazalai védelmet és visszavonulásra késztetni a briteket. Immár teljes erejével Tobruk ellen fordulhatott. Június 20-án hatalmas tüzérségi előkészítés után, az összehangolt légi és szárazföldi támadás következtében Rommel elfoglalta Tobruk kikötőjét fogságba ejtve a megmaradt védelmet. A zsákmányolt felszerelés nagy volt, de ennek csak töredéke volt üzemanyag. Rommel csapatai ekkorra kimerültek és erősen leharcoltak voltak. Tobruk elestével a nemzetközösségi erők határozott visszavonulásba kezdtek és megkezdték az El-Alamein-i védelmi vonal kiépítését.

Rommel ekkor úgy értékelte a nehéz helyzetben levő briteket nem szabad hagyni, hogy egy erős védelmi vonalat építhessenek ki, ezért minden erejével El-Alamein-re összpontosított. 1942. június 27-28-án elérte és elfoglalta Fukát. A tengelyhatalmi erők 1942 júliusára siralmas képet mutattak. Az utánpótlás akadozott erősítés csak alig vagy egyáltalán nem érkezett, míg ezzel szemben a nemzetközösségiek folyamatosan kapták az anyaországi hatalmas mennyiségű utánpótlást, hadianyagot. Őszre alapvetően megváltoztak a két fél tevékenységét meghatározó hadászati tényezők. A Földközi-tengeren ismét helyreállt a brit flotta fölénye, az olasz flotta - részben olajhiány következtében - beszorult a kikötőibe, és a szövetségesek szilárdan tartották Máltát (A Málta elleni inváziót Hitler valószínűleg soha nem akarta megindítani).

El-Alamein – a britek utolsó reménye, a tengely utolsó lehetősége

alameinbattle8

Rommel az elkövetkezendő időkben a 15. és a 21. páncélos hadosztályra építette támadásai vázát. 1942. július 10-e után Rommel újra bizakodott, miután a középső védelmi vonal ellen indított támadása nem ért el döntő eredményt. Ezúttal a frontvonal déli része ellen kísérelt meg támadást, de az ULTRA, mint általában, most is megszerezte a majd teljes támadási tervet, így Auchinleck egy meglepetésszerű ellentámadás mellett döntött. A támadás nagy károkat okozott a tengelyhatalmak számára, többek között elvesztették a 621. rádiólehallgató századot is, amely mindeddig az információszerzés súlyát jelentette. Rommel szokásának megfelelően a főparancsnokságnak küldött üzenetében (eltúlozva) katasztrofálisnak nevezte helyzetét. Az ULTRA ezt az üzenetet is megfejtette és Auchinleck ez alapján újabb támadásra szánta el magát. A július 22-én indított támadás hamar kudarcba fulladt, ugyanis a tengely erői korántsem álltak annyira rosszul, mint ahogy azt Rommel jelentette. A tengelyhatalmak kisebb ellentámadásai súlyos károkat okoztak a briteknek, de jelentős sikert nem könyvelhettek el. Július végére mindkét fél gondokkal küszködött és kisebb összecsapások mellet nagyobb hadműveletre nem került sor. Augusztus 8-án Churchill menesztette Auchinlecket és helyére Gott, tábornokot nevezte ki. Gott röviddel kinevezését követően repülőgépe lezuhanása után elesett. Helyére Churchill Bernard Montgomery tábornokot nevezte ki.

sir_bernard_shaw_montgomery_m

Montgomery érkezésével hatalmas mennyiségű utánpótlás is áramlott a nemzetközösségi csapatokhoz. Angliából 820 ágyú, 7800 jármű és 368 harckocsi, és további közel 8000 jármű Amerikából 100 000 tonna ellátmány mellett. Montgomery gyorsan átszervezte a nemzetközösségi erőket, mely keretében felszámolta a „jock” oszlopokat és az Afrika Korpshoz hasonló nemzetközösségi gyorshadtestet hozott létre. Eközben Rommel is kapott utánpótlást: a Forlgore olasz ejtőernyős-hadosztályt és a Ramcke német ejtőernyősdandárt. A tengelyhatalmak ekkor 515 harckocsival rendelkeztek - melyeknek több mint a fele gyenge harcértékű olasz harckocsikat jelentett – a britek 935 harckocsijával szemben. Rommel egy nagy horderejű támadással akarta eldönteni a kialakult helyzetet. Az ULTRA segítségével Montgomery már a kezdés előtt augusztus 18-án értesült Rommel részletes terveiről, és azonnal megszervezte a veszélyeztetett zóna védelmét. A tengelyhatalmak összehangolt támadása az erős védelmi vonalak ellen hamar megtorpant, és visszavonulásra késztette azokat. A csata az Alam Halfa-i ütközetként került be a történelembe. A front viszonylagos megszilárdulása után Rommel megviselt egészségi állapota miatt Németországba utazott. Helyét ideiglenesen Stumme tábornok vette át. Ekkor, 1942. október 23-án hatalmas tüzérségi előkészítéssel megkezdődött Montgomery offenzívája. Stumme tábornok szívrohamban meghalt, helyét Von Thoma tábornok vette át. Mint kiderült Montgomery a frontvonal déli támadásának tervét a kezdeti nagy veszteségek miatt megváltoztatta és a Supercharge fedőnevű hadműveletben a tengerpart mellet, északon próbálta meg az áttörést kieszközölni. Von Thoma által vezényelt 15. és 21. páncélos hadosztályok ellentámadása kudarcba fulladt. (Az ULTRA a csata során folyamatosan információval látta el Montgomery-t a tengelyhatalmak helyzetét illetően. A kialakult válságos helyzetben Rommel a visszavonulás engedélyezését kérte Hitlertől aki ezt azonnal elutasította. Rommel, és immár Kesselring is jól tudta, hogy ez a parancs a Panzerarmee biztos pusztulását jelentené, ezért azt figyelmen kívül hagyva megkezdték a visszavonulást. Rommel ekkor a világtörténelem egyik legjobb visszavonulási műveletét hajtotta végre megmentve ezzel a Panzerarmee megmaradt egységeit. Persze ehhez kellet Montgomery rendkívüli óvatossága is mely következtében a britek nem tudták kiaknázni a győzelmet. Montgomery támadását követően nem sokkal a „Torch” hadművelet is kezdetét vette. Ennek keretében amerikai és brit egységek (3 hadtest) szálltak partra és indítottak támadást Vichy-Francia Észak-Afrika ellen. Rommel harapófogóba került egyetlen célja ekkor már Tunézia elérése, és csapatai megmentése volt.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 62
Tegnapi: 72
Heti: 134
Havi: 1 984
Össz.: 221 779

Látogatottság növelés
Oldal: afrikai hadtest támadása
második világháború - © 2008 - 2024 - csata.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »