Az USS New York (BB-34) építése 1911 szeptemberében kezdődött, és 1914 áprilisában fejeződött be. Főgépeinek teljesítménye elérte a 29 687 lóerőt, 2964 tonna szenet tudott magával vinni, illetve ezen felül 406 tonna tüzelőolajat. Az első amerikai csatahajó volt, amelyet 1916-ban légvédelmi lövegekkel szereltek fel. 1914 és 1918 között az USA Atlanti-óceáni Flottájában szolgált, az I. világháború utolsó évében a Királyi Haditengerészét Nagy Flottájának kötelékébe vezényelték. A Norfolkban végrehajtott átépítés után, melynek során a rácsos szerkezetű árbocait háromlábú árbocokra cserélték. 1936-tól 1941-ig újból az Atlanti-óceáni Flottához osztották be. 1939-ben az amerikai haditengerészet hajói közül először a New Yorkra szereltek kísérleti jelleggel hajóradart. A II. világháborúban megfordult az Észak-Afrika, az Iwo Jima és az Okinawa körüli harcokban, - ennél az utóbbinál egy kamikazetámadásban könnyebben megsérült. A világháború túlélése után a New YorkUSS Texas (BB-35). 1946-ban még átvészelte a Bikini-szigeteknél végzett atombomba-kísérleteket is. A hajót végül mint célhajót, 1948-ban süllyesztették el Pearl Harbor előtt. Testvérhajója a USS Texas (BB-35).
A USS North Carolina (BB-55) és testvérhajója a USS Washington (BB-56) volt az 1922-es Washing- toni Haditengerészeti Szerződés korlátozásainak megszűnése után épült első két amerikai csatahajó. Mindamellett az eredeti tervek a későbbi, a 355 mm-es lövegeket engedélyező londoni szerződést követték, de amikor Japán nem volt hajlandó korlátozni hajói főtüzérséget, az USA úgy határozott, hogy a North Carolinára 1940-es vízre bocsátását követően 406 mm-es, háromcsövű lövegtornyokat szerelnek. 1945-re a fegyverzetét elképesztő mennyiségű légvédelmi löveggel erősítették meg, nevezetesen 96 db 40 mm-es és 30 db 20 mm-es löveggel. A Csendes-óceánon harcolt Guadalcanaltól kezdve egészen a Japán elleni végső támadásig. 1942. szeptember 15-én a japán I-19 tenger- alattjáró az USS O’Brien rombolóval együtt Espiritu Santu szigete közelében megtorpedózta, a romboló el is süllyedt. 1945. április 6-án Okinawa előtt a saját erők tüzébe került. 1960-ban szerelték le, jelenleg Eszak-Karolina államban, Wilmingtonban őrzik mint múzeumot és háborús emlékművet.
Az első amerikai hármas lövegtornyú csatahajó, a Nevada-osztály két tagjának építéséhez 1912-ben kezdtek hozzá. A 24000/30000 tonnás hajókat 10 db 35,6 cm-es L/45-ös löveggel szerelték fel. A lövegek elhelyezése az olasz Conte Di Cavour-ra emlékeztet. Az orrhoz és a tathoz legközelebbi toronyban 3, az ezt követő tornyokban két löveget helyeztek el. Az olasz hajótól eltérően a hajó közepén, a harmadik hármas lövegtorony helyén található a felépítmény. A két hajó különböző gépészeti berendezésekkel épült: az Oklahoma háromszoros expanziójú turbinákat és 12 db Babcock-kazánt, a Nevada Curtis-turbinákat és 12 db Yarrow-kazánt kapott. Mindkét egység részt vett az első világháborúban, majd 1927 és 1929 között mindkettőt átépítették. A Pearl Harbor elleni japán légitámadásban az Oklahoma nyolc perccel az első torpedó becsapódása után felborult. A víz akadálytalanul ömlött be a nyitott fedélzeti nyílásokon.Csak a hajó bal oldala és a gerinc egy része látszott ki a vízből. Árbocaival a fenékbe fúródott. Közel 400 tengerészt vitt a hullámsírba. A hajót néhány hónap múlva kiemelték, de a nagyon komoly sérülések miatt már nem állították helyre.
Az 1916-ban elkészült USS Pennsylvania (BB-38) testvérhajójával, az Arizonával együtt négy, háromcsövű lövegtoronyban elhelyezett 12 darab 356 mm-es lövegből álló főtüzérséggel büszkélkedhetett. A háromcsöves lövegtornyok később az amerikai csatahajók jellegzetes vonásává váltak. A Penn- sylvaniát a két háború között átépítették, erős légvédelmi fegyverzetet, két repülőgép katapultot, két háromlábú árbocot, megerősített torpedó-elhárító oldalkamrát és válaszfalakat kapott. Túlélte a II. világháborút, míg testvérhajója az USS Arizona - amelyet 1941-ben Pearl Harbor kikötőjében elsüllyesztettek a japánok - nem. A bombák a Pearl Harbor-i szárazdokkban álló Pennsylvaniát is megrongálták, majd az újjáépítése után részt vett az Attu, a Gilbert-szigetek, a Kwajalein, az Eniwetok, a Saipan, a Guam, a Palau, a Lingayen körül harcokban és a Leyte-öbölben, valamint a Surigao-szorosban vívott ütközetekben. A háború után két nukleáris bombakísérletben alkalmazták, majd mint hagyományos lövészet célhajója fejezte be a pályafutását.
TECHNIKAI ADATOK
-
-
Vízkiszorítás: 39 447 tonna (max.)
-
Sebesség: 21 csomó (38,9 km/h)
-
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Westinghouse redukciós turbina - 25 725 kW
-
-
Méretek: hossz: 185,36 m - szélesség: 32,4 m - merülés: 9,21 m
-
Fegyverzet: 12 db 366 mm-es, 12+8 db 127 mm-es löveg, 4 db 76.2 mm-es és 8 db 12.7 mm-es légvédelmi löveg + 2 db 533 mm-es torpedóvető-cső (1931-ben)
-
Páncélzat: övpáncél 203 mm-től 343 mm-ig, lövegtornyokon 102 mm-től 406 mm-ig, fedélzeten 76 mm
Pittsburgh
Az USS Pittsburgh nehézcirkálót - korábbi nevén Albany - 1944. február 22-én bocsátották vízre. Egyike volt a 24 Baltimore-osztályú hajónak. 1944 márciusában a csendes-óceáni hadszíntéren esett át a tűzkeresztségen, amikor Mitscher admirális 58. Task Force-ának részeként az Ulithi-atolltól indulva a japán szigeteket támadó repülőgép-hordozókat kísérte. Eközben a Santa Fe cirkálóval a japán bombázók által súlyosan megrongált Wasp és a Franklin repülőgép-hordozók legénységének 1700 tagját mentették ki (a Franklin fedélzetén 724 ember vesztette életét, és 265 megsebesült). 1945 áprilisában a Pittsburgh-öt az 58.2 Task Grouphoz csatolták; feladata az okinawai inváziós haderő biztosítása volt. Június 5-én sok más amerikai hadihajóval együtt a Pittsburgh-öt is tájfun rongálta meg súlyosan: orráról 10,6 m-t letépett a szél. Úgy tervezték azonban, hogy elviselje a szélsőséges időjárási körülményeket. Az osztály hajóinak szolgálati ideje nem véletlenül volt olyan magas. A javítások után a Pittsburgh visszatért a tengerre, s a háború végéig aktív szolgálatban maradt. 1973-ban bontották szét. A Baltimore-osztály eredetileg tervezett 24 hajójából a háború befejeztével, 1945 augusztusában hatot nem építettek meg. Némelyiket, - köztük a Pittsburgh-öt - az 1960-as években modernizálták.
TECHNIKAI ADATOK
-
-
Vízkiszorítás: 13.838 t (üresen); 17.475 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 205,18 m - szélesség: 21,24 m - merülés: 6,55 m
-
-
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 fogaskerék-áttételes turbina - 120 000 Le
-
-
Fegyverzet: 9 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es ágyú; 48 db 40 mm-es és 26 db 20 mm-es légvédelmi ágyú + 4 repülőgép
Princeton
Az Independence-osztályból 1942-ben 9 db-ot rendelt meg - CV–22 - CV–30 sorozatszámokon - az amerikai haditengerészet. Ezek szükségprogramként - könnyűcirkáló hajótestek átalakításával nyert - könnyű repülőgép-hordozók voltak. 1943-ban valamennyi hajó szolgálatba állt, jelzéseit folyamatosan CVL-re változtatták. Az osztály hajói igen nagy szerepet játszottak abban, hogy a szűkös 1943-as esztendőben, a Csendes-óceán térségében sikerült biztosítani az amerikai flotta légifölényét. Az egyetlen - a harcok folyamán - elsüllyedt egységét az USS Princeton-t (CVL-23) 1941-ben kezdték el építeni a New York-i hajógyárban. 1942-es vízrebocsátását követően 1943 februárjában állt szolgálatba. 1944. október 24-én a fülöp-szigeteki csatában Luzon köze- lében (15°12'N,123°36'E) a japán légierő repülőgépei elsüllyesztették. Egyik testvérhajója - a későbbiekben Spanyolországnak eladott - USS Cabot (CVL-28) volt.
Ranger
Az Atlanti Flotta egyetlen nagyobb repülőgép-hordozója, a Ranger vezette azt a taktikai haderőt, mely 1942. november 8-án a légi fedezetet biztosította a marokkói partraszálláshoz; repülőegysége 496 bevetést hajtott végre a háromnapos hadművelet során. Miután kiképzőfeladatokat látott el a Chesapeake-öbölben, 1942. december 16-tól 1943. február 7-ig generáljavítást végeztek a hordozón a norfolki haditengerészeti dokkban. Ezt követően fedélzetén 75 P-40-L harci repülőgépet szállított Afrikába, s február 23-án érkezett meg Casablancába. Ezután partvédelmi feladatokat látott el Új- Angliánál, és részt vett a pilóták kiképzésében. Augusztus 11-én kihajózott Halifaxból, és 19- én csatlakozott a brit Honi Flottához Scapa Flow-ban. A Ranger október 2-án hajózott ki, hogy norvég vizeken német hadihajókat támadjon. Repülőgépei súlyosan megrongáltak egy német tankert, egy kisebb csapatszállító hajót, négy kis kereskedelmi hajót és egy parti forgalmat lebonyolító kereskedelmi hajót. 1943. október 6-án visszatért Scapa Flow-ba, és az év végéig a brit 2. hadihajórajjal hajózott. 1944-ben a kiképzésben kapott szerepet, és közben átalakították. San Diegó- ból hajózva a háború végéig repülőcsoportokat, illetve századokat szállított a kaliforniai partok mentén.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1933
-
Vízkiszorítás: 14.730 t (üresen); 18.284 t (max.)
-
Méretek: hossz: 234,36 m - szélesség: 24,47 m - merülés: 5,94 m
-
Sebesség: 30,32 csomó
-
Személyzet: 841 fő
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 HP Curtis & 2 LP Parsons redukciós gőzturbina - 53 500 Le
-
Hatótávolság: 7000 tengeri mérföld
-
Fegyverzet: 70 repülőgép, 8 db 12,7 cm-es ágyú; 16 db 28 mm-es és 16 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú
-
Páncélzat: 25,4 mm a vízvonalnál, 25,4 mm a fedélzeten, tornyokon nincs
Sangamon
A Sangamon-osztály négy hajóját 1940-ben rendelték meg AVG–26 - AVG–29 sorozatszámokon. A hajók korábbi években szolgálatba állított A0 kategóriájú, nagyméretű olajtartályhajók voltak, melyeket 5-8 hónap alatt kísérő repülőgép-hordozóvá építettek át. Mind a négyet az US Nany vette át és állította szolgálatba. A hajók maximális vízkiszorítása - csakúgy, mint a későbbi Commencement Bay-osztályé - 24 ezer tonna körül volt. Az osztály névadó hajójának építését 1939-ben kezdték el, eredetileg Esso Trenton néven 1939-ben bocsátotották vízre olajszállító hajóként. 1940. október 22- én elkezdték az átépítetését kísérő-hordozóvá a Norfolk-i Tengerészeti Hajógyárban és 1942. augusztus 25-én állt szolgálatba USS Sangamon (CVE 26) néven. Előbb az Atlanti óceán északi részén szolgált, majd átvezényelték a Csendes-óceánra. Itt 1944 januárjában megrongálódott, amikor összeütközött az osztályához tartozó USS Suwaneekisérő-hordozóval. Javítását követően részt vett a Leyte-szigeti csatában, ahol 1944. október 10-én és 25-én japán repülőgépek megrongálták. 1945. május 4-én pedig Okinawa közelében találta el egy kamikaze repülőgép. Javítását nem tudták befejezni a háború vége előtt, 1945 októberében kivonták a szolgálatból és 1948-ban szétbontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1939 (1940)
-
Vízkiszorítás: 11 420 t (min.); 24 275 tonna (max.)
-
-
Személyzet: 1100 fő + repülőszemélyzet
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 gőzturbina - 16 900 LE
-
Hatótávolság: 30 000 km - 15 csomó sebességgel
-
Méretek: hossz: 168,55 m - szélesség: 22,85 m - merülés: 9,32 m
-
Fegyverzet: 34-36 repülőgép; 2 db 127 mm-es (2×I-/51) és 8 db 40 mm-es légvédelmi löveg, ill. 12 db 20 mm-es gépágyú
-
Páncélzat: nincs
Santee
Az osztály négy hajóját 1940-ben rendelték meg AVG–26 - AVG–29 sorozatszámokon. A hajók a ko--S2-A1 típusú olajtartályhajók voltak, melyeket 5-8 hónap alatt kísérő repülőgép-hordozóvá építettek át. Mind a négyet az US NAVY vette át. A hajók maximális vízkiszorítása - csakúgy, mint a későbbi Commencement Bay-osztályé - 24 ezer tonna körül volt. Az A0 kategóriájú, T3USS Santee (CVE 29) építését 1938-ban kezdték el a Sun hajógyárban. Eredetileg az Esso Seakay néven bocsátotották vízre, olajszállító hajóként. 1940. október 30-án építették át kísérő-hordozóvá a Norfolk-i Tengerészeti Hajógyárban és 1942. augusztus 24-én állt szolgálatba. A Csendes-óceánra vezényelték, ahol a Guam környéki harcokban vett részt. 1944. október 25-én japán repülőgépek és kamikázék súlyosan megrongálták a Leyte-szigeti csatában. 1946-ban vonták ki a szolgálatból, de csak 1960-ban bontották szét.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1939 (1940)
-
Vízkiszorítás: 11 420 t (üresen); 24 275 tonna (max.)
-
Sebesség: 19 csomó
-
Személyzet: 1100 fő + repülőszemélyzet
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 gőzturbina - 16 900 LE
-
Hatótávolság: 30 000 km
-
Méretek: hossz: 168,55 m - szélesség: 22,85 m - merülés: 9,32 m
-
Fegyverzet: 34-36 repülőgép; 2 db 127 mm-es (2×I-/51) és 8 db 40 mm-es légvédelmi löveg, ill. 12 db 20 mm-es gépágyú
-
Páncélzat: nincs
Saratoga
Az USS Saratogát (CV-3), a Lexington testvérhajóját csatacirkálóként kezdték építeni 1920-ban. 1922 júliusában azonban miután egyharmadáig elkészült - repülőgép-hordozóként rendelték meg ismét. 1925 áprilisában bocsátották vízre. 1928-ra felszerelték, és a következő évben a Csendes-óceáni Flottához került. Vadászgépeket szállított a Wake-szigetre, amikor a japánok megtámadták Pearl Harbort, így megmenekült, de 1942. január 11-én Oahutól 800 km-re délnyugatra megtorpedózta a ja- pán I-6-os tengeralattjáró. A károk azonban nem voltak jelentősek. Javítás után, 1942. júniusban Fitch admirális 11. Task Force-ához csatolták, de augusztusban újra megtorpedózták, ezúttal az I—26-os. Az ismételt javításokat követően Guadalcanal partjainál teljesített szolgálatot. A körzetben a hajók légi fedezetét biztosította, és támadásokat vezetett. Részt vett a Salamon-szigeteknél vívott csatában, ahol repülőgépei elsüllyesztették a Ryujo repülőgép-anyahajót, majd a Gilbert-szigeteknél, illetve a Kwajalein- és Eniwetok-atollnál vívott ütközetekben. 1944-ben a brit Keleti Flottával hajózott; repülőcsoportja részt vett a Sabang ellen indított offenzívában. 1945. február 21-én négy kamikáze csapódott a fedélzetébe, súlyosan megrongálta, harcképtelenné téve a háború hátralévő részére. Hajótestét 1946. július 25-én semmisítették meg a Bikini-atollnál végzett nukleáris kísérletek során.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1925. április 7.
-
Vízkiszorítás: 33.000 t (üresen); 43.394 tonna (max.)
-
Méretek: hossz: 270,66 m - szélesség: 32,31 m - merülés: 7,37 m
-
Sebesség: 33,2 csomó (61,48 km/h)
-
Személyzet: 1900-2300 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 db GE elektromos hajtású turbina - 210.000 shp
-
Hatótávolság: 18 000 km
-
Fegyverzet: 80-90 db repülőgép; 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 28 mm-es légvédelmi géppuska; 16 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
-
Páncélzat: 152,4 mm a vízvonalnál, 76,2 mm a fedélzeten (a tornyok nem voltak páncélozva)
South Dakota
Az USS South Dakota csatahajó (BB-57) egy négy hajóból álló osztály vezérhajója volt. (A másik három az Alabama, az Indiana, és a Massachusetts.) A New York-i hajógyárban épült hajót 1941. június 7-én bocsátották vízre, és a következő év márciusára szerelték fel. Egyike az amerikaiak legnagyobb háborús csatahajóinak. Kifejezetten arra tervezték, hogy túlélje a 406 mm-es gránáttalálatokat, miközben sebessége eléri a 27 csomót. 1942 szeptemberében egy térképen fel nem tüntetett sziklának ütközött a Tonga-szigeteknél, megsérült, de még időben megjavították ahhoz, hogy részt vegyen a Santa Cruz-i csatában, ahol október 26-án bombatalálat érte egyik lövegtornyát. Egy héttel később újabb sérüléseket szerzett, amikor összeütközött a Mahan rombolóval. November 15-én a Guadalcanal környéki harcokban - ahol az Enterprise kötelék védelmét látta el, és a Washington csatahajóval közösen megsemmisítették a japán Kirishima csatahajót - megrongálódott a Takao nehézcirkáló ágyútüzétől. E balszerencsés kezdet után a Csendes-óceán térségében vívott összes nagyobb hadműveletében részt vett, ott volt a Fülöp-tengeri ütközetben is. Két balesete volt még: 1944. június 19-én bomba csapódott a fedélzetbe Saipan partjainál; 1945. május 6- án pedig lőszer robbant fel az egyik lövegtornyában. Ott volt a japán fegyverletételnél a Sagami-öbölben szeptember 2-án. 1947 januárjában szerelték le, 1962-ben lebontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1941
-
Vízkiszorítás: 35 000 t (üresen), 48 807 tonna (harcra készen)
-
Méretek: hossz: 207,8 m - szélesség: 33,7 m - merülés: 10,7 m
-
Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)
-
-
Hajtómű:4 hajócsavar, 4 General Electric turbina - 130 000 ks
-
-
Fegyverzet: 9 db 400 mm-es (16 h.), 20 db 127 mm-es (5 h.) löveg
-
Páncélzat: övpáncél 304 mm, barbetták 282-432 mm, lövegtornyok 450 mm
Tennessee
Az amerikaiak 1917-ben kezdtek hozzá a New Mexico-osztály továbbfejlesztett változatainak, a Tennessee és a California építéséhez. A 32 600/35 190 tonnás csatahajókat 12 db 35,6 cm-es L/50-es lövegekkel szerelték fel. Az 1920-as és 1930-as években légvédelmi tüzérségüket többször is megerősítették. Mindkét hajó megsérült a Pearl Harbor elleni támadásban, és mindkettőt átépítették. A USS Tennessee (BB-43) kijavítása után 1942 májusától augusztusig a Hawaii-szigeteken állomásozott. 1942 szeptembere és 1943 májusa között a hajót korszerűsítették és alaposan átépítették. Megjelenésében hasonlított az újonnan épített amerikai csatahajókhoz. A kétkéményes hajó egykéményessé vált, parancsnoki tornya nagyobb lett, rácsos tornyai eltűntek. A Tennessee 1943 májusa és augusztusa között a Saipan sziget, Guam- és Tinian-, szeptember–októberben a Palau-szigetek, október–novemberben a pedig Leyte térségében harcolt. Saipannál a parti ütegektől találatokat kapott, de ezek nem okoztak komolyabb károkat. Rövid felújítás után 1945-ben a japán anyaország körüli vizeken működött. Április 12-én kamikaze repülőgépek kisebb sérülést okoztak a hajón. 1945 decemberében tartalékba helyezték és 1959-ben szétbontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1919
-
Vízkiszorítás: 32 600 t (üresen); 35 190 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 190,2 m - szélesség: 29,7 m - merülés: 9,2 m
-
Sebesség: 21 csomó
-
Személyzet: 1083 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 8 kazán és turbo-elektromos meghajtás - 26 800 LE
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (4×III-/50), 14 db 127 mm-es (-/51), 4 db 76 mm-es (-/50) ágyú és 2 db 533 mm-es torpedó-vetőcső
-
Páncélzat: övpáncél 203-343 mm, lövegtornyok 127-457 mm, fedélzet 89 mm
Texas
Az USS Texas (BB-35) a New York-osztály egyik régi típusú csatahajója. 1912-ben bocsátották vízre és 1914 márciusra szerelték fel. A Texas lett az első amerikai csatahajó, amit megfigyelő repülőgép indítására alkalmas katapulttal rendelkezett. Az I. világháború alatt konvojkísérő feladatokat látott el az Atlanti-óceán északi részén. 1919 és 1925 között a Csendes-óceáni Flottánál szolgált, majd 1927- ben - miután átépítették - visszakerült az Atlanti Flottához. A II. világháború idejére ugyan már teljesen elavult, de ismét konvojkísérőként működött az Atlanti-óceánon. 1942 novemberében az észak- afrikai és 1944 júniusában a normandiai partraszállás során az inváziós haderő tüzérségi támogatását biztosította. Az utóbbi hadműveletben egy part menti üteg lövedékei megrongálták Cherbourg köze- lében. Miután 1944 augusztusában részt vett a dél-franciaországi szövetséges partraszállás tüzérségi támogatásában is, visszahelyezték a csendes-óceáni hadszíntérre, ahol Iwo Jima és Okinawa amerikai megszállásának tüzérségi támogatását biztosította. 1948 áprilisában leszerelték, és a texasi Galveston emlékparkban kiállították. Testvérhajója a USS New York (BB-34).
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1912. május 18.
-
Vízkiszorítás: 24.432 t (üresen); 28.956 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 174,84 m - szélesség: 32,30 m - merülés: 9,64 m
-
Sebesség: 21 csomó
-
Személyzet: 1054 fő
-
Hajtómű: Turbo-elektromos kazánok, 4 hajócsavar - 28,000 shp
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 10 db 35,5 cm es ágyú, 37 db 12,7 cm-es és 8 db 76 mm-es légvédelmi ágyú + 8 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
-
Páncélzat: 304,9 mm - vízvonal, 83,52 mm - fedélzet, 255,6 mm - tornyok
Tuscaloosa
A New Orleans-osztályú USS Tuscaloosa (CA-37) nehézcirkálót 1933. november 15-én bocsátották vízre. A második világháború első hónapjaiban partvédelmi feladatokat látott el az Atlanti-óceánon, a Bermudáktól a Dánia-szorosig. 1941 novemberétől a Királyi Haditengerészet nehézcirkálóival hajózott, hogy megakadályozza a német csatahajó, a Tirpitz kitörését az északi Atlanti-óceánra. 1942 nyarán konvojokat kísért a sarkvidéken keresztül Oroszországba, novemberben pedig egyike a szövetséges hadihajóknak, melyek az észak-afrikai partraszállás tüzérségi támogatásának feladatát végezték. 1943 októberében egy angol és amerikai egyesített tengeri haderővel hajózott, mely norvég csapatokat dobott partra a Spitzbergákon. A normandiai partraszállás során az Utah partszakasz ellen rohamozó szövetséges csapatokat fedezte, majd hasonló feladatot látott el augusztusban is a francia Riviérán. 1944 végén átirányították a csendes-óceáni hadszíntérre, ahol az Iwo Jimán és Okinawán partra szálló amerikai csapatok tüzérségi támogatását biztosította. A Tuscaloos-at 1959-ben bontották szét. Osztályának három hajója, az Astoria, a Quincy és a Vincennes 1942-ben süllyedtek el a Guadalcanalnál vívott cirkálócsatában.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1933
-
Vízkiszorítás: 10 109 t (üresen); 13 417 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 179,22 m - szélesség: 18,94 m - merülés: 7,01 m
-
Sebesség: 30 csomó
-
Személyzet: 876 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 fogaskerék-áttételes turbina - 107 000 Le
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 9 db 20,3 cm-es ágyú; 8 db 12,7 cm-es ágyú; 16 db 40 mm-es és 19 db 20 mm-es légvédelmi ágyú + 4 repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 127 mm, lövegtornyok 127 mm, fedélzet 152,4 mm
