második világháború

Japán hajók 2

Az 1912-ben elkészült Kongo és testvérhajói a Hiei, a Haruna és a Kirishima terveit a brit csatacirkálók teljesítménye és kialakítása inspirálta, ráadásul a Kongo brit hajógyárban is épült. Az I. világháború tapasztalatait, valamint a két háború közötti évek haditengerészeti szerződéseit követve, az osztályt erősebb fedélzeti páncélzattal és torpedó-elhárító oldalkamrákkal építették újjá. Ezek voltak az első japán hajók, amelyeket 35,6 cm-es ágyúkkal szereltek fel. A gyors repülőgéphordozó-csoportok kifejlesztése további módosításokhoz vezetett, beleértve a gépi berendezések modernizálását is, amivel az osztály sebessége 30 csomóra nőtt. A II. világháborúban a Malájföldön partraszálló erőket biztosította, a Darwint, illetve Ceylont támadó repülőgép-hordozókat kísérte, majd Midway-szigeteket megszállni igyekvő csapatok kulcsfontosságú kísérőhajóinak egyikeként működött. Részt vett a csendes-óceáni hadszíntér szinte valamennyi fontosabb csatájában, mígnem 1944. november 21-én megtorpedózta és elsüllyesztette az amerikai Sealion tengeralattjáró.

TECHNIKAI ADATOK

A Maya három testvérhajójával (Chokai, a Atago és a Takao) az 1927-1931-es japán haditengerészeti fegyverkezési program keretében épült. Ez az osztály a korábbi Nachi/Myoko-osztályú cirkálók megnövelt parancsnoki híddal készült, könnyű páncélzatú továbbfejlesztése volt. A Csendes-óceáni háború kezdetén részt a Malájföldön és Luzonon partra szálló japán csapatok tengeri támogatásában. 1942 januárjában hasonló feladatokat látott el Kelet-Holland India megszállása során. 1942 augusztusában a Salamon-szigetek körzetében működött és részt vett a guadalcanali csatában. 1943 novemberében a Rabaul körüli harcokban súlyosan megsérült az amerikai hajók és repülőgépek tüzében, ezért teljes újjáépítésre szorult. Elkészülte után 1944. október 22/23 éjszakáján Kurita admirális parancsnoksága alatt Leyte felé hajózott, amikor az USS Dace amerikai tengeralattjáró négy torpedóval elsüllyesztette. Testvérhajójával, az Atagóval együtt süllyedt el. 

TECHNIKAI ADATOK

TECHNIKAI ADATOK

A Nagato és testvérhajója, a Mutsu, a 406 mm-es lövegek alkalmazásával új korszakot nyitott a csatahajó tervezésben. Az 1920-ban elkészült hajó 40 233 m-es lőtávolságú lövegei a nagy találati pontosságot a még nagyobb rombolóerővel kombinálták. Erős, háromlábú előárboc magasodott a nagyméretű hídfelépítmény fölé, az 1920-as években az első kéményét hátrafelé megdöntötték, hogy a füst ne zavarja a hidat és az árbocot. Az 1934 és 1936 között beszerelt új gépi berendezés csupán egy kéményt igényelt, így az első kéményt leszerelték. Az Egyesített Flotta zászlóshajójaként részt vett a midwayi ütközetben és a Fülöp-tengeri csatában. 1944 októberében a Leyte-öbölben bombatalálatot kapott, és a sérülések miatta a háború végéig Yokosukában maradt. 1946-ban a Nagatót a Bikini-szigeteknél végrehajtott amerikai nukleáris kísérleteknél célhajóként használták. A második kísérletnél súlyosan megsérült, majd a roncsa július 29-én elsüllyedt. 

TECHNIKAI ADATOK

Tervezésekor 7500 tonna vízkiszorítású könnyű repülőgép-hordozónak szánt harmadik generációs Ryujo-t (Vadászó Sárkány)1931-ben bocsátották vízre. Ez a hajó volt Japán első, eleve repülőgép- hordozónak épített nagyobb egysége. Egy cirkáló testére tervezték, ami behatárolta a szélességét, és ezért egy második hangárt emeltek az első fölé. Ez a magasban lévő súly növekedéséhez és instabilitáshoz vezetett. Emiatt az 1933 májusában történt befejezése után szinte azonnal visszatért a hajógyárba átalakításra. 1934 és 1936 között a hajótestet megerősítették, oldalkamráit pedig kiszélesítették. Mindezen módosításokkal vízkiszorítása 10 600 tonnára növekedett. A módosítások ellenére továbbra sem volt jól üzemeltethető hajó (kis mérete miatt is), ezért komolyabb hadműveletekben nem nagyon alkalmazták, fő- leg tengeri deszantokat támogatott. 1941 decemberében a Ryujo a Fülöp-szigeteken végrehajtott japán partraszállásokat fedező hajók egyike volt, majd 1942 februárjában a Holland-Kelet-Indiák következtek. Az év áprilisában az Indiai-óceánra, a Ceylon elleni nagyobb csapásra kifutó japán kikülönített repülőgéphordozó kötelék részét képezte. Ezt követően visszatért a Csendes-óceánra, hogy részt vegyen a Midway-sziget elleni hadműveletekben. 1942 augusztus 24-én a Salamon-szigeteki csatában az USS Saratoga repülőgépei elsüllyesztették. 

TECHNIKAI ADATOK

Az 1930-as kiegészítő Londoni Flotta-egyezmény a japán haditengerészet repülőgép-hordozó flottájának engedélyezett határát 10 000 tonna vízkiszorítással növelte, 91 000 tonnára. Ennek keretében, a még "hivatalosan" kihasználatlan vízkiszorítási kapacitást is felhasználva tervezték meg a Soryu (Kék Sárkány) csapásmérő repülőgép-hordozót. Bár a flottaévkönyvek a Hiryu testvérhajójaként tartják nyilván, tény, hogy a hajók teljes hosszúságukon és repülőgép-kapacitásukon kívül minden egyéb jellemzőjükben és külső formájukban is eltérnek egymástól. Felépítését tekintve teljes fedélzetes, jobb oldalon elhelyezett szigettel (a Hiryu-nál ez a bal oldalon van) és lehajtható füstelvezető kéményekkel, középvonalban elhelyezett három repülőlifttel. Minden szempontból viszonylag jól sikerült konstrukció volt az 1937 decemberében szolgálatba állt hajó, majd egyike volt azoknak a hordozóknak, melyek részt vettek 1941. december 7-én a Pearl Harbor elleni támadásban. Ezt követően repülőgépei a Malacca, Darwin, illetve Jáva elleni hadműveletekben harcoltak. A Midway-szigetek ellen induló japán repülőgép-hordozó haderő részeként ért véget pályafutása, miután a hordozókat, melyeket Midway légvédelmének megsemmisítésével bíztak meg, teljesen készületlenül érte, amikor az USS Yorktown (CV-5) ellentámadást indító SBD Dauntless repülőgépei lecsaptak rájuk. Az Akagi, a Kaga és a Soryu számos bombatalálat után a tenger fenekén végezte. 

TECHNIKAI ADATOK

Az Unryu-osztály Japán egyetlen, nagy sorozatban megkezdett repülőgép-hordozó osztálya, melynél a Soryu-osztály korszerű felépítését ötvözték a könnyített szerkezetű építéssel. A hajók tervezését még 1940-ben elvégezték, azonban az első hajó építését csak 1942-ben kezdték meg. Az első három 1944 őszén szolgálatba állt, de fontos hadműveletben már nem vettek részt. A második három hajót 1944-ben vízre bocsátották és így építették tovább, de egyiket sem tudták befejezni.  Az elkészült hajók közül az Unryu 1944 decemberében süllyedt el Shanghai közelében (28°59'N,124°03'E), miután az amerikai USS Redfish tengeralattjáró több torpedóval súlyosan megrongálta. A teljes legénységéből alig 147 fő élte túl a támadást. Az Amagi, a Katsuragi és a 70%-ban kész Ikoma a kurei hadikikötőben félig-meddig ronccsá vált a folyamatos bombázásoktól. Az Amagi annyira megrongálódott, hogy 70°-ban megdőlve leült a tengerfenékre. A Katsugari-t '45- ben - a japán kapituláció után - ideiglenesen kijavították, de csak azért, hogy a japán katonák hazatelepítését a csendes-óceáni szigetekről végre tudja hajtani. 1946/47-ben az összes Unryu-osztályú hajót kiselejtezték és lebontották anélkül, hogy érdemleges hadműveletben részt vettek volna. 

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1943.

• Vízkiszorítás: 17.480 t (üresen); 20.458 tonna (max.)

• Méretek: hossz: 227,4 m - szélesség: 22,1 m - merülés: 7,8 m

• Sebesség: 34 csomó

• Személyzet: 1556 fő

• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 turbina - 152 000 LE

• Hatótávolság: nincs adat

• Fegyverzet: 64 db repülőgép; 12 db 127 mm-es (6×II-/40) és 93 db 25 mm-es (21×III, 30×I) légvédelmi löveg, ill. gépágyú

• Páncélzat: nincs adat

Yamato

A XX. század első felében virágkorukat élték a hatalmas tűzerejű csatahajók. A Japán birodalom hadiflottája sem volt ez alól kivétel. A század elejétől kezdve egészen a II. világháború végéig Japán dinamikusan fejlesztette hadiflottáját, sorban építette a hatalmas hadihajókat és a repülőgéphordozókat. Ebbe a flottaépítési rendszerbe illeszkedett be az 1940-ben vízrebocsátott Yamato csatahajó is. A hajó tervezését már 1934-ben kezdték, és 1941. december 16-i szolgálatba állításakor a Yamato - majd később testvérhajója, a Musashi - minden idők legnagyobb csatahajója lett. Vízrebocsátásakor vízkiszorítását egyedül csak a brit Queen Mary utasszállító hajóé haladta meg. Főtüzérségének löveg- tornyai 2818 tonna súlyúak voltak egyenként, és a 460 mm-es lövegek mindegyike percenként két, 1473 kg-os lövedéket tudott kilőni 41 148 méteres távolságra. (A példa kedvéért: a német Bismarcknak 38 cm-es, az angol Hood-nak 38,1 cm-es, az amerikai New Jersey-nek 40,6 cm-es ágyúi voltak...) Később elégtelen légvédelmét (eredetileg 24 db 2,5 cm-es gép- ágyú) a háború során jelentősen megerősítették. Az Egyesített Flotta zászlóshajójaként részt vett több ütközetben. 1943. de- cember 25-én Truk szigetétől délre a USS Skate tengeralattjáró megtorpedózta, majd 1944 októberében a Leyte-öbölben két bombatalálattól is megsérült. 1945. április 7-én, a Mitscher repülőgéphordozóiról felszálló amerikai repülőgépek Kagoshimától 130 mérföldre délnyugatra, 2498 fő veszteséggel elsüllyesztették. Fő csapásmérő erejét, félelmetes tüzérségét nem tudta kihasználni. Csakúgy, mint testvérhajója, a Yamato sem harcolt soha repülőgépeknél nagyobb ellenféllel.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1940

• Vízkiszorítás: 64.170 t (üresen); 71.659 t (harckészen)

• Méretek: hossz: 263,2 m - szélesség: 38, 9 m - merülés: 10,3 m

• Sebesség: 27 csomó (50 km/h)

• Személyzet: 2500 fő

• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 turbina

• Hatótávolság: 13 340 km

• Fegyverzet: 9 db 46,0 cm-es ágyú; 12 db 15,5 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú; 24 db 2,5 cm-es légvédelmi gépágyú (átépítés után 146 db); 4 db 1,3 cm-es légvédelmi gépágyú (átépítés után 2,5 cm-es); 7 db repülőgép

• Páncélzat: övpáncél 408 mm, fedélzet 231 mm - 200 mm, barbetták 546 mm, fő lövegtornyok 650 mm - 183 mm

A Zuikaku (Szerencsés Daru) és testvérhajója, a Shokaku (Boldog Daru) volt a Japán Császári Haditengerészet kötelékében működő két legsikeresebb repülőgép-hordozó. Mindkettő a japán hordozók modern generációját képviselte, a korábban épült hordozóknál lényegesen nagyobb egységeket jobb fegyverzettel, jobb páncél védettséggel és több repülőgéppel látták el, mint elődjeiket. 1937/38-ban kezdték meg építésüket, hadrendbe állításukra 1941-ben került sor; vízkiszorításuk 26 ezer tonna körül volt, karcsú parancsnoki szigettel és feltámasztásos repülőfedélzettel épültek, arzenáljukhoz 84 korszerű repülőgép tartozott. Megerősített repülőfedélzetük volt, nagy hatótávolsággal rendelkeztek és 34 csomós végsebességet érhettek el. A légvédelmi fegyverzet ütőképességéről azonban megfeledkeztek, és ez végzetesnek bizonyult. A Shokaku 1944. június 19-én a Fülöp-szigetek közelében, a Cavalla tengeralattjáró három torpedótalálata nyomán süllyedt a tengerfenékre, míg a Zuikaku vesztét amerikai zuhanóbombázók és torpedóvetők okozták, 1944. október 25-én a Leyte-öbölben a Cape Enganó-i csata során. 

TECHNIKAI ADATOK

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat