második világháború

Amerikai tüzérség

 

• Űrméret: 40 mm

• Űrmérethossz: L/82

• Csőhossz: 3266 mm

• Személyzet: 8 fő

• Tömeg: 2520 kg

• Lőtáv: 2560 m (hatásos) ; 4600 m (max.)

• Lövedék-kezdősebesség: 875 m/s

 

• Űrméret: 155 mm

• Űrmérethossz: L/45

• Csőhossz: 7010 mm

• Személyzet: 14 fő

• Tömeg: 12.600 kg

• Lőtáv: 23.500 m

• Lövedék-kezdősebesség: 853,4 m/s

 

• Űrméret: 37 mm

• Űrmérethossz: L/53,5

• Csőhossz: 1979 mm

• Személyzet: 5 fő

• Tömeg: 414 kg

• Lőtáv: 11.750 m

• Lövedék-kezdősebesség: 884 m/s

 
 

• Űrméret: 75 mm

• Űrmérethossz: L/15,9

• Csőhossz: 1195 mm

• Személyzet: 6 fő

• Tömeg: 653 kg

• Lőtáv: 8790 m

• Lövedék-kezdősebesség: 381 m/s

• Brit tüzérség

  25 Pounder
  

   
  A 25 fontos löveg fejlesztése a harmincas évek elején vette kezdetét. 1937-ben készült el a prototípusa, ám ezt túlságosan nehéznek ítélték, ezért módosítani kellett. A gyártás 1938 végén indult meg. A Mark 1-es változat a 18 fontos lövegek talpán készült, a Mark 2-es volt tulajdonképpen az első "igazi" 25 fontos. A Mark 3-asra csőszájféket szereltek. A "Baby" 25 fontos rövidebb csövű, kisebb lőtávolságú fegyver volt, kifejezetten a dzsungelharcok igényeinek megfelelően átalakítva. A háború alatt 12 ezernél is több 25 fontos készült. Bár gyártása 1948-ban megszűnt, a brit hadsereg 1967-ig hadrendben tartotta, de kiképzési célra még ezután is használták.
   
  TECHNIKAI ADATOK

  • Űrméret: 87,6 mm

  • Űrmérethossz: L/28,3

  • Csőhossz: 2480 mm

  • Tömeg: 1742 kg

  • Lőtáv: 12.250 m

  • Lövedék-kezdősebesség: 530 m/s

  
  

  5.5 

  

   

  A 4,5 és 5 hüvelykes lövegek számára tervezett lövegtalpra szerelt 5,5 hüvelykes ágyú prototípusa 1939-ben készült el. Augusztustól sorozatgyártásba került, első harctéri bevetésére Afrikában került sor 1941-ben. Ha a körülmények úgy hozták, harckocsik ellen is használták, ám nem sok sikerrel, hiszen nem páncéltörő fegyver volt. Sokkal inkább bevált hagyományos szerepkörben, a háború során (és még azt követően is sokáig) a brit hadsereg standard közepes ágyújának számított. A hadrendből 1978-ban vonták ki.

   

   TECHNIKAI ADATOK

  • Űrméret: 139,7 mm

  • Űrmérethossz: L/31,2

  • Csőhossz: 4175 mm

  • Tömeg: 5850 kg

  • Lőtáv: 14.800 m

  • Lövedék-kezdősebesség: 510 m/s  

  • Német tüzérség

    1918 M
      

     
    Az 1918 M; 1918/39 M; 1918/40 M lövegcsalád tervezését a huszas évek végén kezdték el a Rheinmetall gyárban. Az 1918 M változat 1935-ben állt hadrendbe. Ez a könnyű tábori tarack volt az általánosan használt tarack a német hadseregben. Lovakkal és járművel is vontatható volt a gumírozott kerekekkel ellátott fegyver. Később több átalakítást is végeztek rajta. Az 1918/39 M változatot csőszájfékkel szerelték fel, és a lövegtalp is más volt. Szintúgy az 1918/40 M modellnél. Ez erősebb csőszájféket is kapott, valamint megerősítették a kerekek rugózását. Ez a változat 1943 tavaszán állt hadrendbe.  
     
    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 105 mm

    • Űrmérethossz: L/28

    • Csőhossz: 6248 mm

    • Személyzet: 8 fő

    • Tömeg: 2040 kg

    • Lőtáv: 12.335 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 540 m/s

     

    Dora  'Nehéz Gusztáv'

    

     

    A második világháború idején alkalmazott legnagyobb vasúti ágyú a 80 cm-es Dora volt, amit a katonák Nehéz Gusztávnak kereszteltek. A minden idők legnagyobb és legnehezebb tüzérségi fegyverének története még 1935-ben kezdődött. A Krupp Művek mérnökei egy olyan vasúti ágyút álmodtak meg, aminek 80 cm-es lövege volt. 1936-ban Adolf Hitler értesült a fegyverről és meglátogatta a Krupp Műveket. Hitler annyira le volt nyűgözve a gigantikus fegyver terveitől, hogy minden téren támogatást biztosított a Krupp Műveknek. 1937-ben elkészültek a végleges tervek és megkezdődött a gyártás. A legnagyobb gondok Dora méreteiből és tömegéből adódtak. Tömeg 1350 tonna volt, amiből maga a lövegcső 400 tonna volt. Dora hossza 3 cm híján 43 méter volt. Szélessége 7 méter, magassága pedig 11.6 méter volt. Végül 1942-re készült el, és került bevethető állapotba. A Dora szolgálatában 3870 fő állt (katonák, a Luftwaffe, kutyás járőrök, katonai rendőrség és további két őrszázad). Már az ágyú elsütése is 350 embert igényelt. A nyolc vasúti kocsira épített Dora mozgatásáról két 1000 lóerős dízelmozdony gondoskodott. Az ágyú legnagyobb lőtávolsága 47 kilométer volt, és 19-45 percenként adott le egy lövést. Mivel a 400 tonnás lövegcső élettartama a hatalmas igénybevétel miatt mindössze 100 lövés volt, ezért a mérnökök a 80 cm-es kaliberű cső belső részét cserélhetőre tervezték. A Dora számára kétfajta lőszert fejlesztettek ki: a páncélozott borítással ellátott lövedék 7,1 tonnát, a robbanó lövedék 4,8 tonnát nyomott. A vasúti ágyú első és utolsó dokumentált bevetése 1942-ben Szevasztopolban volt. Közvetlen a város eleste előtt a Dora-t szétszerelték és darabjait ismeretlen helyre szállították. Egyedül a lövegcsőről tudni, hogy az esseni gyárba került, ahol újra kellet huzagolni. Az ágyút 1942-ben látni vélték Leningrádnál, majd pedig 1944-ben Varsónál. A háború végnapjaiban a Dora eltűnt. Egyes részeit a visszavonuló német csapatok robbantották fel, míg más darabjait, mint a megrongálódott lövegcsövet és hátrahagyott muníció egy részét a szövetséges csapatok Metzenhof mellet találták meg.  

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hossz: 42.71 m 

    • Szélesség: 7,15 m

    • Magasság: 11,65 m

    • Súly: 1 350 tonna (ebből a lövegcső: 400 tonna)

    • Űrméret: 800 mm

    • Legénység: 350 fő (min), teljes létszám 3870 fő

    • Lövedék: robbanógránát - 4.8 tonna, páncélozott borítású - 7.1 tonna

    • Torkolati sebesség: 820 m/s (robbanógránát), 720 m/s (páncélozott borítású)

    • Max. hatótáv: 48 km (robbanógránát), 38 km (páncélozott borítású)

      

    Flak 36

    

     

    A 88 mm-es Flak 36 légvédelmi ágyú tömege majdnem elérte az 5000 kg-t. Légi célok elleni hatásos tetőpontmagassága 9000 m volt, ugyanakkor 80-140 mm páncélt ütött át 1000 m távolságon. Ez a teljesítmény a háború végéig bármilyen páncélozott cél leküzdéséhez elegendőnek bizonyult. A teljesen körbeforgatható ágyú négy talpra leeresztve, illetve földi célok ellen kerekes alvázról is tüzelhetett. A nagy tömegű löveg vontatására az SdKfz. 7 féllánctalpas vontatót alkalmazták. A 88 mm-es Flak lövegek gyártási darabszáma meghaladta a 14 000-et, ami lehetővé tette tömeges harctéri alkalmazásukat.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 88 mm

    • Űrmérethossz: L/56

    • Méretek:  4,93 x 2,36 x 2,30 m

    • Személyzet: 8 fő

    • Tömeg: 4983 kg

    • Lőtáv: 9000 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 795 m/s (elméleti tűzgyorsaság 18 lövés/perc) 

    Flak 38

    

    A német szárazföldi alakulatok légvédelmének hatékony eszköze volt a 20 mm-es Flak-30 és Flak 38 légvédelmi gépágyú. A változattól függően 410-480 kg tömegű gépágyú a kis magasságon támadó légi célok elleni tevékenység mellett hatásosnak bizonyult az élőerő és a könnyű páncélozott célok elleni harcban is. A gépágyú 500 méteren 20 mm vastagságú páncél átütésére volt képes. A kerekes alvázra szerelt eszközt oldalkocsis motorkerékpárral és könnyű terepjáróval is vontathatták. A fegyver Geb Flak 38 jelzésű, hegyivadász alakulatok számára kifejlesztett változatát is rendszeresítették a légideszant csapatoknál. Ez a könnyen szétszerelhető változat az ejtőernyős légideszant csapatok konténeres deszant-eljárása szempontjából volt különösen kedvező.

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 20 mm

    • Űrmérethossz: L/112.5

    • Méretek: 4,08 x 1,8 x 1,6 m

    • Személyzet: 7 fő

    • Tömeg: 425 kg

    • Lőtáv: 2200 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 900 m/s (elméleti tűzgyorsaság 450 lövés/perc)

    
    

    Flakvierling 38

    

     

    A német szárazföldi alakulatok légvédelmének egyik igen hatékony eszköze volt a 20 mm-es Flakvierling 38 légvédelmi gépágyú, amely a Flak 38 javított, megnövelt tűzerejű, négycsövű változata. Gyakorlatilag nem volt más, mint 4 db szabvány FlaK 38-as egy állványzatra építve. Az 1509 kg tömegű négy gépágyú együttes tűzgyorsasága elérte a 1800 lövést percenként, ami komoly fenyegetést jelentett az alacsonyan támadó repülőgépek számára. Emellett hatásosnak bizonyult az élőerő és a könnyű páncélozott célok elleni harcban is. A löveg irányzási korlátja függőlegesen -10 és +100 fok között volt, míg vízszintesen 360 fokban körbe forgatható volt. 1940-től egészen a háború végéig gyártották, több mint 3700 darab került le a gyártósorokról.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 20 mm

    • Űrmérethossz: L/112.5

    • Méretek: 4,08 x 1,81 x 1,6 m

    • Személyzet: 8 fő

    • Tömeg: 1509 kg

    • Lőtáv: 2200 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 900 m/s (elméleti tűzgyorsaság 1800 lövés/perc)

    
    

    K5(E) 'Karcsú Berta'

    

     

    A második világháború harcászati szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró vasúti ágyú megalkotása, a 28 cm-s K5(E) Leopold tervezése 1934-ben vette kezdetét. A fegyver tervezése során az első világháborúban félelmetes hírnévre szert tett, 21 cm kaliberű "Kövér Berta" ágyúval szerzett tapasztalatok jelentették a kiindulási pontot. A mérnökök elsődleges feladata a fegyver mozgékonyságának a fokozása, a tűzerő és a lőtávolság növelése volt. A K5(E) kifejlesztése két évet vett igénybe, a tesztelése 1936-ban kezdődött meg, az első példányok pedig 1940 végén kerültek ki a csapatokhoz. A háború befejezéséig összesen 25 darab készült el és állt szolgálatba, ezzel a K5(E) a német vasúti tüzérség legfontosabb fegyverévé vált. Az üteg súlya 218 tonna volt, maximális lőtávolsága 62 kilométer, legnagyobb tűzgyorsasága pedig 8 lövés/óra (7 perc harminc másodperc lövésenként). A fegyver fronton számos nevet kapott, a németek leggyakrabban Schlanke Bertha-nak, vagyis Karcsú Bertának hívták, még a szövetséges katonák általában Anzio Annie vagy Anzio ExpressK5(E) néven emlegették a hatalmas vasúti ágyút.  A két darab hattengelyes kocsira épített felépítményét, amely magában foglalt egy levegőztető berendezéssel felszerelt muníciós kocsit is, egy nagy teljesítményű, 40 tonnás dízelmozdony vontatta. A teljes szerelvényhez két, egyenként 113 darab 225 kilogrammos lőszert szállító muníciós kocsi, egy szerszámos- és egy gyalogsági fegyverekkel felszerelt páncélkocsi, egy tábori konyha, két üzemanyagot szállító-, egy vezérlő-, és egy 20 mm-es Flak 38-ast szállító légvédelmi kocsi tartozott. A tüzérségi üteg teljes kiszolgáló hátterét ezen kívül még más vasúti kocsik - úgymint három muníciós, egy légvédelmi, egy darus, egy utász, egy pályakarbantartó és pályaépítő, valamint összesen kilenc darab egyéb járműveket szállító pőrekocsi alkotta. A rettegett fegyverré vált Karcsú Berták egyaránt feltűntek Olaszországban és Leningrád alatt, mind a nyugati, mind a keleti fronton teljesítettek szolgálatot: 24 üteg a harci cselekményekben vett részt, még egy, a Rügenwalde-ban állomásozó tüzérségi löveg kiképzési célokat szolgált. A háború során a Krupp Művek mérnökei számos változtatást hajtottak végre a vasúti ágyún, ezen a fejlesztések elsődleges célja a K5(E) maximális lőtávolságának a növelése, illetve az egyre nagyobb rombolóerővel rendelkező lőszer kifejlesztése volt. A fegyver hatékonyságát a 248 kilogrammos, RGr 4331 nevű speciális lövedékkel próbálták növelni, amely egy rakétamotorral ellátott gránát volt. Ez azonban a sikeres kísérletek ellenére sem került ki a csapatokhoz, mert bár a vasúti ágyú maximális lőtávolsága jelentősen megnőtt, de a hajtómű beépítése erősen korlátozta a lövedék által szállított robbanóanyag mennyiségét. A háború során valamennyi Karcsú Berta megsemmisült vagy súlyosan megrongálódott, de egy üteget az amerikai hadsereg később tesztelés céljából helyreállított. Ez a példány a Leopold és a Robert nevű, a visszavonuló német hadsereg által felrobbantott lövegek épen maradt, vagy helyreállítható alkatrészeinek a felhasználásával épült. Az egyetlen K5(E), amely túlélte a háborút, jelenleg az Egyesült Államokban, egy Aberdeenben található Haditechnikai Múzeumban lelhető fel.  

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hossz: 31.1 m

    • Szélesség: 7,15 m

    • Magasság: 11,65 m

    • Súly: 218 tonna

    • Űrméret: 280 mm

    • Legénység: 400 fő (min)

    • Lövedék: 225 kg

    • Torkolati sebesség: 1128 m/s

    • Max. hatótáv: 61,18 km

    
    

    M 43

    

     

    A német 8,8 cm-es páncéltörõ ágyú legfejlettebb változata, az M 43-as (vagy Pak 43, Panzerabwehrkanone 43) a második világháború egyik legjobb páncéltörõ ágyúja volt. A Krupp gyár fegyvercsaládjának ezen tagját 1943-tól gyártották, de több korábbi változata is volt. A legendás ágyúsorozat elsõ képviselõjét eredetileg légvédelmi ágyúnak tervezték. A többek között a Flak 41-essel (Flak = Flugabwehrkanone) jellemezhetõ széria erre a célra is kiválóan megfelelt, de amikor a sivatagi háborúban - kényszerbõl - a tankok ellen fordították, kiderült, hogy a páncélelhárításban is legalább annyira jó, mint a repülõgépek ellen. Ezután kimondottan páncéltörõ változatok is készültek, melyeknek legjobbika az igen alacsony építésû, 360 fokban körbeforgatható Pak 43 volt. A korábbi modellek alkalmazását többször is a szükség határozta meg, légvédelemre és páncélelhárításra is használták õket.  

    
    

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 88 mm

    • Űrmérethossz: L/71

    • Csőhossz: 6248 mm

    • Személyzet: 8 fő

    • Tömeg: 3630 kg

    • Lőtáv: 15.300 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 1000 m/s

    
    

    Nebelwerfer 41

    

     

    A Wermachtban alkalmazott első rakétalövedék az 1935-ben bevezetett, 11 cm-es füstnyomjelzős készülék volt. Az igen egyszerű indítóállvány egy aknavető elemeire épült. Az Nb.Wf.35 jelű fegyver hatótávolsága 4,5 km volt. Az időben és űrméretben következő fegyver az e fajtán belül legelterjedtebb 15 cm-es Nb.Wf.41 ködvető. A korábban hajtóanyagként alkalmazott - erős füstcsíkot fejlesztő - fekete lőport itt részben már az indítás helyét el nem áruló diglikol nitrocellulóz váltja fel. Öt- vagy tízcsövű indítószerkezetét könnyű lövegtalpra, illetve páncélozott szállító járműre szerelve egyaránt alkalmazták. A szovjet rakétalövedékek lényegesen kisebb repeszhatásával szemben - amelyek robbanótöltete a földbe csapódó fejrészben volt - a mintegy 50-80 cm magasságból szétterülő repeszek hatása élőerőre és gyengén páncélozott járművekre igen nagy volt.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 158 mm

    • Rakétatöltet: 34.2 kg

    • Csőhossz: 1,3 m

    • Személyzet: 4 fő

    • Tömeg: 770 kg

    • Lőtáv: 7060 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 342 m/s (elméleti tűzgyorsaság 6 lövés/perc)

    
    

    Nebelwerfer 42

    

     

    Az 1942 tavaszától egyre nagyobb számban alkalmazott szovjet Katyusa (BM–13) ellensúlyozására készült el a 21 cm-es Nb.Wf.42. Az ötcsövű, mintegy 500 kg tömegű vetőszerkezet könnyen mozgatható volt, lövegeknél szokásos telepítést nem igényelt. A 15 cm-esnél háromszor nehezebb rakétatest a korábbinál négyszer nagyobb robbanótöltetet szállított. Az öt lövedék 8 másodperc alatt hagyta el a csövet, újratöltéséhez megközelítőleg négy perc volt szükséges. Az indítócsövet hordozó lövegtalp azonos a 15 cm-es változatéval. A 21 cm-es csövekből - kiegészítő sínek behelyezésével - a 15 cm-es lövedék is indítható volt. Ez gyakran szükségessé is vált, mert a 21 cm-es űrméretű lövedék csak robbanótöltettel készült. A néhány, e célra átalakított Me–410 repülőgép romboló változatának (Me–410–A2) orr-részébe forgópisztolytárként beépített vetőből is ezt a lövedéket indították.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 214,5 mm

    • Rakétatöltet: 112.5 kg

    • Csőhossz: 1,26 m

    • Személyzet: 4 fő

    • Tömeg: 780 kg

    • Lőtáv: 7850 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 320 m/s (elméleti tűzgyorsaság 5 lövés/perc)

    
    

    PaK 36

     

     

    A Rheinmetall-Borsig A.G. által gyártott PaK 36 (Panzerabwehrkanone 36) könnyű páncéltörő ágyút 1936 márciusában rendszeresítették a német hadseregben. Bemutatkozására a spanyol polgárháborúban került sor. A PaK 36 a nyugati hadjáratban csak a könnyebb páncélosok ellen vált be, a brit Matilda Mk II. és a francia Char B1 vagy a Somua S-35 ellen azonban gyakorlatilag hatástalan volt. A német légideszant csapatok kezdetektől alkalmazott, alapvető páncéltörő fegyvere volt ez a 37 mm-es páncéltörő löveg. Az alapváltozat tömege 328 kg volt, 500 méteren 36 mm páncélt ütött át. A légideszant csapatok a szétszerelhetősége miatt alkalmazták ezt a típust, mivel ez elősegítette az ejtőernyős ledobást. Hagyományos lőszerrel középszerű volt a löveg páncélátütő képessége, a hozzá kifejlesztett Steilgranate 41-el, egy puskagránátszerű kumulatív lőszerrel azonban 180 mm páncélt ütött át 500 méteren. 1943-ig megközelítőleg 5340 db-t készítettek belõle. A KwK 36 L45 lövegváltozatát a Panzer III. harckocsi egyes sorozataiba, ill. különböző szállító harcjármûvekbe - például SdKfz 251 - is beépítették. Pz.Kpfw. I-es harckocsi alvázán kialakított Panzerjäger I néhány példányt a csehszlovák 47 mm-es A-5 P.U.V. vz.36 páncéltörő lövegek "elfogyását" követően 37 mm-es PaK 35/36-os löveggel szereltek fel.  

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 37 mm

    • Űrmérethossz: L / 46.5

    • Csőhossz: 1766 mm

    • Személyzet: 6 fő

    • Tömeg: 440 kg

    • Lőtáv: 6.200 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 745 m/s, 15-18 lövés percenként

    
    

    PaK 41

    

     

    A kónikus Pak. 41 páncéltörő löveget 1942. áprilisától gyártották kis darabszámban (összesen: 150 db). A löveg csövének belépő keresztmetszete 75 mm, a kilépő átmérő 55 mm volt. A 4322 mm hosszú lövegcső 1120 m/s sebességre gyorsította a lövedéket. Páncélátütő-képessége 500 m távolságon 209 mm, 1000 m távolságon 145 mm volt. Tömege 1390 kg volt, ami már komolyabb légi szállító kapacitást, illetve a földi mozgatásnál vontató járművet igényelt.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 75 mm - 55 mm

    • Csőhossz: 4322 mm (L / 58)

    • Méret: 8.12 x 1.9 x 1.8 m

    • Személyzet: 5 fő

    • Tömeg: 1390 kg

    • Hatásos lőtáv: 2000 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 1120 m/s (elméleti tűzgyorsaság 13 lövés/perc)

    
    

    PaK 43/41

    

     

    A német Krupp-cég 88 mm-es PaK 43/41 páncéltörő ágyúja szerkezeti egyszerűsítései ellenére kiválónak bizonyult. Lőtávolságban egyetlen szövetséges harckocsi sem bírt ellenállni a lövedékeinek. Beceneve Scheunentor (pajtaajtó) volt.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 88 mm

    • Csőhossz: 625 cm (L / 71)

    • Méret: 9.15 x 2.53 x 1.98 m

    • Személyzet: 8 fő

    • Tömeg: 4750 kg

    • Lőtáv: 15 300 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 1000 m/s (elméleti tűzgyorsaság 6-10 lövés/perc)

    
    

    sFH 18

    

     

    A huszas évek közepén elkezdett fejlesztési munkák eredményeként 1930-ra készült el ez a tábori tarack. Rendszeresítésére 1933-tól került sor. A második világháború során igen elterjedt fegyvernek számított, mind a Wehrmacht, mind a Waffen-SS használta. Előnyére szolgált, hogy többféle lőszer kilövésére is alkalmas volt. Viszonylag nagy súlya miatt nehéz terepen és hegyvidéken csak korlátozottan volt alkalmazható. A negyvenes évek elején korszerűsítették. Az immár csőszájfékkel ellátott sFH 18/40 (vagy 1942 M) típus lőtávolsága elérte a 15.100 métert.  

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Űrméret: 150 mm

    • Űrmérethossz: L/29,5

    • Csőhossz: 4398 mm

    • Személyzet: 12 fő

    • Tömeg: 5512 kg

    • Lőtáv: 13.300 m

    • Lövedék-kezdősebesség: 520 m/s

    • Szovjet tüzérség

      M 1902/30

      

       

      Elődjének az M 1902 típusú Putyilov löveg számít. A húszas évek közepén határozták el annak módosítását, az áttervezés tulajdonképpen a hatótávolság növelését célozta. Ennek koncepciója elhibázott volt, ugyanis ezt az űrméret növelése nélkül képzelték el megvalósítani. Ennek érdekében módosítottak a lőszeren, a következő lépésben pedig növelték a csőhosszt, az eredeti L/30-ról előbb L/40-re, sőt, az L/50-essel is próbálkoztak. Ennek eredményeképpen elérték a 14 ezer méteres maximális lőtávolságot, de a fegyver pontossága csökkent. 1937-ig nagy számban gyártották. A második világháborúnak főként az első felében volt fontosabb szerepe.

       

      TECHNIKAI ADATOK

      • Űrméret: 76,2 mm

      • Űrmérethossz: L/30 ; L/40

      • Csőhossz: 3048 mm

      • Személyzet: 5 fő

      • Tömeg: 1350 kg

      • Lőtáv: 13.000 m

      • Lövedék-kezdősebesség: 680 m/s

      
      

      M 1931

      

       

      A 203 mm-es űrméretű 1931 M tarack tervezését F. Lengyev főkonstruktőr vezette, majd halála után Magyeszijev vezetésével Gavrilov és Tobrin ismert tervezők bevonásával készült el a löveg. A 203 mm űrméretű tarack beton- és vasbeton-, valamint páncélozott erődítések lerombolására, valamint az ellenség nagy kaliberű tüzérségi eszközeinek lefogására szolgált. A csapatok gyorsabb ellátása végett a tarackot két különböző gyárban állították elő, így a dokumentációkat mindkét gyártó a saját gyártóberendezéseinek megfelelően módosította. 1937-ben a rajzokat egységesítették, de az eredeti konstrukciót meghagyták. Az egyetlen lényeges módosítás az volt, hogy a löveget lánctalpra helyezték. Ennek segítségével minden különösebb tüzelőállás-előkészítés nélkül a tarackot tűzkésszé lehetett tenni. Ezen a lövegtalpon később 152 mm-es ágyút, majd 280 mm-es mozsarat helyeztek el. A löveget traktorral vontatták, külön a csövet, külön a talpat. A felsorolt típusok közül a 203 mm-es tarackból gyártották a legtöbbet. A tarackot bármely 5-18 km közötti célra lehetett alkalmazni.  

       

      TECHNIKAI ADATOK

      • Űrméret: 203 mm

      • Űrmérethossz: L / 25

      • Csőhossz: 5,087 m

      • Személyzet: 15 fő

      • Tömeg: 17 700 kg

      • Lőtáv: 18 000 m

      • Lövedék-kezdősebesség: 573 m/s (elméleti tűzgyorsaság 0,5 lövés/perc)

      
      

      ZIS-2

      

       

      A szovjet hadseregben rendszeresített 45 mm-es páncéltörő ágyúk egészen 1943-ig viszonylag kielégítő teljesítményt nyújtottak. Ezt követően az egyre nehezebb, vastagabb páncélzattal ellátott német harckocsik jelentek meg, emiatt a szovjet szárazföldi csapatoknál ebben az évben rendszerbe állították az 500 méteren 145 mm páncélátütő képességű, 57 mm-es M 43 ZISZ-2 páncéltörő ágyút.

       

      TECHNIKAI ADATOK

      • Űrméret: 57 mm

      • Űrmérethossz: L / 72.9

      • Csőhossz: 6,795 m

      • Személyzet: 4 fő

      • Tömeg: 1800 kg

      • Lőtáv: 8400 m

      • Lövedék-kezdősebesség: 700 m/s (elméleti tűzgyorsaság 13 lövés/perc)

      
      

      ZIS-3

        

       

      A ZIS-3-as páncéltörő ágyú a második világháború leghíresebb szovjet lövege volt. Tervezését 1941 tavaszán kezdték el. Bár nyár elejére elkészültek az első prototípusok, a döntéshozók közül többen nem ismerték fel a benne rejlő lehetőségeket, ezért rendszerbe állítására és sorozatgyártására csak 1942 elején került sor. Nagyon olcsó volt, ez volt az első igazi tömeggyártásra került löveg. Lőszere megegyezett a T-34/76-os harckocsi lőszerével. A fegyver lövegtalpát kisebb teljesítményű ágyúhoz tervezték, ezért igen nagy csőszájféket kellett az ágyúcsőre felszerelni.

       

      TECHNIKAI ADATOK

      • Űrméret: 76,2 mm

      • Űrmérethossz: L/42,6

      • Csőhossz: 3246 mm

      • Személyzet: 6 fő

      • Tömeg: 1116 kg

      • Lőtáv: 13.300 m

      • Lövedék-kezdősebesség: 680 m/s 

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat