| A Waffen-SS ejtőernyősei | ![]() |
![]() |
A Kezdetek
Himmler 1943 szeptemberében a Tölgyfa Hadművelet után fel akart állítani egy SS Ejtőernyős zászlóaljat, miután a Mussolini kiszabadítását célul kitűző hadműveletben SS Ejtőernyősök is részt vettek. Az 1943 szeptember 12.-én induló hadműveletben egy légi rajtaütéssel akarták elfoglalnia Gran Sassónál lévő Campo Imperatore Hotelt amiben a Duce-t tartották fogva. A hadműveletet maga Kurt Student dolgozta ki és Otto Skorzeny vitte véghez. A rajtaütés alatt egy német SS ejtőernyősökből álló csoport, akik vitorlázógéppel megközelítették a hotelt kiszabadították Benito Mussolinit anélkül, hogy akár egyetlen lövés is eldördült volna.

Az 500. SS Ejtőernyős Zászlóalj Megszületése

A zászlóalj küldetése (aminek a Rösselsprung 013 Lóugrás fedőnevet adták) az volt, hogy elfogja Tito-t partizán főhadiszállásán a Drvar városát körülvevő hegyekben Boszniában. Továbbá parancsot kaptak még arra, hogy fogjanak el minden szövetséges összekötő tisztet. Repülők hiányában az ejtőernyősöket két hullámban tudták csak ledobni: reggel 7 illetve még aznap délben. Az akcióban továbbá részt vett mint kisegítő alakulat a 7. SS Hadosztály â01EPrinz Eugenâ01D is akiknek Drvar városát kellett körülzárniuk. 1944. május 25.-én délelőtt 7 órakor (Tito születésnapján), Rybka és emberei kiugrottak a repülőgépekből Drvar városa fölött. Nem találkoztak ellenállással és perceken belül biztosították a leszállózónájukat. Ezután következett a vitorlázógépek támadása 320 emberrel akiket 6 csoportra osztottak be mivel különböző célpontokat kellett elfoglalniuk. Ilyen csoportok voltak: a Panther (elfogni Titót), a Griefer (brit katonai küldetés), a Sturmer (szovjet katonai küldetés), a Draufganger (hírszerzőcsoport) és Beisser (rádióállomás). Rybka csatlakozott a Panther csoporthoz akiknek 6 vitorlázórepülője a célon szállt le de kemény ellenállással találta magát szembe mivel Tito emberei a hegyoldalból tüzeltek rájuk. Rybka jelzett a városban lévő embereinek, hogy együttes erővel be tudják venni a hegyen lévő erődöt. Mialatt kemény harcok árán méterről méterre törtek előre, addigra már Tito és kísérete vasúton a part irányába elmenekültek. Délben (ahogyan eltervezték) a második ejtőernyős hullám is megérkezett ám súlyos veszteségeket szenvedtek a leugrási zónában rájuk támadó partizánok géppuskáitól. Ennek ellenére többé-kevésbé sikerült az első és a második hullámban leérkezett ejtőernyősöknek csatlakozniuk egymáshoz, hogy így együttes erővel megpróbáljanak még egy rohamot indítani az erőd bevételére. Ám késő délutánra Rybka belátta, hogy pozíciója tarthatatlan, ezért parancsot adott embereinek, hogy vonuljanak vissza Drvar városának legjobban védhető pontjához, a temetőhöz. A május 25.-i és 26.-i estéken a partizánok folyamatosan támadták az ejtőernyősöket akik emiatt borzasztóan kimerültek, sokuk megsebesült (köztük maga a parancsnok Rybka is). Szerencséjükre azonban hajnalra a 7. SS Hadosztálynak sikerült utat törnie a bekerített SS ejtőernyősökhöz, s így megmentenie őket a teljes pusztulástól.
A csata után a majdnem 1000 bevetett SS ejtőernyősből már csak 200-an nem sebesültek meg. Ám a túlélők nem sok pihenést kaptak ugyanis újra bevetették őket egy újabb anti partizán akcióban Jugoszlávia más területén. 1944 júniusának kezdetén az 500 SS Ejtőernyős Zászlóalj miután új parancsnokot kapott SS Hauptsturmführer Siegfried Milius személyében visszavonták pihenni, illetve feltölteni. Június végére a zászlóaljat légi úton átvezényelték a K-i frontra Litvániába. 1944. július 10.-én a zászlóaljat és a Großdeutschland Hadosztály egyik ezredét utasították, hogy mentsék fel a Vilnius-ban csapdába esett német egységeket. Ez az egyesített harccsoport kivédett egy Szovjet páncélos támadást a városban és két hétig feltartóztatta az Oroszok előrenyomulását, lehetővé téve így a sebesültek evakuálását. A zászlóaljat végül visszavonták, hogy egy másik szektort védjen. A harcok után a megtizedelődött zászlóalj már csak 90 embert számlált. Ezek után mint egy tűzoltó brigádot mindig az É-i területek legkritikusabb pontjain vetették be. A nagy veszteségek ellenére a zászlóalj a következő hónapokban folyamatosan harcolt, hogy megállítsa az Orosz offenzívát.

http://www.the-american-interest.com/ai2/article.cfm?Id=323&MId=15