második világháború

csaták kudarcok vilámháboru a világ leggyorsabb katonai terve fegyverek harckocsik tankok stb.

Német hajók 2 Nyomtatás E-mail

Admiral Graf Spee
graf-spee

Az 1919-es versaillesi békeszerződés szerint a maximális 10 200 tonna vízkiszorítási határral sújtott Németország egy ügyesen megtervezett "zsebtatahajót" tervezett. (A hajót a németek hivatalosan a "páncélos hajó" osztályba sorolták, de a nyilvánosság előtt inkább "zsebcsatahajóként" emlegették, mely elnevezés rajta is ragadt. Igazából egyik kifejezés sem pontos, mivel valójában egy, az átlagosnál sokkal erősebb páncélos cirkáló volt.) Testvérhajói a Deutschland (Lützow) és az Admiral Scheer. A három egység 1931-36 között épült.Konstrukciójukban sok újítást alkalmaztak, a cirkálóknál erősebb tüzérséggel, a csatahajóknál nagyobb sebességgel rendelkeztek. A háború elején az Atlanti-óceánon tevékenykedő Graf Spee-t brit hajók, köztük az Ark Royal repülőgép-hordozó vették üldözőbe. 1939. december 13-án a La Platánál brit cirkálókkal vívott csatát, amiben súlyosan megsérült. Befutott Montevideóba, de az uruguayi kormány csak 72 órányi tartózkodást engedélyezett számára. 17-én kifutott a La Plata torkolatába, ahol legénysége elsüllyesztette. Parancsnoka, Langsdorff kapitány december 20-án egy montevideói szállodában főbe lőtte magát.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1934

  • Vízkiszorítás: 12.200 t (üresen); 16.200 t (harckészen)

  • Sebesség: 26 csomó (48,15 km/h)

  • Személyzet: 926 fő 

  • Hajtómű: 2 csavartengely, 8 MAN dízelmotor - 41 748 kW

  • Hatótávolság: 37 040 km

  • Hossz: 186,0 m

  • Szélesség: 21,6 m

  • Merülés: 7,3 m

  • Fegyverzet: 6 db 28,0 cm-es ágyú; 8 db 15,0 cm-es ágyú; 6 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 4,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 2 db repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 76 mm, lövegtornyok 140-76 mm, fedélzet 38 mm


Admiral Hipper
admiralhipper01
 
1938-ban bocsátották vízre, a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály tagjaként. Testvérhajói a Blücher és a Prinz Eugen. 1940. február 18-án indult első bevetésére, amikor is a Scharnhorst és a Gneisenau társaságában a Nagy-Britannia és Skandinávia között közlekedő szövetséges konvojokat támadta, ahol megsérült. A javítások után 1941 februárjában Brestből indult újabb bevetésre, az Atlanti-óceánra, ahol támadást indított az SLS-64 jelű konvoj ellen, és több hajóját elsüllyesztette. 1941 decemberében a Lützov társaságában összecsapott az Északi-tengeren a brit Sheiffeld és a Jamaica cirkálókkal. Utoljára a Barents-tengeren vett részt harcban a sarkvidéki vizeken. A cirkálót a flottakiképző rajhoz vezényelték át a Balti-tengerre, később pedig, 1945 elején a Kelet-Poroszországban állomásozó német csapatok evakuálásában vett részt, és április 9/10 éjszaka a hajó a RAF bombázóinak egy Kiel elleni támadása során súlyosan megrongálódott. Ugyanez év május 3-án meglékelték, majd 1948-49-ben szétbontották.  
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1938

  • Vízkiszorítás: 14.800 t (üresen); 19.800 t (harckészen)

  • Sebesség: 32,5 csomó

  • Személyzet: 1600 fő

  • Hajtómű: 3 hajócsavar, fogaskerék meghajtásos turbina - 133 631 ks

  • Hatótávolság: 8 160 km

  • Hossz: 195,0 m

  • Szélesség: 21,1 m

  • Merülés: 7,9 m

  • Fegyverzet: 8 db 200 mm-es ágyú; 12 db 105 mm-es légvédelmi ágyú; 12 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú; 28 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú; 12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 3 db Arado Ar-196-os repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 70-80mm


Blücher
blucher
 
Az 1937. júniusban vízrebocsátott és 1939-re felszerelt nehézcirkáló, a Blücher egy öt hajóból álló osztály tagja volt a Lützow, a Seydlitz, a Prinz Eugen és az Admiral Hipper mellett. 1940. április 9-én egy 2000 fős haderőt szállító hadihajóraj élén, Oscar Kummetz admirális zászlóshajójaként vett részt Norvégia megszállásában, célja a norvég főváros, Oslo volt. E támadóéket 15 csapatszállító hajó követte, fedélzetükön 3761 katonával. Noha a támadást aprólékosan megtervezték, Kummetz admirális azt a parancsot adta haderejének, hogy csupán 12 csomós sebességgel keljen át az Oslo-fjordba vezető Drobak-szoroson. E döntés súlyos hibának bizonyult. A szoros csupán 457 méter széles és erődítmények védték. A norvég tüzérek addig vártak, míg a Blücher közvetlen közel nem ért, és tüzet nyitottak, rövid idő alatt lángra lobbantva a hajót. Az ezt követően becsapódó torpedók tehetetlenül sodródó, kiégett ronccsá változtatták a nehézcirkálót, mely 06.30-kor felborult, és fedélzetén több, mint 1000 emberrel elsüllyedt. Az 1990-es években a hajó korrodált üzemanyagtankjaiból kiszivárgó olaj szennyezéssel fenyegetett, ezért komoly munkára volt szükség, hogy megakadályozzák a környezeti katasztrófa bekövetkeztét. Testvérhajói: Admiral Hipper, Prinz Eugen (módosított), ex-Lützow (1940-ben félkészen eladták a Szovjetuniónak, ott Petropavlovszk nevet kapott, de nem fejezték be), Seydlitz (nem fejezték be).
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1937

  • Vízkiszorítás: 14.500 t (üresen); 18.600 t (harckészen)

  • Sebesség: 32,5 csomó

  • Személyzet: 1600 fő

  • Hajtómű: kazán és SR Deschimag gőzturbina - 133 631 ks

  • Hatótávolság: 15 000 km

  • Hossz: 206,0 m

  • Szélesség: 21,3 m

  • Merülés: 5,82 m

  • Fegyverzet: 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 12 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 3 db Arado Ar-196-os repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 70-80 mm


Emden
emden

Az 1925-ben elkészült könnyűcirkáló, az Emden az első középméretű német hadihajó, amit az I. világháború után építettek. Az eredetileg széntüzelésű hajó elsősorban hosszú, nyílt tengeri utakra készült, ezért hatalmas szénraktárai voltak, de különös figyelmet szenteltek a legénységi szállás méretére és az emberek kényelmére is - ez akkoriban újdonságnak számított. A II. világháború kitörését követően aknákat telepített az Északi- tengeren, majd 1940 áprilisban a Blücher mellett részt vett Norvégia megszállásában. Bár a hadművelet során súlyos veszteségeket szenvedtek, az Emden megúszta komolyabb sérülések nélkül, és később a Balti-tengeren teljesített szolgálatot. Nem egy hadműveletben vett részt: először egy ütőképes taktikai haderővel - melyben ott volt az új csatahajó, a Tirpitz is - hajózott együtt, majd kiképzőhajóként működött. 1944 végén és 1945 elején csapatokat evakuált Kelet-Poroszországból, majd 1945 januárjában Von Hindenburg tábornagy koporsóját kellett kimenekítenie a tannenbergi temetőből. 1945 áprilisában egy Kiel ellen vezetett bombatámadás során megrongálódott. 1945 májusában meglékelték, majd 1949-ben szétszerelték.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1925

  • Vízkiszorítás: 5400 t (üresen); 7100 tonna harckészen

  • Sebesség: 29 csomó (54 km/ó)

  • Személyzet: 630 fő

  • Hajtómű: ikercsavaros Germania turbinák - 46.500 HP

  • Hatótávolság: 5300 tengeri mérföld

  • Hossz: 154,86 m

  • Szélesség: 13,7 m

  • Merülés: 6,61 m

  • Fegyverzet: 8 db 150 mm-es (8×I-/48-SKC/36), 3 db 105 mm-es (-/65-SKC/33) löveg és 6 db 20 mm-es (-/65-SKC/38) légvédelmi löveg + 120 akna

  • Páncélzat: 76-100 mm a vízvonalnál, 20-40 mm a fedélzeten és 51 mm a tornyokon


Gneisenau
gneisenau_big

A Gneisenau csatacirkálót 1936 decemberében bocsátották vízre, 1938 májusára szerelték fel. A következő évben javításokat végeztek rajta, miáltal ütőképesebbé vált. 1939 novemberében indult első bevetésére az Atlanti-óceánra, testvérha­jójával a Scharnhorsttal, és elsüllyesztette a brit Rawalpindi segédcirkálót. 1940. április 9-én Lütjens tengernagy parancsnoksága alatt részt vett Norvégia megszállásában, és a Renown brit csatacirkáló ágyúi komoly károkat okoztak a Gneisenauban, de június 8-án a Scharnhorsttal közösen elsüllyesztették a Glorious brit repülőgép-hordozót, az Ardent és az Acasta rombolókat. 1940. június 20-án Trondheim partjainál viszont a Gneisenau-t megtorpedózta meg a Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárója, a HMS Clyde. 1941. januárban a Scharnhorst-tal újabb bevetésre indult az Atlanti-óceánra. Útjuk sikeres volt, 22 kereskedelmi hajót süllyesztettek el. 1941. április 6-án Brest előtt újból megtorpedózta egy brit repülőgép, a négy nappal később vezetett szövetséges légitámadás során pedig újabb sérüléseket szenvedett. 1942 februárjában vitte véghez híres haditettét: a Scharnhorst és a Prinz Eugen nehézcirkáló kíséretében áthajózott a La Manche csatornán Swordfish-ek torpedótámadása közepette Brestből Németországba. Közben aknára futott, de a robbanás nem okozott komoly kárt. 1942. február 27-én a kieli kikötőben újabb bombatalálatok érték. Ezután az ágyúkat leszerelték róla, Gdyniába vontatták, ahol 1945. márciusban torlaszolóhajóként elsüllyesztették. Az oroszok kiemelték, majd 1947-51 között lebontották.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1936

  • Vízkiszorítás: 31.850 t (üresen); 39.522 tonna (harckészen)

  • Sebesség: 32 csomó (59,3 km/h)

  • Személyzet: 1480 fő

  • Hajtómű: 3 hajócsavar, 3 turbina dízelmotorokkal kombinálva a cirkáláshoz - 165 000 ks

  • Hatótávolság: 16 306 km

  • Hossz: 225,9 m

  • Szélesség: 30,0 m

  • Merülés: 9 m

  • Fegyverzet: 9 db 28 cm-es ágyú; 12 db 15 cm-es ágyú; 14 db 10,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 10 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db Arado Ar-196-os repülőgép; 1942 után 14 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 53,3 cm-es torpedóvető-cső

  • Páncélzat: övpáncél 343 mm - 168 mm, lövegtornyok 356 mm - 152 mm


Karlsruhe
karlsruhe

A II. világháború kitörésekor Német Haditengerészet hat könnyűcirkálójából kettő a norvégiai hadjárat idején süllyedt el. Az invázió alatt a Karlsruhe adta 4. hadműveleti csoport zászlóshajóját; április 9-én a Truant brit tengeralattjáró torpedózta meg, és a cirkáló olyan súlyosan megrongálódott, hogy egy német torpedónaszádnak el kellett süllyesztenie. Másnap pedig a Königsberg, - mely a Bergen felé hajózott - esett áldozatul a brit haditengerészet Blackburn Skua gépeinek. A nácik hatalomra jutása előtt négy évvel, 1929 novemberében szolgálatba állított Karlsruhe a Német Haditengerészet „K” könnyűcirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt: a másik kettő a Köln és a Königsberg. A könnyúcirkáló kiképzőhajóként a háború előtt számos alkalommal indult külföldi küldetésre.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1927

  • Vízkiszorítás: 6050 t (üresen); 7600 tonna harckészen

  • Sebesség: 32 csomó

  • Személyzet: 580-900 fő között

  • Hajtómű: 3 hajócsavar, kazán és gőzturbina - 60.000 HP

  • Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld

  • Hossz: 173,75 m

  • Szélesség: 15,24 m

  • Merülés: 4,28 m

  • Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 8 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es és 6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú + 2 db Arado Ar 196 repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 50-70 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 40,1 mm


Köln
koln_aft_pic

Az 1928 májusában felszerelt Köln a Német Haditengerészet egyik könnyűcirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt, testvérhajói a Karlsruhe és a Königsberg. A Köln a II. világháború első napjától harcban állt: Densch admirális felderítő haderejének részeként aknákat fektetett le az Északi- tengeren. Norvégia megszállása során, 1940 áprilisában a Königsberggel együtt tagja volt a Bergennél partra szálló német inváziós haderő biztosítását végző hajórajnak. A Köln az északi vizeken teljesített szolgálatot, egészen 1943-ig, amikor áthelyezték a Balti Flottához. Ezt követően számos támogató hadműveletben vett részt, 1944 végén pedig - már a flottakiképző hajóraj tagjaként - civileket és katonákat menekített ki Kelet-Poroszországból. Noha ez a küldetés korántsem volt veszélytelen, a Köln nagyszerű munkát végzett. 1945. március 30-án, alig néhány héttel a háború vége előtt, miközben generáljavítást végeztek rajta a wilhelmshaveni haditengerészeti hajójavító műhelyben, az amerikai légierő (USAAF) B-24-es bombázói csapást mértek a kikötőre, és súlyosan megrongálódott. A tenger fenekére süllyedt, és csak a felépítmény látszott ki a vízből. 1945. április 6-án bár ágyúit meghagyták, leszerelték, a német kapitulációig a kikötő védelmében vett részt. 1946-ban leselejtezték.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1928

  • Vízkiszorítás: 6.857 t (üresen); 8.390 tonna harckészen

  • Sebesség: 32 csomó

  • Személyzet: 821 fő

  • Hajtómű: kazán és gőzturbina

  • Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld

  • Hossz: 173,95 m

  • Szélesség: 15,24 m

  • Merülés: 5,58 m

  • Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 6 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú és 2 db repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 68,58 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 38,1 mm


Königsberg
 konigsberg
 
A német könnyűcirkálót Wilhelmshaven haditengerészeti hajógyárában kezdték el építeni 1926 tavaszán, és 1927. március 26-án bocsátották vízre. Az 1929 áprilisában szolgálatba állított Königsberg a Német Haditengerészet egyik könnyücirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt: a másik kettő a Karlsruhe és a Köln. A Königsberg Densch altengernagynak, a német haditengerészet felderítőegységei rangidős parancsnokának zászlóshajója volt. 1940. április 10-én süllyedt el Bergennél, amikor a brit haditengerészet légiflottájának Blackburn Skua repülőgépei több hullámban, zuhanóbombázásban csaptak le rá. Ez a cirkáló volt a háború első nagyobb hadihajója, amely légitámadás következtében süllyedt el. A Königsberg roncsait 1943-ban emelték ki, szárazdokkba vitték, majd amikor 1944 szeptemberében újból az oldalára fordult, felhagytak a javításával és szétbontották.  
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1927

  • Vízkiszorítás: 6.057 t (üresen); 7.590 tonna harckészen

  • Sebesség: 32 csomó

  • Személyzet: 580-900 fő között

  • Hajtómű: 3 hajócsavar, kazán és gőzturbina - 60.000 HP

  • Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld

  • Hossz: 173,75 m

  • Szélesség: 15,24 m

  • Merülés: 4,28 m

  • Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 8 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es és 6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú + 2 db Arado Ar 196 repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 50-70 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 40,1 mm 


Leipzig
leipzig1

A német könnyűcirkálót 1928-ban kezdték el építeni Wilhelmshaven-ben, majd 1929-es vízrebocsátását követően 1931. október 8-án szolgálatba állt. A Leipzig és a Köln könnyűcirkálók a háború legelső heteiben, a Norvégia lerohanása előtti időszakban az Északi-tenger vidékén teljesített aknatelepitő megbízatásokat. Itt 1939. december 13-án súlyosan megrongálta a brit HMS Salmon tengeralattjáró. A javítást követően a Balti-tengerre vezényelték át, ahol a szovjet haderők ellen harcolt. 1944. október 15-én a Balti-tengeren a Hela-félsziget partjainál a Prinz Eugen nehézcirkálóval ütközött, súlyosan megrongálódott, a további küzdelmekben már nem vett részt. 1946 júliusában süllyesztették el mérgesgáz szállítmányával együtt a szövetségesek az Északi-tengeren.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1929

  • Vízkiszorítás: 6500 t (üresen); 8250 tonna (harckészen)

  • Sebesség: 32 csomó

  • Személyzet: 615-950 fő

  • Hajtómű: 3 hajócsavar és gőzturbina - 60 000 HP + MAN diesel - 12 000 HP

  • Hatótávolság: 8400 km

  • Hossz: 176,7 m 

  • Szélesség: 16,3 m

  • Merülés: 4,27 m

  • Fegyverzet: 9 × 150 mm-es (3×III-/60-SKC/25) ágyú; 8 × 88 mm-es (4×II-/76-SKC/32) ágyú; 8 × 37 mm-es (-/69-M42) légvédelmi ágyú; 6 × 20 mm-es (-/65-SKC/38) légvédelmi gépágyú és 12 × TT 533 mm-es (4×III) torpedó-vetőcső + 2 repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 20-50 mm, fedélzet 20-25 mm, tornyok 20-100 mm


Nürnberg
nurnberglightcruiser
 
1939 szeptemberében a kieli Deutsche Werke A.G. hajógyárban épült Nürnberg könnyűcirkáló volt a német haditengerészeti felderítő erő élén álló Densch altengernagy zászlóshajója, és szeptember 3-tól más könnyűcirkálókkal együtt azt a feladatot kapta, hogy aknákat telepítsen az Északi-tengeren. 1939. december 13-án a Nürnberget megtámadta a Salmon angol tengeralattjáró, és a hajó az orrán torpedótalálatot kapott. A javítási munkálatok elvégzése után 1940 nyarán futott ki a tengerre: előbb a norvég vizeken, majd a Balti-tengeren teljesített szolgálatot és részt vett 1941 szeptemberében a szovjet balti flotta kitörési útjának elzárásában. 1945 januárjáig nem kapott harci feladatot, ekkor a Skaggerak-tengerszorosban teljesített védelmi jellegű, aknatelepítő feladatokat, s közben számos brit repülőgép támadását verte vissza. Május 9-én a Prinz Eugennal együtt Koppenhágában adta meg magát a szövetségeseknek, 1946 januárjában Libaunál a cirkálót átadták a Szovjetuniónak, majd ezután Admiral Makarov néven szolgált a szovjet haditengerészet kötelékében.  
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1934

  • Vízkiszorítás: 6.000 t (üresen); 7.500 tonna harckészen

  • Sebesség: 32 csomó

  • Személyzet: 650-950 fő között

  • Hajtómű: 3 hajócsavar, kazán és gőzturbina - 60.000 HP

  • Hatótávolság: 7.000 tengeri mérföld

  • Hossz: 183,80 m

  • Szélesség: 16,46 m

  • Merülés: 4,27 m

  • Fegyverzet: 9 db 15,0 cm-es ágyú; 8 db 8,8 cm-es ágyú; 8 db 3,7 cm-es és 6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú + 2 db Arado Ar 196 repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 18-50 mm, lövegtornyok 20-80 mm, fedélzet 20-25 mm


Prinz Eugen
prinzeugen-2

A német cirkálót a Germaniawerft kieli gyárában kezdték el építeni 1936. április 23-án, majd 1938 augusztusban bocsátották vízre a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály harmadik tagjaként. 1941-ben az elsők között szerelték fel rádiólokátorral, ezt nem kevesebb, mint hatvan víz alatti lehallgató-berendezéssel egészítették ki. 1941-ben a Bismarck társaságában kihajózott az Atlanti-óceánra, és május 24-én részt vett a Hood brit csatacirkáló elsüllyesztésében. A Prinz Eugen ezután befutott Brestbe. Egy bombatámadás során megsérült, kijavítása után 1942. február 12-én a Scharnhorst és a Gneisenau társaságában áttört a La Manche-csatornán. Ezután Norvégiában, majd a Balti-tengeren szolgált, 1944-ben az előrenyomuló szovjet csapatokkal szemben a német defenzív haderő tüzérségi támogatásában vett részt. 1944. október 15-én súlyosan megrongálódott, miután összeütközött a Leipzig könnyűcirkálóval. A világháború vége Koppenhágában találta, ahol legénysége megadta magát a szövetségeseknek, és a britek kezére került, később az amerikaiak Bikininél célhajóként atomkísérlethez használták. Ott süllyedt el 1946. december 16-án. Testvérhajói: Admiral Hipper, Blücher (ezekhez képest módosított modell), ex-Lützow (1940-ben félkészen eladták a Szovjetuniónak, ott a Petropavlovszk nevet kapta, de nem fejezték be), Seydlitz (nem fejezték be).

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1938

  • Vízkiszorítás: 14.800 t (üresen); 19.800 t (harckészen)

  • Sebesség: 32 csomó (59 km/h)

  • Személyzet: 1450 fő

  • Hajtómű: 3 hajócsavar, fogaskerekes turbina - 133 631 ks

  • Hatótávolság: 7200 km

  • Hossz: 210,0 m

  • Szélesség: 21,8 m

  • Merülés: 7,9 m

  • Fegyverzet: 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú; 12 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 28 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső; 3 db Arado Ar-196-os repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 70-80mm


Scharnhorst
scharnhorst-1
 
Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés a német haditengerészetet alaposan megnyírbálta. A hadihajókat néhány egység kivételével a szövetségesek közt szét- osztották, bár az angolok által lefoglalt és a Scapa Flow-i kikötőben lehorgonyzott hajókat saját legénységük elsüllyesztette. Ahogy a politikai légkör enyhült, lehetővé vált a német Kriegsmarine (haditengerészet) fejlesztése is, persze megadott korlátokon belül. Ennek eredményeként 1932-ben vízrebocsátják a 10 ezer tonnás Deutschland osztályú hajókat. Hivatalosan ezt a három hajót panzerschiffnek (páncéloshajónak) nevezik, de a köztudatba "zsebcsatahajó" néven vonulnak be. A tervezés filozófiája az volt, hogy ellenfeleivel szemben: aminél lassabb annál erősebb, ami erősebb nála annál gyorsabb legyen. Fő fegyverzetként 6 db 11 inch-s (28cm-es) ágyút építettek be, hatalmas dieselmotorok gondoskodtak az akkoriban igen figyelemreméltó 26 csomós (46 km/h) sebességről. Erre válaszul a franciák megépítik a hasonló - bár kissé erősebb - 33 cm-es löveggel felszerelt Dunkerque osztályt. A német hadvezetésben 1932 őszén ellenválaszként felmerül egy 18 ezer tonnás csatahajó terve, melyet Hitler hatalomra jutása után azonnal elkezdenek kidolgozni. Az első tervek szerint a két új egység (pazerschiffe D és E) szintén zsebcsatahajó lesz, hat helyett kilenc darab 28 cm-es ágyúval, meghagyva a bővítés lehetőségét 32 cm-esre. Az 1936-ban vízre bocsátott Scharnhorstot és testvérhajóját, Gneisenau-t gyors kereskedelmi portyázónak tervezték (a fentiekben vázolt elv alapján). Bár a brit csatahajók 406 mm- es lövegei elvileg a nagyobb kaliberrel fölényben voltak, ezért a németek terveket készítettek a főtüzérség 380 mm-es lövegekre való kicserélésére. A háború azonban közbeszólt, a nagyobb ágyúkhoz konstruált tornyok a Bismarckra kerültek. 1940 áprilisában a Scharnhorst részt vett Norvégia megszállásában, Lütjens tengernagy parancsnoksága alatt a Gneisenau-val együtt a tenger felől fedezte a narviki partraszállást. melynek során sérülések érték. Ennek ellenére a következő hónapban elsüllyesztette a Glorious brit repülőgép-hordozót. Mivel a szövetségesek halálos fenyegetésnek tekintették, a következő két év során felszíni hajók, repülőgépek és mini tengeralattjárók intéztek támadást ellene, de megőrizte működőképességét. 1942. február 12-én a Gneisenau és a Prinz Eugen kíséretében áttört a La Manche-csatornán. Az akció során két telitalálatot kapott. Miután kijavították, Norvégiában állomásozott. 1943 december 26.-án, amikor Norvégiából tért vissza egy Oroszországba irányuló konvoj megtámadása után, a Duke of York  csatahajó ágyútüzétől súlyosan megsérült, torpedótalálatok következtében pedig elsüllyedt. Legénységéből csak 36 fő menekült meg.
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1936

  • Vízkiszorítás: 31.850 t (üresen); 38.277 t (harckészen)

  • Sebesség: 32 csomó (59,3 km/h)

  • Személyzet: 1840 fő

  • Hajtómű: csavartengely 3 redukciós turbina

  • Hatótávolság: 16 306 km

  • Hossz: 234,9 m

  • Szélesség: 30,0 m

  • Merülés: 9,91 m

  • Fegyverzet: 9 db 28 cm-es ágyú; 12 db 15 cm-es ágyú; 14 db 10,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú; 10 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db Arado Ar-196-os repülőgép; 1942 után 14 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú; 6 db 53,3 cm-es torpedóvető-cső

  • Páncélzat: övpáncél 343 mm - 168 mm, fő lövegtornyok 356 mm - 152 mm, fedélzet 75 mm






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 28
Heti: 275
Havi: 981
Össz.: 129 795

Látogatottság növelés
Oldal: németh hajok 2
második világháború - © 2008 - 2017 - csata.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: amerikai csatahajó - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »