második világháború

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

- Kérünk, válassz -Törvénysértő tartalomJogsértő (másolt) tartalomJó ízlést sértő tartalomFelnőtt (+18) tartalomSzélsőséges, uszító tartalomDrog, alkohol, dohánySzerencse-játékEgyéb szabálysértés

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

 

A South Dakota-osztály negyedik, egyben utolsó hajóját, az USS Alabama (BB60) csatahajót 1942. február 16-án bocsátották vízre, és az év augusztusára szerelték fel. Átalakítások, majd a sarkvidéken töltött konvojkísérő feladatok után az Alabama a South Dakotával 1943 júniusban érkezett Scapa Flow-ba, hogy felváltson két brit csatahajót, melyek a Földközi-tenger térségében a szövetségesek szicíliai partraszállásának tengeri támogatásában vettek részt. A két amerikai csatahajót ezután átvezényelték a Csendes-óceán térségébe. 1944. januárban közreműködtek a Marshall-szigeteken kiépített japán támaszpontok ellen indított offenzívában. Az Alabama ezt követően az Amerikai Haditengerészet Csendes-óceán térségében végzett összes nagyobb hadműveletében részt vett: a Fülöp-tengeri és a Gilbert-szigeteki csatában, Truknál, Palaunál, Saipannál, Guamnál, Luzonnál, Tajvannál, Okinawánál és a japán szigetek bombázásában. Ez olyan feladat volt, amire a nagy csatahajók különösen alkalmasnak bizonyultak, már csak azért is, mert az amerikaiak teljes légi fölényt élveztek. 1945. június 5-én az Alabama egy tájfunban, mely az Okinawa-szigeteknél érte, megrongálódott. 1947. januárban leszerelték, 1962-ben Alabama Államba vitték, ahol a mobile-i katonai bázison kiállították.  

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1942 február

• Vízkiszorítás: 45 927 tonna (max.)

• Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)

• Személyzet: 1793 fő

• Hajtómű: 4 Westinghouse gőzturbina - 130 000 ks

• Hatótávolság: 27 360 km

• Hossz: 207,26 m

• Szélesség: 32,91 m

• Merülés: 8,91 m

• Fegyverzet: 9 db 406 mm-es, 38 db 127 mm-es löveg, 28 db 28 mm-es és 24 db 40 mm-es légvédelmi löveg + 3 repülőgép

• Páncélzat: fedélzet 38,1 mm, övpáncél 304 mm, barbetták 282-432 mm, lövegtornyok 450 mm

    

 

Az Arizona a testvérhajójához, a Pennsylvania-hoz hasonlóan, a Nevada-osztály modernizált és megnagyobbított változata volt, a főtüzérségét négy darab, háromcsövű lövegtoronyban helyezték el. Az 1915-ben vízrebocsátott és a következő évben elkészült Arizona az I. világháború során semmiféle harctevékenységben nem vett részt. 1941-ben a Csendes-óceánra vezényelték, hogy csatlakozzon a Pearl Harborban állomásozó amerikai flottához. December 7-én reggel a japánok figyelmeztetés nélküli légitámadást indítottak. Az Arizona volt az egyik első hajó, amely találatot kapott. Úgy vélik, hogy egy bomba eltalálta az egyik elülső lövegtornyát, amitől berobbant az alatta lévő lőszerraktár. A hajó felrobbant, és a személyzetéből 1000 főt magával vitt a hullámsírba. Az Arizona a Pearl Harborban elsüllyesztett négy amerikai csatahajó egyike volt, az ötödiket kifuttatták a partra, további három pedig megsérült. A roncsa ma is a kikötő sekély vizében fekszik, ahol mint háborús síremléket őrzik.

 

 

Az INTREPID (CV-11) az ESSEX osztályú repülőgép-hordozók közé tartozott. Ennek az osztálynak az építését 1940-ben határozták el. Két ütemben 32 repülőgép-hordozót akartak szolgálatba helyezni azzal a célkitűzéssel, hogy az Amerikai Egyesült Államok néhány éven belül több repülőgép-hordozóval rendelkezzen, mint a világ összes többi tengeri hatalma együttesen, ami arra utal, hogy az USA vezető politikusai és katonai vezetői már ekkor számoltak egy új világháború közeledtével. Végül is az ESSEX osztályból csak 24 repülőgép-hordozó készült el. A többiek építését leállították, illetve törölték a csendes-óceáni háború vége felé, mivel a japán flotta túlnyomó része ekkorra már megsemmisült. Kellő előkészítés után az INTREPID építését 1941. december 1-jén kezdték meg, és a hajót 1943. augusztus 16-án helyezték szolgálatba. Mintegy négy hónapos bejáratás és a személyzet kiképzése után, 1944/45-ben tevékeny résztvevőjévé vált a japánok ellen vívott csendes-óceáni háborúnak. A fedélzetről felszálló repülőgépek részt vettek a Leyte-, a Marshall- és Palau-szigeteknél, valamint a Truk, Formosa és Okinawa térségében vívott légi-tengeri harcokban. Az INTREPID a harcok során öt ízben rongálódott meg kisebb-nagyobb mértékben, egy alkalommal egy japán torpedóvető repülőgép torpedója találta el, négy másik alkalommal japán öngyilkos kamikaze repülőgépek okozták a sérüléseket. A vízvonalban és a fedélzeten 102 mm-es páncélzattal védett hajót azonban mindig gyorsan ki tudták javítani. Az INTREPID-et 1951-től 1954-ig felújították és korszerűsítették. Új gőzkatapultokkal látták el, felszállófedélzetét megerősítették, meghosszabbították, és egy ún. szögfedélzettel kiszélesítették, hogy egyrészt a nehéz sugárhajtású repülőgépek fel- és leszállására is alkalmassá tegyék, másrészt lehetővé váljon repülőgépek egyidejű fel- és leszállása. Az átalakítás után vízkiszorítása 30 580 tonnát, teljes hossza pedig 272,7 métert tett ki. 1966-tól 1968-ig részt vett a vietnami háborúban az amerikai 7. flotta tagjaként. 1974-ben 31 évi aktív szolgálat után az tartalékba helyezték, majd 1980-ban törölték a haditengerészet állományából. A hajót 1982-ben egy amerikai múzeumalapítvány vette át és gondoskodott múzeumi célú felhasználásáról. Az első látogatók 1983. augusztus 3-án léphettek fedélzetére. Az INTREPID New Yorkban, a manhattani 46. utca végén, a Hudson-folyón horgonyozik.  

 

Amerika második repülőgép-hordozóját, az USS Lexington-t eredetileg csatacirkálónak rendelték meg 1917 decemberében, majd 1922 júliusában repülőgép-hordozóként (CV-2) rendelték meg újra és 1925. október 3-án bocsátották vízre. Testvérhajójával, a Saratoga-val (CV-3) 1929 januárjában vett részt először az Amerikai Haditengerészet hadgyakorlataiban. 1929 decemberében az újságok címlapjára került, miután az áramellátásban bekövetkezett kimaradás miatt úszó erőművé alakították a Washington állambeli Tacoma városánál. Miután a japánok megtámadták Pearl Harbourt, a Lexington repülőcsoportja részt vett a Wake-sziget birtoklásáért folyó csatában. Ezt követően konvojkísérő feladatokat látott el. 1942 májusában a ll. Task Force-szal hajózott, azzal az egyesített szövetséges tengeti haderővel, mely megakadályozta, hogy a japánok partra szálljanak az új-guineai Port Moresbyben. A korall-tengeri csatában - mely 1942. május 8-án kezdődött, amikor a szembenálló repülőgép-hordozók észrevették az ellenfelet, és útnak indították repülőcsoportjaikat - a japán Shokaku és Zuikaku anyahajókról felszálló repülőgépek több bomba- és torpedótalálatot értek el rajta. A hajó hét fokkal megdőlt, és tüzek ütöttek ki. Mivel ezeket nem sikerült megfékezni, a Lexingtont el kellett hagyni. Az USS Phelps romboló süllyesztette el később. 216-an vesztették életüket, de a legénység zömét sikerült megmenteni. A háború során az Essex-osztály egyik épülő egységét (ex-Cabot) keresztelték át Lexingtonra, melynek szintén kalandos háborús pályafutása volt.  

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1925

• Vízkiszorítás: 33.528 t (üresen); 44.094 tonna (max.)

• Sebesség: 33,2 csomó (61,48 km/h)

• Személyzet: 1893 fő

• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 db GE elektromos hajtású turbina - 210.000 shp

• Hatótávolság: 18 900 km

• Hossz: 270,66 m

• Szélesség: 32,27 m

• Merülés: 7,37 m

• Fegyverzet: 80-90 db repülőgép; 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 28 mm-es légvédelmi géppuska; 16 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

• Páncélzat: 152,4 mm a vízvonalnál, 76,2 mm a fedélzeten. A tornyok nem voltak páncélozva

  

Az USS Maryland csatahajó (BB-46) egy négy hajóból álló osztály tagja. (Testvérhajói: a Colorado, a Washington és a West Virginia). Építésüket a japán haditengerészeti fegyverkezési program tette szükségessé, de a Washingtont ekkor nem fejezték be, hogy eleget tegyenek a washingtoni flottaegyezmény rendelkezéseinek. A Marylandet 1920. március 20-án bocsátották vízre, 1921 júliusára szerelték fel. A következő évben az amerikai Csendes-óceáni Flottához vezényelték. 1941. december 7-én a Pearl Harbour elleni japán támadás során megrongálódott. A javításokat Bremertonban végezték el, közben jelentősen növelték légvédelmi tűzerejét. 1944. június 22-én Saipan partjainál egy repülőgépről indított torpedó eltalálta az orrát. Később, november 29-én Leyte szigeténél egy kamikáze rongálta meg, és legénysége 31 tagja vesztette életét. Javítás, majd újabb átalakítás következett, melynek során többek között lecserélték a mellékfegyverzetét. 1945. április 7-én Okinawa partjainál egy kamikáze ismét megrongálta, és harcképtelenné tette. 1947-ben leszerelték, 1959-ben pedig szétbontották. 

 

 

Az amerikai csatahajó-építési program 1915-ben a New Mexico-osztály építésével folytatódott. A tervek szerint a két 32000/33000 tonnás egységet 12 db 35,6 cm-es L/45-ös lövegekkel szerelték volna fel. Menet közben változott a terv: a régi Idaho és Mississippi sorhajókat eladták Görögországnak, a bevételből lehetővé vált egy harmadik egység építése. Ugyanakkor a hajókat az újonnan kifejlesztett 35,6 cm-es L/50-es lövegekkel szerelték fel. A három hajó, a MISSISSIPPI, az IDAHO és a NEW MEXICO három különböző gyárban készült, így gépészetileg is eltértek egymástól. A NEW MEXICO General Electric-, az IDAHO Parsons-, a MISSISSIPPI Curtis turbinákat kapott. Ez utóbbi két egység 32000, a NEW MEXICO hajtóművei 27500 LE teljesítményre voltak képesek. A hajók hosszában és keresztben is többszörös vízhatlan fallal rendelkeztek. A három hajót 1917 decembere és 1919 márciusa között adták át a flottának, a MISSISSIPPI-t 1931–32-ben átépítették, új gépeket kapott, sebessége nagyobb lett. A második világháború idején 1941 szeptemberétől 1942 júliusáig az Észak-atlanti-óceánon hajókaravánokat biztosított. Ezután a Csendes-óceánra vezényelték. 1943 májusától augusztusig az Aleut-szigeteknél, novemberben Tarawánál és Makinnél harcolt. Nehéztüzérségével 1944. februárjában a kwajaleini, márciusban az emiraui, szeptemberben a peleliui partraszállásokat támogatta. Az október 24-ről 25-re virradó éjszaka a Surigao-szorosban vívott ütközetben lokátorirányítású nehézlövegei a japán Fuso és Yamashiro csatahajók pusztulását okozták. 1945. január 9-én a Fülöp-szigetek közelében egy japán kamikaze rázuhant. Júniusban hajóágyúival az okinawai harcokba avatkozott be. 1945. augusztus 27-én a Halsey tengernagy vezette 3. flottában befutott a Sagami-öbölbe. 1946–47-ben a rakétafegyverek kipróbálására iskola- és kísérleti hajóvá építették át. 1955-ben Terrier típusú légvédelmi rakétaindítókkal teljesített szolgálatot. 1956-ban kivonták a szolgálatból és szétbontották.

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1917 (1931)

• Vízkiszorítás: 33 420 t (üresen); 36 160 tonna harckészen

• Sebesség: 22 csomó

• Személyzet: 1443 fő

• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 kazán és gőzturbina - 40.000 SHP

• Hatótávolság: nincs adat

• Hossz: 190,2 m

• Szélesség: 32,4 m

• Merülés: 9,4 m

• Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (4×III-/50) ágyú; 12 db 127 mm-es (12×I-/51) ágyú; 127 mm-es (8×I-/25) ágyú (1942. évi állapot)

• Páncélzat: övpáncél 203-347 mm, lövegtornyok, barbetták 114-330 mm, fedélzet 89 mm

A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 52
Tegnapi: 4
Heti: 190
Havi: 733
Össz.: 230 843

Látogatottság növelés