második világháború

csaták kudarcok vilámháboru a világ leggyorsabb katonai terve fegyverek harckocsik tankok stb.

Német tengeralattjáró típusok Nyomtatás E-mail
U-Boat IA
1a
 
Dacolva a versailles-i békeszerződés korlátozásaival, Németország titokban hozzákezdett tengeralattjáró-flottájának újjászervezéséhez. Már 1922-ben egy Hágában működő holland cég égisze alatt létrehoztak egy tengeralattjárók tervezésével foglalkozó irodát. Látszólag külföldi megrendelésre a német tervezők és konstruktőrök új hajótesteket terveztek és építettek, melyekből később a német tengeralattjárók tulajdonképpeni mintapéldányai lettek. 1928 és 1930 között egy török és öt finn tengeralattjárón dolgoztak. A török hajót, a Gur-t 1932-ben Spanyolországba szállították, ahol Hollandiában gyártott motorral látták el. E tengeralattjáró mintául szolgált két, 1936-ban épített, 862 tonnás IA tengeralattjáró-típusnak, melyeket a háború kitörésekor kiképzőhajóként használtak. A megépített két egységnél (U-25, U-26) szerzett tapasztalatok alapján kezdték el tervezni 1935-1936-ben a IX-típusú tengeralattjárókat. Az IA hajók merülési mélységét eredetileg 100 m-re tervezték, de később a hadműveletek alatt 200 m-ig is lemerültek. 6 torpedóvető csővel látták el (4 a hajóorrban, 2 a farban) és 14 db torpedót volt képes szállítani.
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 862 (felszínen), 983 (lemerülve)

  • Hossz: 72,37 m

  • Szélesség: 6,21 m

  • Merülés: 4,23 m

  • Teljesítmény (LE): 3080 (felszínen), 1000 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 18,6 (felszínen), 8,3 (lemerülve)

  • Hatótávolság (km/csomó): 7900/10 (felszínen), 78/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 14 db, 4/2 (orr/far-cső)

  • Akna: 28 TMA

  • Fedélzeti ágyú: 1 db 105mm/L45

  • Személyzet: 44-46 fő

  • Max merülés: kb. 200 m

 

U-Boat IIA
2a
 
A IIA típust rövid hatótávú, korlátozott ideig tartó portyákra tervezték, azaz parti tengeralattjárónak. Egyik legjellemzőbb tulajdonsága a kicsi méretük volt, ami miatt képesek voltak a sekélyebb vizeken is tevékenykedni, ahova a nagyobb hajók nem juthattak el, valamint gyorsabban is tudtak merülni azoknál. Alacsony tornyuk miatt észlelésük is nehezebb volt. Mindezek ellenére maximális merülési mélységük és hatótávolságuk lényegesen kisebb volt, mint az újabb tengeralattjáróknak, valamint torpedóból is csak kevesebbet tudott magával vinni. A hajótestre még fedélzeti ágyú sem volt szerelve, mindössze egy 20 mm-es légvédelmi fegyverrel rendelkeztek a repülőgépek ellen. Mégis gyakran harcoltak a felszínen, így kovácsolva előnyt abból, hogy a brit harcászati szakemberek kizárólag a víz alatt támadó U-boatok elleni küzdelemre készültek fel. Ezek a tengeralattjárók voltak azonban a német újrafegyverkezés első lépései, és a németek rengeteg tapasztalatot szereztek velük a tengeralattjáró építés területén. Mindent összevetve a II típusú U-Bootok nagyon hatékonyak voltak abban a feladatkörben, amit nekik szántak.
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 254 (felszínen), 303 (lemerülve), 381 (harcra készen)

  • Hossz: 40,90 m

  • Szélesség: 4,08 m

  • Merülés: 3,83 m

  • Magasság: 8,60 m
  • Teljesítmény (LE): 700 (felszínen), 360 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 13,0 (felszínen), 6,9 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 1600/8 (felszínen), 35/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 5 db, 3/0 (orr / far-cső)

  • Akna: 12 TMA

  • Fedélzeti ágyú: -

  • Személyzet: 22-24 fő

  • Max merülés: kb. 150 m

 

U-Boat IIB
  2b
 
A II.B osztályú hajókat a Kriegsmarine haditengerészei a nem túl hízelgő "Fatörzs-kenu" névvel illették, mivel az egységek kis méretüknél fogva roppant instabilak voltak, és rémisztően billegtek a felszínen. A típus egyenes leszármazottja volt az I. világháború során alkalmazott UB.II osztálynak, amelyet partmenti járőrfeladatokra terveztek. Ezek a hajók 1940-ben már igencsak elavultnak számítottak. A későbbi fejlesztések során a mérnökök megpróbálták növelni a hajó stabilitását, ezért részlegesen átépítették a törzset, és nagyobb üzemanyagtartályt építettek be a hatótávolság növelése érdekében. 1940-41 között az admiralitás fokozatosan kivonta az osztályhoz tartozó egységeket a járőrszolgálatból, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy azok nem képesek felvenni a harcot a brit rombolókkal. A II. osztály különböző változataiból összesen 50 példány épült, amelyek közül hat darabot 1941 nyarán a német haditengerészet a román hadsereg kötelékébe utalt át. 
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 279 (felszínen), 328 (lemerülve), 414 (harcra készen)

  • Hossz: 42,70 m

  • Szélesség: 4,08 m

  • Merülés: 3,90 m

  • Magasság: 8,60 m
  • Teljesítmény (LE): 700 (felszínen), 360 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 13,0 (felszínen), 7,0 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 3100/8 (felszínen), 43/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 5 db, 3/0 (orr / far-cső)

  • Akna: 12 TMA

  • Fedélzeti ágyú: -

  • Személyzet: 22-24 fő

  • Max merülés: kb. 150 m

 
   
U-Boat IID
  2d
 
A II D típus legelső hajóját 1939. szeptemberében bocsátották vízre és 1941 januárjában állították szolgálatba. A Deutsche Werke kieli hajógyárában összesen 16 darab ilyen hajó (U-137-től U-152-ig) épült meg. A kései szolgálatba állítás ellenére ezek a hajók már 1940-ben is igencsak elavultnak számítottak. A későbbi fejlesztések során a mérnökök megpróbálták növelni a hajó stabilitását, ezért részlegesen átépítették a törzset, és nagyobb üzemanyagtartályt építettek be a hatótávolság növelése érdekében. 1940-41 között az admiralitás fokozatosan kivonta az osztályhoz tartozó egységeket a járőrszolgálatból, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy azok nem képesek felvenni a harcot a brit rombolókkal. A II. osztály különböző változataiból összesen 50 példány épült, amelyek közül hat darabot 1941 nyarán a német haditengerészet a román hadsereg kötelékébe utalt át. 
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 314 (felszínen), 328 (lemerülve), 364 (harcra készen)

  • Hossz: 43,97 m

  • Szélesség: 4,92 m

  • Merülés: 3,93 m

  • Magasság: 8,40 m
  • Teljesítmény (LE): 700 (felszínen), 410 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 12,7 (felszínen), 7,4 (lemerülve)

  • Hatótávolság (km/csomó): 9000/8 (felszínen), 90/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 5 db, 3/0 (orr / far-cső)

  • Akna: 12 TMA v. torpedó

  • Fedélzeti ágyú: -

  • Személyzet: 24 fő

  • Max merülés: kb. 150 m

 

U-Boat IXA
9a
 
A típus tervezése 1935-1936-ben kezdődött, egy széleskörűen alkalmazható óceánjáró-tengeralattjárót kívántak létrehozni az IA típus terveinek alapján. A nagy hatótávolságú, IX-es tengeralattjárók kiválónak bizonyultak távoli vizeken a hadműveletek végrehajtására. Vadászterületük az Indiai-óceán volt, ahol japán bázisokat használtak készleteik feltöltésére. Ezen hajók merülési mélységét eredetileg 100 m-re tervezték, de a hadműveletek alatt 200 m-ig is lemerültek. 6 torpedóvető csővel látták el (4 a hajóorrban, 2 a farban) és 22 db torpedót volt képes szállítani. Egy periszkóppal rendelkezett a vezérlőteremben. A vezérmű elrendezése gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint a VIIC típusnál. A tengeralattjárót felszerelték még 5 külső torpedótartállyal is (3 az orrban, 2 a farban), melyekben tárolhatott még 10 db kiegészítő torpedót. Aknatelepítésre képes volt szállítani 44 TMA és 66 TMB aknát. (Sok hajóba azonban nem építettek be aknarakás lehetőségét.) Mellékfegyverzetként felszerelték nagyméretű Utof 105mm/L45 ágyúval, melyhez kb. 110 lőszert szállíthatott. A IXB típusnál javítottak a hajó emelkedőképességén is.
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 1031 (felszínen), 1154 (lemerülve), 1406 (harcra készen)

  • Hossz: 76,70 m

  • Szélesség: 6,52 m

  • Merülés: 4,72 m

  • Magasság: 9,40 m
  • Teljesítmény (LE): 4400 (felszínen), 1000 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 18,2 (felszínen), 7,7 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 10 500/10 (felszínen), 78/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 22 db, 4/2 (orr / far-cső)

  • Akna: 44 TMA

  • Fedélzeti ágyú: 105 mm/L45

  • Személyzet: 48-56 fő

  • Max merülés: kb. 230 m

 

U-Boat IXB
  9b

A IXB típust a IX-es típusból fejlesztették ki kisebb módosításokkal. Ezt követte a tökéletesített IXC típus. A IXB típus nagyon sikeres volt, hajói átlagosan 100.000 tonna hajóteret süllyesztett el a harcok alatt. A tengeralattjáró 23 torpedó tárolására volt képes, melyekkel megfelelő parancsnok irányítása alatt komoly ütőerőt képviselt a konvojok elleni harcban. Egyik nevezetes IXB típusú hajó az U-123, mely Hardegen sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt megnyitotta a harcot az amerikai vizeken 1942 elején, és elsüllyesztette az első hajót, a NORNESS tankhajót. Az U-107, Hessler parancsnoksága alatt több sikeres támadást hajtott végre konvojok ellen Afrika partjainál.

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 1051 (felszínen), 1178 (lemerülve), 1430 (harcra készen)

  • Hossz: 76,47 m

  • Szélesség: 6,72 m

  • Merülés: 4,72 m

  • Magasság: 9,60 m
  • Teljesítmény (LE): 4400 (felszínen), 1000 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 18,2 (felszínen), 7,3 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 12 000/10 (felszínen), 64/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 22 db, 4/2 (orr / far-cső)

  • Akna: 44 TMA

  • Fedélzeti ágyú: 105 mm/L45

  • Személyzet: 48-56 fő

  • Max merülés: kb. 230 m



U-Boat IXC
9c

A IXB típus továbbfejlesztésével bővítették a a tárolási kapacitást, ezzel 43 tonnával több üzemanyagot vehetett fel, ami 13 400 mérföldre növelte a hajó hajó hatótávolságát. Számos IXC hajóba - az U-162-től a 170-n át az U-505 és a 550-ig (35 tengeralattjáró), nem építették be az aknarakás lehetőségét. Testvértípusa a IXC/40, hasonló tulajdonságokkal rendelkezett.

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 1120 (felszínen), 1232 (lemerülve), 1540 (harcra készen)

  • Hossz: 76,76 m

  • Szélesség: 6,76 m

  • Merülés: 4,70 m

  • Magasság: 9,40 m
  • Teljesítmény (LE): 4400 (felszínen), 1000 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 18,3 (felszínen), 7,3 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 13 500/10 (felszínen), 63/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 22 db, 4/2 (orr / far-cső)

  • Akna: 44 TMA, 66 TBM

  • Fedélzeti ágyú: 105 mm/L45

  • Személyzet: 48-56 fő

  • Max merülés: kb. 230 m


  U-Boat IXD
  9d
 
Ez a tengeralattjáró az I. osztály továbbfejlesztett változata volt: törzsét jelentősen meghosszabbították, amelynek következtében vízkiszorítása meghaladta az 1000 bruttóregisztertonnát. A VII osztályú hajókhoz képest lényegesen modernebb típus volt, 13 000 tengeri mérföld körüli hatótávolsága miatt alkalmas volt járőrfeladatokat ellátni az Indiai-óceánon, illetve Afrika partvidékein. A D1 és a D2 típusváltozatok csak a meghajtógépek elrendezésében és teljesítményében különbözik egymástól. Több mint 500 tonnával nehezebb és majdnem 10 méterrel hosszabb mint a IXC/40 típus. (Ez a típusváltozat karcsúbbra sikeredett, mint a IXC, és némileg megnövekedett a felszíni sebessége is.) Fegyverzete 24 torpedó, 6 vetőcsővel (4 az orrban, 2 a farban), és egy Utof 105mm/45 fedélzeti ágyú, 150 lövedékkel. A IXD2 típusú hajóknál ezt kiegészítette egy 20 mm-es gépágyú, valamint egy 20 mm-es, négycsövű Flakvierling légvédelmi géppuska. A D2 ezen kívül még Schnorchel levegőztető berendezéssel, valamint Naxos radarral is fel volt szerelve. 
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 1620 (felszínen), 1792 (lemerülve), 2145 (harcra készen)

  • Hossz: 87,56 m

  • Szélesség: 7,46 m

  • Merülés: 5,37 m

  • Magasság: 10,20 m
  • Teljesítmény (LE): 4400 (felszínen), 1000 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 20,8 (felszínen), 6,9 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 12 750/10 (felszínen), 115/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 24 db, 4/2 (orr / far-cső)

  • Akna: 48 TMA

  • Fedélzeti ágyú: 105 mm/L45

  • Személyzet: 45-63 fő

  • Max merülés: kb. 230 m


 
U-Boat VIIA
  7a
 
A típus tervezése 1933-1934 között kezdődött, új generációja lett a német támadó-tengeralattjáróknak VII típusnévvel. A VII-es típus nagy teherbírású, olcsó, a karbantartás és működtetés terén pedig egyszerű változat volt. Ezeknek a tengeralattjáróknak 1941 és 1943 között majdnem sikerült kiéheztetniük és térdre kényszeríteni Nagy-Britanniát. 5 torpedóvető-csővel (4 az orrban) rendelkezett, és a 11 torpedó mellett még 22 TMA aknát vihetett magával. Kiegészítő fegyverzetként egy 88 mm-es fedélzeti ágyút építettek a hajóba - ehhez 160 lövedéket volt képes szállítani. A VIIB típust lényegesen tökéletesítették a nagyobb hatótávolság érdekében. Összesen tíz darab VIIA típusú U-bootot építettek 1935 és 1937 között. A háború végére minden VIIA típusú tengeralattjárót elsüllyesztettek a szövetségesek, kivéve az U-29-t és az U-30-at, melyeket a saját legénységük süllyesztett el.
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 626 (felszínen), 742 (lemerülve), 915 (harcra készen)

  • Hossz: 64,56 m

  • Szélesség: 5,86 m

  • Merülés: 4,37 m

  • Magasság: 9,50 m
  • Teljesítmény (LE): 2310 (felszínen), 750 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 16,8 (felszínen), 8,0 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 6250/10 (felszínen), 94/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 11 db, 4/1 (orr / far-cső)

  • Akna: 22 TMA

  • Fedélzeti ágyú: 88mm/L45

  • Személyzet: 42-46 fő

  • Max merülés: kb. 220 m

 

U-Boat VIIB
  7b
 
Igen hamar fény derült a VIIA típus több hátrányára (csekély üzemanyag-tartalék, ezáltal rövid hatótávolság). Ennek kiküszöbölésére a VIIB már kiegészítő külső tartállyal 33 tonna üzemanyag-többletet tudott magával vinni, ezáltal 2500 mérfölddel meghosszabbítva a hatótávolságot. A hajótest az A-variánshoz képest 2,1 méterrel volt hosszabb, és a merüléshez beépített tartályok méreteit is megnövelték. Ezen kívül némileg gyorsabb gépeket kapott, mint a VIIA, ezzel is növelve a hajó fürgeségét. Fegyverzete is változott a VIIA-hoz képest, 5 torpedóvető-csövet építettek be, négyet az orrba, egyet pedig a hajófarba. A típus legkomolyabb tervezési hiányossága a levegőztető nyílások elégtelen száma és nem megfelelő elhelyezése volt, amelyet különböző külső levegőztető berendezés (Schnorchel) segítségével igyekeztek pótolni, mérsékelt sikerrel - így a hajó ezen rendszerét a VIIC osztály típusain már jelentősen átalakították. A II. világháború során összesen 24 példány épült a típusból. A VIIB típussal olyan híres parancsnokok harcoltak, mint Kretschmer (U-99), Prien (U-47) és Schepke (U-100). 
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 753 (felszínen), 857 (lemerülve), 1040 (harcra készen)

  • Hossz: 66,50 m

  • Szélesség: 6,16 m

  • Merülés: 4,74 m

  • Magasság: 9,50 m
  • Teljesítmény (LE): 3200 (felszínen), 750 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 17,8 (felszínen), 8,0 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 8700/10 (felszínen), 90/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 14 db, 4/1 (orr / far-cső)

  • Akna: 26 TMA

  • Fedélzeti ágyú: 88mm/L45

  • Személyzet: 42-46 fő

  • Max merülés: kb. 220 m

 

U-Boat VIIC
  7c
 
A Dönitz személyes bábáskodása mellett kifejlesztett VIIC típus némileg módosított változata a VIIB. típusnak. Alapvetően ugyanolyan az elrendezése és a teljesítménye. 5 torpedóvető-csővel rendelkezik ( 4 az orrban, egy pedig a hajófarban). Épült olyan változat is, ahol csak két vetőcső volt az orrban (U-72, U-78, U-80, U-554 és U-555) és olyan is, melynek nem volt a farban vetőcsöve (U-203, U-331, U-351, U-401, U-431 és U-651). A VIIC-t a háború teljes ideje alatt gyártották, a német tengeralattjáró flotta legnagyobb számban gyártott hajója, 600-nál is több egységet bocsátottak vízre. Ennek a típusváltozatnak az első vízrebocsátott hajója az U-69 volt, 1940-ben. A típus megjelenésekor a kor legjobb, legmodernebb tengeralattjárójának számított, amely a német tengeralattjáró-flotta gerincét képezte, gyakorlatilag a tengeri háború majd mindegyik frontján harcolt. Egyik legismertebb hajó ebből a típusból a szövetségesek fogságába esett U-570, és az U-96, melynek történetét feldolgozta a Das Boot c. film is. A típus figyelemre méltó változata az ú.n. U-flak boats. A VIIC továbbfejlesztett változata a VIIC/41, aknarakó-hajó változata pedig a VIID típusjelet kapta. 
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 769 (felszínen), 871 (lemerülve), 1070 (harcra készen)

  • Hossz: 67,10 m

  • Szélesség: 6,20 m

  • Merülés: 4,74 m

  • Magasság: 9,50 m
  • Teljesítmény (LE): 3200 (felszínen), 750 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 17,7 (felszínen), 7,6 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 8500/10 (felszínen), 80/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 14 db, 4/1 (orr / far-cső)

  • Akna: 26 TMA

  • Fedélzeti ágyú: 88mm/L45

  • Személyzet: 44-52 fő

  • Max merülés: kb. 220 m

 
   
U-Boat XB
  10b
 
Aknarakó hajó, 8 db épült a típusból 1939-44 között. Tervezése 1938-ban kezdődött, és képessé tették 66 SMA akna hordozására. Fegyverzetéhez még 15 torpedó és egy 105 mm-es fedélzeti ágyú tartozott. Az XB osztály különlegessége a speciális kettős torpedó-kilövő csak a hajófarban. Az osztály 8 hajójából hat elpusztult a harcok folyamán, az U-219-t a japánok lefoglalták Djakartában 1945 májusában, az U-234 pedig Portsmouth-ban adta meg magát a szövetségeseknek 1945. május 16-án.  
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 1765 (felszínen), 2173 (lemerülve)

  • Hossz: 89,77 m

  • Szélesség: 9,19 m

  • Merülés: 4,70 m

  • Magasság: 10,20 m
  • Teljesítmény (LE): 4800 (felszínen), 1100 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 17 (felszínen), 7 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 18 500/10 (felszínen), 93/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 15 db, 0/2 (orr/far-cső)

  • Akna: 66 SMA

  • Fedélzeti ágyú: 1 db 105 mm/L45

  • Személyzet: 48-60 fő

  • Max merülés: kb. 220 m


 
U-Boat XIV (Milchkuh)
  14
 
A tartályhajó fejlesztése IXD típus alapján kezdődött meg. A "fejőstehénnek" becézett tartályhajók széles építésű, XIV-es típusú tengeralattjárók voltak. Ezek az U-hajók egyetlen saját torpedóvető csövet sem kaptak, ezek helyére 700 tonnányi gázolajat tartalmazó tartályokat építettek be. Ez a mennyiség tizenkét VII-es típusú hajó feltöltésére volt elegendő, s egy feltöltés négy-öt héttel hosszabbította meg őrjáratukat. A tapasztalt kapitányok által parancsnokolt tankerek fedélzetén ráadásul volt orvos, ezenkívül szállítottak torpedókat, lőszert, pótalkatrészeket, élelmiszert és vizet, továbbá tartalék legénységi állományt, ha a harcoló tengeralattjárókon pótolni kellett valakit. Életbevágóan fontos német stratégiai ütőkártyául szolgáltak az atlanti-óceáni csatában. További tizennégy "fejőstehén" építését tervezték, de később ezek építését leállították. Közülük három (U-491, U-492, U-493) körülbelül 75%-ig voltak készen, de ezeket 1943 júliusában és augusztusában a szétbontották. A másik 11 U-bootot még nem kezdték építeni, mikor 1944. május 27-én a gyártásukat elvetették. Ugyanezen a napon Karl Dönitz az XX típusú tengeralattjárók építését is elvetette. Az XX típusú tengeralattjárók szintén nagy, szállító-tengeralattjárók lettek volna, de 1945 nyara előtt nem készültek volna el.
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 1662 (felszínen), 1932 (lemerülve), 2300 (harcra készen)

  • Hossz: 67,10 m

  • Szélesség: 9,35 m

  • Merülés: 6.51 m

  • Magasság: 11,72 m
  • Teljesítmény (LE): 3200 (felszínen), 750 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 15,0 (felszínen), 6,2 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 12 350/10 (felszínen), 55/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 0 db, 0/0 (orr / far-cső)

  • Akna: nincs

  • Fedélzeti ágyú: -

  • Személyzet: 53-60 fő

  • Max merülés: kb. 240 m

 

U-Boat XXI
  21
 
Ez a típus volt az első modern tengeralattjáró, amely ténylegesen képes volt huzamosabb ideig a vízszínt alatt haladni, és nem csak akkor merült le, mikor el kellett rejtőznie a szövetséges hajók elől. A XXI-es típusú tengeralattjáró a XXIII-as jóval nagyobb változatának számított. Vízkiszorítása lemerült állapotban 1652 t, s olyan óceánjáró szerkezetnek építették, mely a Schnorchel készüléknek és a hagyományos dízel-villany meghajtásnak köszönhetően teljesen a víz alá merülve is képesnek bizonyult hadműveletek végrehajtására. A felszín alatt 29 km/h (16 csomó) sebességgel haladhatott, fegyverzetét 23 torpedó alkotta. A hajótestet áramvonalasra tervezték, hegesztett lemezekből építették, és a gyártás meggyorsítása érdekében előre gyártott elemekből szerelték össze. Érdemes megfigyelni, hogy a tengeralattjáró nem kapott a hajótesthez rögzített fedélzeti löveget. A konstrukció jellegzetességét az elől, középen elhelyezett hanglokátor és a kapcsolódó hanglokátortornyok adják. Dönitz tengernagy úgy tervezte, hogy a XXI-es típussal 1944 végén felújítja a szövetséges konvojok elleni harcokat, ám a tengeralattjáró gyártását a szövetséges bombázók hadjáratai meghiúsították, és a típus végül soha nem került bevetésre. A XXI típus megnövelt kapacitású akkumlátorokat (3-szor erősebb volt mint a VIIC), hidraulikus torpedó-újratöltő rendszert, az élelmiszerek tárolására szolgáló hűtőkamrát, illetve számos egyéb technikai és kényelmi fejlesztést kapott. Emellett a XXI-esek rendelkeztek a lopakodás képességével, vagyis észrevétlenül meg tudták közelíteni a célpontot, a korabeli eszközökkel lehetetlen volt bemérni őket. Az egyetlen elkészült példány, az U-2540 lajstromjelű tengeralattjáró csak egyetlen héttel a Harmadik Birodalom kapitulációja előtt került bevethető állapotba. 
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 1621 (felszínen), 1819 (lemerülve), 2100 (harcra készen)

  • Hossz: 76,70 m

  • Szélesség: 4,08 m

  • Merülés: 7,83 m

  • Magasság: 11,32 m
  • Teljesítmény (LE): 4400 (felszínen), 4400 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 15,6 (felszínen), 16,9 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 15 600/10 (felszínen), 35/5 (lemerülve)

  • Torpedó: 23 db, 6/0 (orr / far-cső)

  • Akna: 12 TMC

  • Fedélzeti ágyú: -

  • Személyzet: 57-60 fő

  • Max merülés: kb. 280 m

 

U-Boat XXIII
  23
 
A XXIII-as típus egyike volt azon két új fejlesztésnek, melyekhez Dönitz admirális nagy reményeket fűzött. A tengeralattjárót parti vizekben végrehajtandó harci feladatokra tervezték. A XXIII-as típus újdonságát dízel-villany motorja jelentette, mely szinte hangtalanul repítette a tengeralattjárót. Az első XXIII-as, az U-2321 - vízrebocsátása a Deutsche Werft (Hamburg) hajógyárban történt 1944. április 17-én. Ezt további 6 XXIII-as vízrebocsátása követte, melyeket rögtön bevetettek Anglia partjai előtt 1945 elején. Az U-4712 volt az utolsó ilyen típusú hajó, melyet 1945. április 19-én még szolgálatba állítottak. A hajók 1945 januárja és májusa között hat bevetésen vettek részt és elsüllyesztettek 5 hajót, összesen 14.601 tonna hajótérrel. A XXIII típus belső tere annyira zsúfolt volt, hogy csak két torpedócső kerülhetett beépítésre.
 
TECHNIKAI ADATOK
  • Vízkiszorítás (tonna): 234 (felszínen), 258 (lemerülve), 275 (harcra készen)

  • Hossz: 34,68 m

  • Szélesség: 3,05 m

  • Merülés: 3,66 m

  • Magasság: 7,72 m
  • Teljesítmény (LE): 630 (felszínen), 580 (lemerülve)

  • Sebesség (csomó): 9,7 (felszínen), 12,5 (lemerülve)

  • Hatótávolság (mérföld/csomó): 2650/8 (felszínen), 194/4 (lemerülve)

  • Torpedó: 2 db, 2/0 (orr / far-cső)

  • Akna: nincs

  • Fedélzeti ágyú: -

  • Személyzet: 14-18 fő

  • Max merülés: kb. 240 m

 

U-Flak I
  7cflak
 
1943 elején a német haditengerészet vezetése elrendelte 7 db U-boot átépítését. A repülőgép-csapdáknak is nevezett tengeralattjárók alapjául a VIIC típus példányait használták fel. (U-441, U-256, U-211, U-263, U-271, U-621 és U-953). A négycsövű 20 mm-es légvédelmi gépágyúval, kísérleti 37 mm-es automata gépágyúval és további két 20 mm-es légvédelmi fegyverekkel felszerelt tengeralattjárók annyi muníciót hordoztak, hogy a csökkentett méretű torpedókamrában mindössze 5 db, csőretöltött torpedónak jutott hely, amelyek kizárólag önvédelmi célokat szolgáltak. A módosításokat 1943-ra végezték el, a hadműveleti területre 1943 júniusában vezényelték ki a hajókat - ahol a kezdeti meglepetést kihasználva - kiváló teljesítményt nyújtottak a meglepett RAF-légierővel szemben. A meglepetésre alapozott, hírtelen kivívott harci sikereket rövidesen súlyos veszteségek váltották fel: a repülőgép-csapdáknak átépített U-bootok 1943 júniusa és augusztusa között súlyosan megrongálva és komoly személyi veszteségeket elszenvedve tértek vissza a német haditengerészeti bázisokra. 1943 novemberében Dönitz admirális elrendelte a sérült tengeralattjárók hagyományos támadóhajóvá történő visszaalakítását.
 
U-flak Hadműveletek
  • 1943. május, (U-441) Hadművelet a Biscayai öbölben

  • 1943. július, (U-441) Hadművelet a Biscayai öbölben

  • 1943. augusztus-szeptember, (U-621) Hadművelet a Biscayai öbölben

  • 1943. október, (U-256, U-271) Tankhajó kísérete az Azori-szigeteknél

  • 1943. október, (U-953) Hadművelet a Biscayai öbölben

  • 1943. október-november, A Schill-csoporttal az MKS 28 és a MKS 29 konvoj ellen vezénylik





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 45
Tegnapi: 20
Heti: 45
Havi: 1 075
Össz.: 127 591

Látogatottság növelés
Oldal: tengeralatjárok
második világháború - © 2008 - 2017 - csata.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: flak 88 torkolati sebesség - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »