második világháború

csaták kudarcok vilámháboru a világ leggyorsabb katonai terve fegyverek harckocsik tankok stb.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Tuhacsevszkij. az előfutár

Az alábecsült olaszok

Az olasz hadsereg Balbo marsall kezdeményezésére kezdett érdeklődni az ejtőernyősök alkalmazása iránt . Az 1935-ös abesszin hadjárat során az olaszok gyakran dobtak le konténerekben utánpótlást. 1936-ban hozták létre az első légi szállítású gyalogos zászlóaljakat, 1938-ban pedig Tripolisz közelében alapítottak egy ejtőernyősképző központot. 1939-ben ejtőernyősök százainak részvételével sikeres deszantakciót hajtottak végre. 1940. júniusától kezdődően azonban a deszant-műveletek során bekövetkezett sok halálos baleset matt a fejlődés lelassult.

A mester-Student tábornok

A német hadseregben 1936. január 29-én jegyezték be az első önkéntes ejtőernyősöket. Gyorsított tempóban kezdték meg a legszükségesebb eszközök gyártását, mint az RZ l-es automata ejtőernyők, a Junkers Ju-52-es szállítógépek, és a DFS-30-as vitorlázórepülők, amelyek mindegyike 12 ejtőernyőst szállíthatott. 1938. július 1-jén Student tábornok átvette az ejtőernyős-alakulatok parancsnokságát, amelyek bázisa a Luftwaffe két ezredből álló 7. ejtőernyős hadosztálya volt. Student koncepciója értelmében az egységek tevékenysége nem korlátozódott az ellenség hátországi objektumainak megsemmisítésére, sem pedig a szárazföldi erők taktikai támogatására. Tuhacsevszkijhez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy tekintettel az ejtőernyősök mozgékonyságára, (Guderian páncéloshad-osztályainak mintájára) az ellenség hátországában kell nagyszabású hadműveletek végrehajtására használni. A német ejtőernyősök első bevetésére 1938. őszén a Szudéta-vidék megszállásakor került sor. A II. világháború végső szakaszában a német hadsereg tíz ejtőernyős-hadosztállyal rendelkezett.

A szövetségesek táborában

1937-ben - általános érdektelenség közepette - Franciaországban létrehozták a 601. és 602. Légi Gyalogos Csoportot (G.I.A.), de a védekező stratégiát előnyben részesítő hadseregben csak marginális szerephez jutottak. Amikor 1938-ban a nagy normandiai hadgyakorlatok idején az egyik egység elfoglalta az „ellenség" parancsnoki állását, Gamelin tábornok ezt csak tréfának vélte! A brit háborús kormányzat csak 1940-ben, a villámháború tragikus tapasztalatai után kezdte komolyan fontolgatni, hogy ejtőernyős-csapatokat hozzon létre. Az alakulatok létrehozása több mint egy évig tartott. A német ejtőernyősök Dánia, Hollandia és Belgium elleni inváziója során elért sikerei arra késztették az Egyesült Államokat, hogy megalakítsa saját deszant-egységeit. 1940. júniusában, Fort-Benningben létrejött egy kísérleti szakasz, néhány hónappal később pedig a 446 főből álló 501. ejtőernyős-zászlóalj. 1942. augusztusában Ridgway és Lee tábornok került a 82. és 101. ejtőernyős-hadosztály élére, Chapman tábornok pedig átvette a légi gyalogos egységek parancsnokságát. (Airborne Command)

A II. világháború frontjain

A Kréta elleni, 1941-ben bekövetkezett támadás pillanatáig a deszant-hadművelete-ket német jellegzetességnek tekintették. A Dániában, Belgiumban és Hollandiában kivívott győzelem jelentős mértékben az ejtőernyősök tevékenységén alapult, ami kivételes hírnévhez juttatta őket. Ám az akcióknak csak az volt a céljuk, hogy hídfőállást biztosítsanak a szárazföldi csapatok offenzívájához. A siker kulcsa a meglepetés volt. Student ejtőernyőseinek nagy erőfeszítések árán elért krétai győzelme azonban megmutatta a deszantegységek védtelenségét olyan helyzetekben, amikor ellehetetlenült az élelmiszer- és fegyverutánpótlás. Tekintettel az elszenvedett veszteségekre, a führer nem egyezett bele az ejtőernyősegységek ekkora léptékű bevetésébe.

A krétai harcok tanúságait a szövetségesek is levonták. A nagy deszant-hadműveletek során Európában - Szicília, Olaszország, Normandia, Provence - a deszantegységek feladata csak az elfoglalt területek elszigetelése és megtartása volt. Az elért sikerek arra késztették a szövetségeseket, hogy olyan nagy deszantegységeket hozzanak létre, amelyek képesek döntő csapást mérni a németekre. Montgomery marsall megpróbálta alkalmazni azt a taktikát, hogy a deszant- és páncélosegységek közösen támadjanak. Ez azonban nem vált be az Arnhem melletti „Market-Garden" hadművelet során, ahol a téves felderítés miatt a brit és lengyel ejtőernyősök rendkívül súlyos veszteségeket szenvednek. Az utolsó nagyszabású deszanthadművelethez - átkelés a Rajnán Weselnél 1945. március 23-án - gigantikus mennyiségű eszközt használtak fel: a 3000 ágyú, 889 vadászgép és 5000 bombázó megsemmisítette a német védelmet, majd két ejtőernyős-hadosztály akciót hajtott végre a Rajna keleti szakaszánál, hogy lehetővé tegye egy tankok és gépkocsik átkelésére alkalmas híd felépítését.

itt harcolt bear gyrin