második világháború

Batov, Pavel Ivanovics

(1897-1985)

Szovjet hadseregtábornok (1955). Harcolt a spanyolországi polgárháborúban. 1939-ben Lengyelország ellen, 1940-ben Finnországban vezetett lövészhadtestet. 1941-ben a 3. hadsereg parancsnoka lett. 1942-tol a háború végéig a 65. hadsereg vezetője volt. Harcolt Sztálingrádnál és a kurszki csatában, majd Rokosszovszkij parancsnoksága alatt szolgált egészen 1945-ig. A háborút követően több katonai körzet, majd a déli hadseregcsoport parancsnoka. 1962 és 1965 között a Varsói Szerződés tagállamainak egyesített haderejének törzsfőnöke volt.

Bayerlein, Fritz

(1899-1970)

Német tábornok. Az első világháború során közkatona volt. A békekötés után elhagyta a hadsereget, de 1921-ben ismét belépett soraiba. A második világháború során majdnem minden német hadjáratban részt vett. 1940-ben Guderian parancsnoksága alatt szolgált Franciaországban, 1941-ben pedig a Moszkva felé törő páncéloscsoportnál. 1941 őszén Afrikába vezényelték, ahol az Afrika Korps törzsfőnökévé, 1942-ben pedig Rommel vezérkari főnökévé nevezték ki. Később átvette az Afrika Korps parancsnokságát, az afrikai összeomlás előtt Franciaországba került, és a háború végéig a Lehr harckocsi-tanhadosztály irányítója lett. A partraszállás után megpróbálta meggátolni a szövetségesek kitörését a hídfőből, később az ardenneki csatában játszott jelentős szerepet. A háború után tanulmányokat írt az amerikai hadsereg számára.

eaverbrook lord (William Maxwell Aitken)

(1879-1964)

Kanadai születésű angol politikus, sajtómágnás, milliomos. 1910-tol képviselő. Az első világháború idején jelentős szerepet játszott a brit koalíciós politikában, ekkor kötött barátságot Churchill-lel. 1940 májusától 1942-ig volt tagja a brit háborús kabinetnek. 1940-41-ben a repülőgépgyártásért felelős miniszter. Áldozatos szervezőmunkájának köszönhetően sikerült feltornázni a repülőgépgyártás volumenét, éppen az angliai csata legkritikusabb időszakában. 1941-ben államminiszter, 1941-42-ben hadianyag-ellátási miniszter. 1943-45 között lordpecsétor. Sajtóbirodalma révén nagy befolyással rendelkezett a politikai életben.

Benes, Eduard

(1884-1948)

Cseh politikus. Az első világháború idején a Monarchia-ellenes emigránsok egyik prominens alakja. Csehszlovákia létrejötte után 1918-tól 1935-ig külügyminiszter. 1935-től köztársasági elnök, a müncheni egyezmény aláírása után lemond, és külföldre távozik. Rövid ideig Párizsban, majd Londonban tevékenykedik, 1940 és 1945 között a csehszlovák emigráns kormány miniszterelnöke. Jelentős szerepe volt abban, hogy honfitársai hivatalos keretek között harcolhattak a brit hadseregben. A Szovjetunióval is barátsági szerződést írt alá 1943-ban. Ellenezte a partizán-hadviselést, mondván, hogy hazája túl messze van a frontvonalaktól, de egyetértett a Heydrich elleni merénylettel. A háború után 1946-tól köztársasági elnök, igyekezett összekötő szerepet játszani a Kelet és a Nyugat között, de az 1948-as kommunista hatalomátvételt követően lemondott, és rövidesen elhunyt.

Beregfy Károly

(1888-1946)   Gyalogsági tiszt, honvédelmi miniszter, Honvéd Vezérkar főnök. Az összeomlás után a csongrádcsanádi vörös gyalogezred segédtisztje. 1937. máj. 1-1938. márc. 15. között Honvédelmi Minisztérium anyagi, jún. 15-ig III. csoportfőnök-helyettes. 1939. jan. 10-től Hadiakadémia parancsnok. 1939. nov. 1-től tábornok, 1941. nov. 1-től altábornagy 1941. nov. 1-től a VI. hadtest parancsnoka és 1943. jún. 12-től a 3. magyar hadsereg megbízott parancsnoka is. 1943. aug. 1. és 1944. máj. 15. között a 3., aug. 1-ig az 1. magyar hadsereg parancsnoka. Aug. 1. - okt. 16. között a Honvédelmi Minisztériumban a központi átszervezéssel megbízva póthadsereg parancsnok. Okt. 16. - dec. 20. között honvédelmi miniszter és Honvéd Vezérkar főnök, dec. 20-tól honvédelmi miniszter és a Honvédség Főparancsnoka. 1944. szept. 13-tól Beregfy volt megbízva a nyilas hatalomátvétel előkészítésével a Honvédségnél, Szálasi Ferenc miniszterelnök ezért nevezi ki őt a hadsereg egyszemélyi vezetőjévé. 1945. máj. 1-től amerikai hadifogságban volt, mint háborús bűnöst Magyarországnak kiadták. 1945. jún. 19-ével lefokozták, és a Honvédségből kicsapták. A budapesti népbíróság kötél általi halálra, vagyonelkobzásra, állásvesztésre és politikai jogainak 10 évre történő felfüggesztésére ítélte. Kivégezték.