második világháború

csaták kudarcok vilámháboru a világ leggyorsabb katonai terve fegyverek harckocsik tankok stb.

Amerikai hajók Nyomtatás E-mail
Alabama
alabama-iii
 
A South Dakota-osztály negyedik, egyben utolsó hajóját, az USS Alabama (BB60) csatahajót 1942. február 16-án bocsátották vízre, és az év augusztusára szerelték fel. Átalakítások, majd a sarkvidéken töltött konvojkísérő feladatok után az Alabama a South Dakotával 1943 júniusban érkezett Scapa Flow-ba, hogy felváltson két brit csatahajót, melyek a Földközi-tenger térségében a szövetségesek szicíliai partraszállásának tengeri támogatásában vettek részt. A két amerikai csatahajót ezután átvezényelték a Csendes-óceán térségébe. 1944. januárban közreműködtek a Marshall-szigeteken kiépített japán támaszpontok ellen indított offenzívában. Az Alabama ezt követően az Amerikai Haditengerészet Csendes-óceán térségében végzett összes nagyobb hadműveletében részt vett: a Fülöp-tengeri és a Gilbert-szigeteki csatában, Truknál, Palaunál, Saipannál, Guamnál, Luzonnál, Tajvannál, Okinawánál és a japán szigetek bombázásában. Ez olyan feladat volt, amire a nagy csatahajók különösen alkalmasnak bizonyultak, már csak azért is, mert az amerikaiak teljes légi fölényt élveztek. 1945. június 5-én az Alabama egy tájfunban, mely az Okinawa-szigeteknél érte, megrongálódott. 1947. januárban leszerelték, 1962-ben Alabama Államba vitték, ahol a mobile-i katonai bázison kiállították.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1942 február

  • Vízkiszorítás: 45 927 tonna (max.)
  • Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)

  • Személyzet: 1793 fő

  • Hajtómű: 4 Westinghouse gőzturbina - 130 000 ks

  • Hatótávolság: 27 360 km

  • Hossz: 207,26 m

  • Szélesség: 32,91 m

  • Merülés: 8,91 m

  • Fegyverzet: 9 db 406 mm-es, 38 db 127 mm-es löveg, 28 db 28 mm-es és 24 db 40 mm-es légvédelmi löveg + 3 repülőgép

  • Páncélzat: fedélzet 38,1 mm, övpáncél 304 mm, barbetták 282-432 mm, lövegtornyok 450 mm

    
Arizona
arizona-ii
 
Az Arizona a testvérhajójához, a Pennsylvania-hoz hasonlóan, a Nevada-osztály modernizált és megnagyobbított változata volt, a főtüzérségét négy darab, háromcsövű lövegtoronyban helyezték el. Az 1915-ben vízrebocsátott és a következő évben elkészült Arizona az I. világháború során semmiféle harctevékenységben nem vett részt. 1941-ben a Csendes-óceánra vezényelték, hogy csatlakozzon a Pearl Harborban állomásozó amerikai flottához. December 7-én reggel a japánok figyelmeztetés nélküli légitámadást indítottak. Az Arizona volt az egyik első hajó, amely találatot kapott. Úgy vélik, hogy egy bomba eltalálta az egyik elülső lövegtornyát, amitől berobbant az alatta lévő lőszerraktár. A hajó felrobbant, és a személyzetéből 1000 főt magával vitt a hullámsírba. Az Arizona a Pearl Harborban elsüllyesztett négy amerikai csatahajó egyike volt, az ötödiket kifuttatták a partra, további három pedig megsérült. A roncsa ma is a kikötő sekély vizében fekszik, ahol mint háborús síremléket őrzik.
 

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1915

  • Vízkiszorítás: 32 047 tonna (max.)

  • Sebesség: 21 csomó (38,9 km/h)

  • Személyzet: 1173 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Westinghouse redukciós turbina - 25 725 kW

  • Hatótávolság: 14 360 km

  • Hossz: 185,36 m

  • Szélesség: 29,6 m

  • Merülés: 8,81 m

  • Fegyverzet: 12 db 366 mm-es, 22 db 127 mm-es löveg

  • Páncélzat: övpáncél 344 mm-től 203 mm-ig, lövegtornyokon 450 mm-től 229 mm-ig


Avenger
avenger
 
Az Avenger-osztály névadó hajóját eredetileg amerikai hajóként (BAVG 2) kezdték el építeni 1939-ben a Chester-i Sun hajógyárban. Elkészülte után átadták az angoloknak, akik 1942. márciusában szolgálatba állították a brit flotta kötelékében. Még májusában átalakították a repülőfedélzetét, így alkalmassá vált 12 Sea Hurricane és 3 Swordfish repülőgép hordozására. 1942. szeptemberében állt aktív szolgálatba Scapa Flow-ban és rögtön a PQ18-as konvojt kísérte Oroszországba. Eközben 1942. szeptember 14-én repülőgépei a HMS Onslowbrit rombolóval közösen elsüllyesztették a konvojt támadó U-589 német tengeralattjárót - délnyugatra a Spitzbergáktól. Ezután részt vett az észak-afrika-i szövetséges partraszállás támogatásában. Novemberben az MKF 1 konvojt kísérte Gibraltárba, amikor 1942. november 15-én az U-155 német tengeralattjáró (Piening) elsüllyesztette. Csak 12 fő élte túl a támadást a legénységből. A BAVG–1-BAVG–5 sorozatszámokon további 5 hajót építettek meg. Eredetileg mind az ötöt Nagy-Britanniának szánták "lend lease" szállítás keretében, Az osztály 6 hajója 1941-42-ben állt szolgálatba, kettő az US Navy, négy a Royal Navy kötelékében.   

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1939

  • Vízkiszorítás: 10 530 t (üresen); 15 362 tonna (harckészen)

  • Sebesség: 16,5 csomó

  • Személyzet: 555 fő

  • Hajtómű: 1 hajócsavar, Sun-Duxford diesel - 5200 hp

  • Hatótávolság: 4 500 km

  • Hossz: 141,73 m

  • Szélesség: 21,18 m

  • Merülés: 6,4 m

  • Fegyverzet: 3 db 102 mm-es ágyú, 16 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú és 15 repülőgép

  • Páncélzat: nincs


Bogue
uss_bogue_acv-9

Az 1942 szeptemberében szolgálatba állított amerikai kísérő hordozó, egy 45 egységből álló hajóosztály névadó hajója. Az USS Bogue-t - akkor még USS Baffins néven - 1942-ben kezdték el építeni Seattle-Tacoma hajógyárban. (Seattle, Washington, U.S.A.) Az 1942 októberi vízrebocsátása után átadták a briteknek, ahol 1943. július 20-án állt szolgálatba HMS Ameer néven. 1946-ban visszaadták az amerikaiaknak. Szétbontották 1969-ben Tajvanon. Sokan keverik a könnyű flotta-hordozókat és a kísérő hordozókat: CVL vs. CVE. A CVL-ek cirkáló hajótestek felhasználásával épültek, ez volt az Independence (Cleveland CL hajótest, 9) illetve a Saipan osztály (Baltimore CA, 2). Sebességük 31-32 csomó, 45-48 repülőgép kapacitással. Szükségprogramnak indult, hogy legyen elegendő repülőgép-hordozó - nem volt gyorsabban kész, mint egy Essex. A kísérő hordozók teherhajókra épültek, dízel meghajtással, sebességük 16-18 csomó, kapacitásuk pedig 16-36 gép volt.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1942 januárja

  • Vízkiszorítás: 11 420 t (üresen), 15 390 tonna harckészen

  • Sebesség: 16,5 csomó

  • Személyzet: 908 fő

  • Hajtómű: 1 hajócsavar, Allis-Chalmers turbina - 8500-9350 shp

  • Hatótávolság: 34 300 km

  • Hossz: 151,08 m

  • Szélesség: 21,17 m

  • Merülés: 7,71 m

  • Fegyverzet: 18-21 repülőgép, 2 × 127 mm-es (2×I-/38) ágyú, 16 × 4 0mm-es (8×II) és 20 × 20 mm-es (20×I) légvédelmi gépágyú

  • Páncélzat: nincs


Enterprise
yorktown0
 
A II. világháború egyik leghíresebb hadihajójának kezdeti tervei sima, felépítmény nélküli fedélzettel készültek, de úgy gondolták, hogy a füst veszélyeket jelent a leszálló repülő- gépek számára, és egy - a kéményeket és az irányítóközpontokat magába foglaló - felépítményszigetet javasoltak. A hordozó építését 1934-ben kezdték el, két év múlva bocsátották vízre, és 1938 tavaszán állították hadrendbe. A Pearl Harbor elleni támadás idején éppen repülőgépeket szállított egy másik támaszpontra, saját gépei a két japán támadóhullám között érkeztek meg Hawaii-ra, hogy segítséget nyújtsanak a védőknek. Elkísérte testvérhajóját, a Hornet-et a híres Tokió elleni támadás során. Leghíresebb "szereplésére" a midwayi ütközetben került sor, ahol torpedóvető gépei súlyos veszteségeket szenvedtek, de zuhanóbombázói négy japán anyahajón és egy cirkálón is végzetes találatokat értek el. Ezt köveen a csendes-óceáni hadszíntér minden jelentősebb ütközetében részt vett. 1942 augusztusában és októberében bombatalálatokat kapott, 1945 tavaszán Okinawa mellett pedig két kamikaze is rázuhant. Kijavításra visszatért az Egyesült Államokba, s ezt követően már nem vett részt harcokban. 1950-től tartalékállományba került. Bár sokan szerették volna háborús emlékként megőrizni, 1958-ban lebontották.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1936

  • Vízkiszorítás: 20 218 t (üresen); 25 892 t (harckészen)

  • Sebesség: 37,5 csomó (69,45 km/h)

  • Személyzet: 2702 fő (repülőszemélyzettel)

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 fogaskerék-áttételes turbina

  • Hatótávolság: 21 600 km

  • Hossz: 246,58 m

  • Szélesség: 26,2 m

  • Merülés: 6,52 m

  • Fegyverzet: 90-100 db repülőgép; 8 db 12,7 cm-es ágyú; 16 db 28 mm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú

  • Páncélzat: övpáncél 102 mm, fedélzet 37,5 mm, válaszfalak 102 mm

Essex
essex
 
Az 1930-as évek végére az amerikai haditengerészet növekvő légi biztosítási szükségletei a repülőgép-hordozók méreteinek robbanásszerű növekedéséhez vezettek. Az így már 91 repülőgép számára szükséges üzemanyag tárolására igen nagyméretű hajótestet alakítottak ki. Az Essex-osztály 24 egységből állt. Terveik a korábbi Yorktown-osztály megnagyobbított hordozóinak tervein alapultak. Az Essex építését 1941-ben kezdték, és 1942-ben már szolgálatba is állt. 1969-ben vonták ki az aktív szolgálatból, és 1973-ban bontották le. Az Essex második világháborús harci tettei között szerepelnek a Marcus- és a Wake-szigetek, a Gilbert-szigetek, a Kwajalein elleni támadások (1943-ban); a Truk és a Mariana-szigetek, a Saipan, a Guam, a Tinian, a Palau elleni rajtaütések és a Fülöp-tengeri csata (1944-ben); valamint a Luzon, a kínai partvidék, a Ryukuk, az Iwo Jima, az Okinawa és a Japán elleni támadások (1945-ben). A repülőgép-hordozót 1944-ben Leyténél, majd 1945 áprilisában Okinawa előtt érték sérülések kamikazetámadás következtében.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1942

  • Vízkiszorítás: 35 428 tonna

  • Sebesség: 32,7 csomó (60,56 km/h)

  • Személyzet: 2687 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 fogaskerék-áttételes turbina

  • Hatótávolság: 26 600 km

  • Hossz: 265,8 m

  • Szélesség: 29,2 m

  • Merülés: 8,32 m

  • Fegyverzet: 91 db repülőgép; 12 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú

  • Páncélzat: övpáncél és a hangárfedélzet 102 mm - 62,5 mm


Gambier Bay
cve_73_gambier_bay
 
A Gambier Bay, a Henry J. Kaiser hajógyáraiban 1942-ben tömegesen előállított szabvány típusú, befejezetlen kereskedelmi hajótestekből készült, 50 egységből álló könnyű kísérő repülőgép-hordozószéria egyike volt. Mind az 50 hajó egy év leforgása alatt készült el, az osztály egységeit, egy kilenc vadászgépből, kilenc bombázóból és kilenc torpedóvető gépből álló légi csoport működtetésére tervezték. A Gambier Bay 1944 elején hajtotta végre első harci feladatát. Ekkor ugyanis repülőgépeket szállított az USS Enterprise részére, majd a Mariana-szigeteknél Saipan előtt, illetve később Leyte-öbölnél támogatta az amerikai erőket. 1944 októberében a Samar előtti hadművelet során a japánok ágyútűzzel elsüllyesztették. Elvesztése a háború egyik hőskölteménybe illő tengeri összecsapása során következett be, amikor a Fülöp-szigeti inváziót támogató könnyűfegyverzetű kísérő repülőgéphordozó-csoportok felszíni ütközetben megfutamították a japánok fő csatahajóflottáját. A háború végével az osztály összes megmaradt egységét leszerelték.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1942

  • Vízkiszorítás: 11 071 tonna

  • Sebesség: 19 csomó (35,18 km/h)

  • Személyzet: 861 fő

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 dugattyús gőzgép

  • Hatótávolság: 18 360 km

  • Hossz: 155,8 m

  • Szélesség: 32,7 m

  • Merülés: 6,5 m

  • Fegyverzet: 1 db 127 mm-es (5 h.), 16 db 40 mm-es (1,6 h.) löveg, 27 db repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 50 mm


Iowa
ussiowa
 
Az Iowa-osztályú gyors csatahajók tervezését arra a híresztelésre reagálva válaszul kezdték meg 1936-ban, miszerint a japánok 46 736 tonnás csatahajókat kezdtek építeni. Az Iowa építése 1940-ben kezdődött, és 1943-ban állt szolgálatba. A New Jersey-t és a Missouri-t is magába foglaló osztály, egységeinek nagyobb volt a vízkiszorítása, mint a korábbi South Dakota-osztályé, ráadásul nagyobb géperővel és páncélvédettséggel rendelkeztek. Az Iowa-osztály a II. világháború alatt a repülőgép-hordozókat kísérte, mivel ezek voltak az egyedüli olyan gyors csatahajók, amelyek lépést tudtak tartani a repülőgép-hordozó csoportokkal. Az Iowa 1944 márciusában a Mili-sziget parti ütegeinek tüzétől sérüléseket szenvedett. A második világháború befejezése után is szolgálatban maradt, a koreai háború során a hajó a parti állásokat lőtte. Az osztály utolsó egységét, a Kentucky-t csak 1950-ben bocsátották vízre. Ezek voltak a valaha épített leggyorsabb csatahajók, melyeknek nagy volt a hosszúság-szélesség aránya, az övpáncél pedig a hajótesten belül húzódott. Az osztály két egységét, az lllinois-t és a Kentucky-t nem fejezték be.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1942

  • Vízkiszorítás: 45.000 t (üresen); 56.600 tonna (harckészen)

  • Sebesség: 32,5 csomó (60,2 km/h)

  • Személyzet: 1921 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 General Electric turbina - 212 000 ks

  • Hatótávolság: 27 000 km

  • Hossz: 270,8 m

  • Szélesség: 33,7 m

  • Merülés: 11,48 m

  • Fegyverzet: 9 db 40,6 cm-es ágyú; 20 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú; 80 db 4 cm-es légvédelmi ágyú; 60 db 20 mm-es légvédelmi ágyú; 3 db repülõgép

  • Páncélzat: övpáncél 302 mm - 152 mm, fedélzet 152 mm, lövegtornyok 492 mm - 290 mm


Hornet
usshornet
 
Osztályának harmadik (és egyben utolsó) egységeként 1940-ben bocsátották vízre, nem sokkal az Egyesült Államok hadba lépése előtt készült el. Rövid pályafutása során több híres bevetésen vett részt. Ezek legnevesebbike a James Doolittle által tervezett és vezetett akció volt, melynek során a fedélzetéről felszálló B-25-ös bombázók Tokiót támadták. A vállalkozás nem sok anyagi kárt okozott, annál inkább megtépázta a japánok önbizalmát. 1942 nyarán részese volt a midwayi csatának. Az ütközetben sok torpedóvető-gépe elpusztult, zuhanóbombázói viszont nagy szerepet játszottak a győzelemben. Ezt követően konvojokat kísért. Októberben a santa cruz-i csatában több találatot is kapott, és elsüllyedt.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1940

  • Vízkiszorítás: 19.900 t (üresen); 25.492 tonna (harckészen)

  • Sebesség: 32,5 csomó (60,2 km/h)

  • Személyzet: 2200-2700 fő (repülőszemélyzettel)

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Westinghouse fogaskerék-áttételes turbina - 120 000 hp

  • Hatótávolság: 23 150 km

  • Hossz: 246,74 m

  • Szélesség: 29,12 m

  • Merülés: 6,52 m

  • Fegyverzet: 90-100 db repülőgép; 8 db 12,7 cm-es ágyú; 16 db 28 mm-es légvédelmi gépágyú; 24 db 12,7 mm-es légvédelmi gépágyú

  • Páncélzat: övpáncél 102 mm, fedélzet 37,5 mm, válaszfalak 102 mm


Idaho
mississippi
 
Az Idaho, annak a New Mexico-osztályú csatahajó triónak az egyike volt, amely bevezette az egymástól függetlenül célra irányítható új 356 mm-es lövegeket. A korábbi lövegtípusoknál az egy toronyban elhelyezett összes lövegcsövet csak egyszerre lehetett emelni vagy süllyeszteni. A fő lövegeket háromcsövű lövegtornyokban helyezték el. Eredetileg 22 darab 127 mm-es löveget terveztek még a fegyverzetéhez, de ezt a számot 14-re csökkentették, hogy megnövelhessék bizonyos területek páncélvédettségét. Az Idaho-t 1930/31-ben nagymértékben átépítették, új gépeket kapott, sebessége is nagyobb lett. 1919-től 1941-ig a Csendes-óceáni Flotta kötelékében szolgált, majd rövid időre áthelyezték az Atlanti-óceáni Flottához, azután visszatért a Csendes-óceánra. Ezt követően részt vett az Attu, a Gilbert-szigetek, a Kwajalein, a Saipan, a Guam, a Palau, az Iwo Jima és Okinawa körüli harcokban, mely utóbbi szigetnél 1945 májusában zátonyra futott. 1943-ra az összes 127 mm-es lövegét leszerelték. A hajót 1947-ben selejtezték ki véglegesen.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1917 (1931)

  • Vízkiszorítás: 33.420 t (üresen); 36.160 tonna harckészen

  • Sebesség: 22 csomó

  • Személyzet: 1443 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 kazán és Parsons gőzturbina - 40 000 SHP

  • Hatótávolság: nincs adat

  • Hossz: 190,15 m

  • Szélesség: 32,42 m

  • Merülés: 9,41 m

  • Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (4×III-/50) ágyú; 12 db 127 mm-es (12×I-/51) ágyú; 127 mm-es (8×I-/25) ágyú (1942. évi állapot)

  • Páncélzat: övpáncél 203-347 mm, lövegtornyok, barbetták 114-334 mm, fedélzet 89 mm


Indiana 
uss_indiana_bb-58
 
1939-ben kezdtek hozzá a North Carolina-osztály továbbfejlesztését jelentő South Dakota-osztály négy hajójának építéséhez. Tervezésüknél a megfelelő páncélzatra, a kielégítő sebességre, valamint az erős tüzérségre helyezték a hangsúlyt, a légvédelmi ágyúk számának növelését is beleértve. Ennek megfelelően a 35000/44500 tonnás hajókat a 9 db 40,6 cm-es L/45-ös nehéztüzérség mellett 48 db 4 cm-es légvédelmi gépágyúval is felszerelték. Az 1942-ben elkészült USS Indiana összes közepes tüzérségét, a 127 mm-es lövegeket, a hajó közepén két szinten levő kétcsövű tornyokba koncentrálták. Egyetlen kéménye jól beolvadt a híd hátsó részébe. Az Indiana a II. világháborúban aktív szolgálatot teljesített a Csendes-óceánon. Részt vett a délnyugat-csendes óceáni, a Gilbert-szigeteki, a kwajaleini, a Fülöp-tengeri, valamint a Saipan, Guam, Palau, Iwo Jima és Okinawa körüli harcokban. 1944 februárjában Kwajalein előtt, a Washington csatahajóval történt összeütközése során megsérült, és ugyanez év júniusában Saipan mellett eltalálta egy kamikaze, majd 1945 júniusában Okinawa előtt egy tájfunban további károsodást szenvedett. 1963-ban adták el.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1941

  • Vízkiszorítás: 35 000 t (üresen), 45 231 tonna harcrakészen

  • Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)

  • Személyzet: 1793 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Westinghouse turbina - 130 000 ks

  • Hatótávolság: 27 000 km

  • Hossz: 207,2 m

  • Szélesség: 32,9 m

  • Merülés: 10,61 m

  • Fegyverzet: 9 db 406 mm-es (16 h.), 20 db 127 mm-es (5 h.) löveg

  • Páncélzat: övpáncél 309 mm, barbetták 282-432 mm, lövegtornyok 457 mm


Intrepid
uss_intrepid_1944021125
 
Az INTREPID (CV-11) az ESSEX osztályú repülőgép-hordozók közé tartozott. Ennek az osztálynak az építését 1940-ben határozták el. Két ütemben 32 repülőgép-hordozót akartak szolgálatba helyezni azzal a célkitűzéssel, hogy az Amerikai Egyesült Államok néhány éven belül több repülőgép-hordozóval rendelkezzen, mint a világ összes többi tengeri hatalma együttesen, ami arra utal, hogy az USA vezető politikusai és katonai vezetői már ekkor számoltak egy új világháború közeledtével. Végül is az ESSEX osztályból csak 24 repülőgép-hordozó készült el. A többiek építését leállították, illetve törölték a csendes-óceáni háború vége felé, mivel a japán flotta túlnyomó része ekkorra már megsemmisült. Kellő előkészítés után az INTREPID építését 1941. december 1-jén kezdték meg, és a hajót 1943. augusztus 16-án helyezték szolgálatba. Mintegy négy hónapos bejáratás és a személyzet kiképzése után, 1944/45-ben tevékeny résztvevőjévé vált a japánok ellen vívott csendes-óceáni háborúnak. A fedélzetről felszálló repülőgépek részt vettek a Leyte-, a Marshall- és Palau-szigeteknél, valamint a Truk, Formosa és Okinawa térségében vívott légi-tengeri harcokban. Az INTREPID a harcok során öt ízben rongálódott meg kisebb-nagyobb mértékben, egy alkalommal egy japán torpedóvető repülőgép torpedója találta el, négy másik alkalommal japán öngyilkos kamikaze repülőgépek okozták a sérüléseket. A vízvonalban és a fedélzeten 102 mm-es páncélzattal védett hajót azonban mindig gyorsan ki tudták javítani. Az INTREPID-et 1951-től 1954-ig felújították és korszerűsítették. Új gőzkatapultokkal látták el, felszállófedélzetét megerősítették, meghosszabbították, és egy ún. szögfedélzettel kiszélesítették, hogy egyrészt a nehéz sugárhajtású repülőgépek fel- és leszállására is alkalmassá tegyék, másrészt lehetővé váljon repülőgépek egyidejű fel- és leszállása. Az átalakítás után vízkiszorítása 30 580 tonnát, teljes hossza pedig 272,7 métert tett ki. 1966-tól 1968-ig részt vett a vietnami háborúban az amerikai 7. flotta tagjaként. 1974-ben 31 évi aktív szolgálat után az tartalékba helyezték, majd 1980-ban törölték a haditengerészet állományából. A hajót 1982-ben egy amerikai múzeumalapítvány vette át és gondoskodott múzeumi célú felhasználásáról. Az első látogatók 1983. augusztus 3-án léphettek fedélzetére. Az INTREPID New Yorkban, a manhattani 46. utca végén, a Hudson-folyón horgonyozik.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1943

  • Vízkiszorítás: 27 000 t (üresen); 34 550 tonna (harckészen)

  • Sebesség: 33 csomó

  • Személyzet: 2600 - 2900 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 gőzturbina - 150 000 hp

  • Hatótávolság: 25 000 km

  • Hossz: 266,09 m

  • Szélesség: 28,35 m

  • Merülés: 8,83 m

  • Fegyverzet: 12 db 127 mm-es (4×II, 4×I-/38), 32+ db 40 mm-es légvédelmi ágyú, 46+ db 20 mm-es légvédelmi gépágyú; 80-100 db repülõgép

  • Páncélzat: övpáncél és a hangárfedélzet 62,5 - 102 mm


Lexington
uss_lexington
 
Amerika második repülőgép-hordozóját, az USS Lexington-t eredetileg csatacirkálónak rendelték meg 1917 decemberében, majd 1922 júliusában repülőgép-hordozóként (CV-2) rendelték meg újra és 1925. október 3-án bocsátották vízre. Testvérhajójával, a Saratoga-val (CV-3) 1929 januárjában vett részt először az Amerikai Haditengerészet hadgyakorlataiban. 1929 decemberében az újságok címlapjára került, miután az áramellátásban bekövetkezett kimaradás miatt úszó erőművé alakították a Washington állambeli Tacoma városánál. Miután a japánok megtámadták Pearl Harbourt, a Lexington repülőcsoportja részt vett a Wake-sziget birtoklásáért folyó csatában. Ezt követően konvojkísérő feladatokat látott el. 1942 májusában a ll. Task Force-szal hajózott, azzal az egyesített szövetséges tengeti haderővel, mely megakadályozta, hogy a japánok partra szálljanak az új-guineai Port Moresbyben. A korall-tengeri csatában - mely 1942. május 8-án kezdődött, amikor a szembenálló repülőgép-hordozók észrevették az ellenfelet, és útnak indították repülőcsoportjaikat - a japán Shokaku és Zuikaku anyahajókról felszálló repülőgépek több bomba- és torpedótalálatot értek el rajta. A hajó hét fokkal megdőlt, és tüzek ütöttek ki. Mivel ezeket nem sikerült megfékezni, a Lexingtont el kellett hagyni. Az USS Phelps romboló süllyesztette el később. 216-an vesztették életüket, de a legénység zömét sikerült megmenteni. A háború során az Essex-osztály egyik épülő egységét (ex-Cabot) keresztelték át Lexingtonra, melynek szintén kalandos háborús pályafutása volt.  

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1925

  • Vízkiszorítás: 33.528 t (üresen); 44.094 tonna (max.)

  • Sebesség: 33,2 csomó (61,48 km/h)

  • Személyzet: 1893 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 db GE elektromos hajtású turbina - 210.000 shp

  • Hatótávolság: 18 900 km

  • Hossz: 270,66 m

  • Szélesség: 32,27 m

  • Merülés: 7,37 m

  • Fegyverzet: 80-90 db repülőgép; 8 db 20,3 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 28 mm-es légvédelmi géppuska; 16 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

  • Páncélzat: 152,4 mm a vízvonalnál, 76,2 mm a fedélzeten. A tornyok nem voltak páncélozva


Maryland
uss_maryland_bb
  
Az USS Maryland csatahajó (BB-46) egy négy hajóból álló osztály tagja. (Testvérhajói: a Colorado, a Washington és a West Virginia). Építésüket a japán haditengerészeti fegyverkezési program tette szükségessé, de a Washingtont ekkor nem fejezték be, hogy eleget tegyenek a washingtoni flottaegyezmény rendelkezéseinek. A Marylandet 1920. március 20-án bocsátották vízre, 1921 júliusára szerelték fel. A következő évben az amerikai Csendes-óceáni Flottához vezényelték. 1941. december 7-én a Pearl Harbour elleni japán támadás során megrongálódott. A javításokat Bremertonban végezték el, közben jelentősen növelték légvédelmi tűzerejét. 1944. június 22-én Saipan partjainál egy repülőgépről indított torpedó eltalálta az orrát. Később, november 29-én Leyte szigeténél egy kamikáze rongálta meg, és legénysége 31 tagja vesztette életét. Javítás, majd újabb átalakítás következett, melynek során többek között lecserélték a mellékfegyverzetét. 1945. április 7-én Okinawa partjainál egy kamikáze ismét megrongálta, és harcképtelenné tette. 1947-ben leszerelték, 1959-ben pedig szétbontották. 

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1928

  • Vízkiszorítás: 33 020 t (üresen); 38 100 tonna (harckészen)

  • Sebesség: 21 csomó

  • Személyzet: 1500 fő

  • Hajtómű: Turbo-elektromos kazánok, 4 hajócsavar - 28 900 shp

  • Hatótávolság: nincs adat

  • Hossz: 190,34 m

  • Szélesség: 29,70 m

  • Merülés: 9,14 m

  • Fegyverzet:  8 db 40,6 cm es ágyú, 12 db 12,7 cm-es és 4 db 7,6 cm-as ágyú + 8 db 12,7 mm-es légvédelmi géppuska

  • Páncélzat: 342,9 mm - vízvonal, 88,92 mm - fedélzet, 457,2 mm - tornyok


Mississippi
 
mississippi
 
Az amerikai csatahajó-építési program 1915-ben a New Mexico-osztály építésével folytatódott. A tervek szerint a két 32000/33000 tonnás egységet 12 db 35,6 cm-es L/45-ös lövegekkel szerelték volna fel. Menet közben változott a terv: a régi Idaho és Mississippi sorhajókat eladták Görögországnak, a bevételből lehetővé vált egy harmadik egység építése. Ugyanakkor a hajókat az újonnan kifejlesztett 35,6 cm-es L/50-es lövegekkel szerelték fel. A három hajó, a MISSISSIPPI, az IDAHO és a NEW MEXICO három különböző gyárban készült, így gépészetileg is eltértek egymástól. A NEW MEXICO General Electric-, az IDAHO Parsons-, a MISSISSIPPI Curtis turbinákat kapott. Ez utóbbi két egység 32000, a NEW MEXICO hajtóművei 27500 LE teljesítményre voltak képesek. A hajók hosszában és keresztben is többszörös vízhatlan fallal rendelkeztek. A három hajót 1917 decembere és 1919 márciusa között adták át a flottának, a MISSISSIPPI-t 1931–32-ben átépítették, új gépeket kapott, sebessége nagyobb lett. A második világháború idején 1941 szeptemberétől 1942 júliusáig az Észak-atlanti-óceánon hajókaravánokat biztosított. Ezután a Csendes-óceánra vezényelték. 1943 májusától augusztusig az Aleut-szigeteknél, novemberben Tarawánál és Makinnél harcolt. Nehéztüzérségével 1944. februárjában a kwajaleini, márciusban az emiraui, szeptemberben a peleliui partraszállásokat támogatta. Az október 24-ről 25-re virradó éjszaka a Surigao-szorosban vívott ütközetben lokátorirányítású nehézlövegei a japán Fuso és Yamashiro csatahajók pusztulását okozták. 1945. január 9-én a Fülöp-szigetek közelében egy japán kamikaze rázuhant. Júniusban hajóágyúival az okinawai harcokba avatkozott be. 1945. augusztus 27-én a Halsey tengernagy vezette 3. flottában befutott a Sagami-öbölbe. 1946–47-ben a rakétafegyverek kipróbálására iskola- és kísérleti hajóvá építették át. 1955-ben Terrier típusú légvédelmi rakétaindítókkal teljesített szolgálatot. 1956-ban kivonták a szolgálatból és szétbontották.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1917 (1931)

  • Vízkiszorítás: 33 420 t (üresen); 36 160 tonna harckészen

  • Sebesség: 22 csomó

  • Személyzet: 1443 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 kazán és gőzturbina - 40.000 SHP

  • Hatótávolság: nincs adat

  • Hossz: 190,2 m

  • Szélesség: 32,4 m

  • Merülés: 9,4 m

  • Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (4×III-/50) ágyú; 12 db 127 mm-es (12×I-/51) ágyú; 127 mm-es (8×I-/25) ágyú (1942. évi állapot)

  • Páncélzat: övpáncél 203-347 mm, lövegtornyok, barbetták 114-330 mm, fedélzet 89 mm




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 53
Tegnapi: 72
Heti: 125
Havi: 1 975
Össz.: 221 770

Látogatottság növelés
Oldal: amerikai hajok
második világháború - © 2008 - 2024 - csata.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »