második világháború

Hitler öngyilkossága

Felmentett és kinevezett, ítélkezett, mi több, halálra ítélt neves náci személyiségeket, és még az is megesett, hogy az utolsó órákban a halálos ítéletnek érvényt tudott szerezni. Mindez arra vall, hogy Hitler ekkoriban már testi-szellemi roncs volt, aki képtelen szembenézni a valósággal, és attól teljesen elrugaszkodva tervezgette úgynevezett akcióit. Másfelől viszont, szemben azokkal a nácikkal, akik még 1945 áprilisában is egy végső ellenállásra s e célból a Berghofban való "felkészülésre" stb. biztatták, ő pontosan tudta, hogy elérkezett a vég órája. Ezt akkor mondta ki, mikor Bormannnak kijelentette, hogy tévedett a német nép megítélésében, és most be kell látnia, hogy "a keleti nép" bizonyult az erősebbnek. Sőt e végórát képes volt végül saját maga előkészíteni és végrehajtatni úgy, ahogy neki személy szerint a legjobban megfelelt. Fel tudta mérni, miféle sors várna rá, ha a szövetségesek kezébe kerülne, és tudta, mi az egyetlen módja annak, hogy önmaga körül valamilyen legendát teremtsen az utókor számára.

Amikor a berlini véget és az öngyilkosságot választotta, saját szempontjából teljesen racionálisan döntött. Mindebből csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy Hitler ugyan narcisztikus és fanatikus volt, felfedezhetők nála paranoid vonások is, tetteinek emberi következményei a legkisebb mértékben sem befolyásolták, s az általa kezdett játszmát a teljes kilátástalanság ellenére végigjátszotta, de nem őrült meg a vég közeledtének látványától sem. Következetes volt önmagához. Ami viszont az öngyilkosság módját illeti, az bizony máig sem teljesen világos. Szó volt mérgezéses halálról, a helyszínen egyes tanúk által látott egy vagy több fegyverről, lőtt sebről, továbbá Hitler egy "szigorúan titkos" utolsó parancsáról. A bizonytalanságot éveken át részben az egymásnak, illetve az idő múltával olykor már önmaguknak is ellentmondó tanuk, részben az oroszok tartották fenn. Az oroszok először tagadták, hogy Hitler maradványait találták volna meg. Később mégis állították, hozzátéve, hogy méregtől halt meg, miközben a tanúk mind golyó által ejtett sebről vagy sebekről beszéltek. A tanúk másként nyilatkoztak közvetlen őrizetbe vételükkor, másként a moszkvai kihallgatások során, és egyikük-másikuk új verziót tálalt fel, miután évek múlva hazatért.

Valószínűsíteni lehet, hogy az orosz szakértők azért beszéltek kizárólag a maradványokban fellelt méreg nyomairól, hogy Hitlert megfosszák az önkezűleg végrehajtott lövés nimbuszától. Ám az utolsó, titkos hitleri parancs talán éppen azt tartalmazta, hogy miután a mérget bevette, egy bizalmi embere rálőjön, pontosan e nimbusz biztosítása érdekében. A homály azután lehetővé tette, hogy szárnyaló fantáziával bíró és joggal nagy bevételt remélő írók, írnokok a legkalandosabb meséket tálalják fel az olvasóközönségnek Hitler csodálatos szökéséről és túléléséről. Sőt, arról is olvashatunk, hogy Hitler nem lett öngyilkos, hanem a környezetéből valaki meggyilkolta.

Két dolog biztos. Az első, hogy a kancellária udvarán talált elszenesedett tetem maradékát több szakember és tudós azonosította Hitlerrel. A döntő bizonyíték a fogsor volt. A második: ha ezek az emberek mind tévedtek, netán hazudtak volna, és Hitler mégis megszökött a gyors ítélet elől, úgy az elképzelt utóélet bármely változata felért volna a "führeri" értelemben vett öngyilkossággal.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat