Német különleges fegyverek |
|
|
Goliath
A Goliath egy távirányítású mini-harckocsi volt, melynek nagy robbanóerejű töltete segítségével kellett megsemmisítenie a céltárgyat. A Goliath-hoz tartozott egy vezérlőjármű is. Ez szállította a célpont közelébe, és innen irányították két, egyenként 2000 m hosszú dróthuzal segítségével. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy egyenként lehessen szabályozni az akkumulátorról táplált két elektromos motort, melyek külön-külön hajtották meg a lánctalpakat. (A későbbiekben kísérleteztek a kétütemű motoros meghajtással és a rádióirányítással is.) A Goliath először a kurszki ütközetben jelent meg, késõbb használták Normandiában vagy az ardenneki csata alatt is. Kis sebessége és korlátozott terepjáró-képessége miatt harckocsik ellen nem volt igazán eredményes. Sokkal inkább bevált tereptárgyak, barrikádok leküzdésénél, ezt a varsói felkelés leverése során bizonyította is.
TECHNIKAI ADATOK
Horten Ho-229
Van némi vita ennek a repülőgépnek az elnevezése körül. A német repülőgyártás, akárcsak szovjet ellenfeleik, a gyártó után nevezték el gépeiket. A "Ho" a Horten szóból ered, mivel a gép tervezői Walter és Reimar Horten voltak. Ugyanakkor a gyártója Gothar, így egyesek a gépet Go 229-ként ismerik, mivel azonban a gép sorozatgyártásra sose került, a korábbi név ragadt rajta. A Ho-229 nagyhatósugaró vadászbombázónak készült, négy 30 mm-es Mk 108 löveggel és két 500 kg-os bombával volt felszerelve. Kiválóan irányítható, 2 000 mérföldig bevethető, közel 980 km/h végsebességgel, amely a Junkers ikermotoroknak volt köszönhető. Azonban sose jutott túl a tesztelési fázison. Az első tesztrepülést követően (1945. január, Oranienburg) a szövetséges katonák lerohanták a fejlesztőbázist. A háború után az USA hatóságai nagyon szerették volna megtalálni és Amerikába "csábítani” a hadizsákmányként lefoglalt fantasztikus Ho–228 és Ho–229 modelleket megalkotó Horten fivéreket, ők azonban a háborút követően Peron Argentínájába menekültek. Ugyanez történt a Focke-Wulf sok előremutató modellt megalkotó tervező-főmérnökével, Kurt Waldemar Tankkal, aki az argentin légierő számára kifejlesztette annak első léglökéses gépét, a Focke-Wulf Ta–183 terveit továbbfejlesztve.
TECHNIKAI ADATOK
-
Max. súly: 6.912 kg
-
Fesztávolság: 16,75 m
-
Hossz: 7,48 m
-
Fegyverzet: 2 x 30 mm MK 108 gépágyú, R4M rakéták és 2 x 500 kg bombateher
-
Hatótáv: 1000 km
-
Sebesség: 977 km/h 12.000 méteren
-
Hajtómű: 2 db Junkers Jumo 004B turbómotor
V-1
A Vergeltungswaffe 1 (1. megtorlófegyver, V-1) kifejlesztésének kulcsa a megfelelő hajtómű megtalálásában rejlett. Ennek munkálatai a huszas évek végére nyúltak vissza, lehetséges hadi alkalmazását 1938-tól kezdték vizsgálni. Magának a "szárnyas bombának" a munkálatai 1942 nyarán kezdődtek. Ekkoriban Flakzielgerät 76-nak (FZG 76) nevezték a berendezést. Ehhez a sárkány a Fieseler gyár adta, a fegyver az általuk adott Fi 103-as néven is ismert. Az első sikeres kísérletre 1942 végén került sor, ám gyártási nehézségek is adódtak, és a jól tájékozott brit hírszerzés és felderítés is sok adatot szolgáltatott a titkos munkáról. Ennek következtében több súlyos légitámadás is érte a fõ kísérleti telepet, Peenemündét. Harci alkalmazását többször elhalasztották, de a normandiai partraszállás után már nem várhattak a németek a "csodafegyver" bevetésével. A britek többféle ellenszert is alkalmaztak a fõleg London ellen irányuló támadásokkal szemben. A léggömbzárak, a partközelbe telepített légvédelem és az annak háta mögött tevékenykedő vadászok is sok V-1-est semmisítettek meg. Több támadás érte a rögzített kilövőállásokat is.
TECHNIKAI ADATOK
-
Fesztávolság: 7,74 m
-
Szélesség: 5,71 m
-
Motor: 1 db Argus As 014 pulzáló rakétahajtómű ; max. tolóerő 335 kp
-
Súly: 2160 kg (harckészen)
-
Robbanótöltet: 848 kg
-
Sebesség: 576 km/h (760 m-en)
-
Hatótávolság: max. 322 km
-
Utazómagasság: 914 m
V-2
Németországban a huszas évektől folytattak intenzív rakétakísérleteket. A programoknak nagy lökést adott egy fiatal tudós, Werher von Braun színre lépése. Von Braun 1932-től vett részt a rakétatervezésben. 1936-ban jött létre az A-4 jelû modell, ami (sok kisebb-nagyobb módosítás után) Vergeltungswaffe 2 (2. megtorlófegyver, V-2) néven vált ismertté. A sokak által a második világháború legfejlettebb harci eszközének tekintett V-2 előállítása többször is késedelmet szenvedett. 1940-ben Speer ugyan nagy lökést adott a programnak, ám ekkor a szövetségesek Peenemünde kísérleti telepe ellen intézett 1943-as támadásai jelentettek gondot. Az 1944 őszétől főleg Londonra, később többek között Antwerpenre, Liege-re, Brüsszelre, Párizsra kilőtt V-2-esek ellen nem lehetett hatékonyan védekezni, a mozgó kilövőállások miatt a földön is nehéz volt csapást mérni rájuk. A szövetségesek szerencséjére a termelés soha nem tudta megközelíteni a németek által elvárt szintet. A pilóta nélküli repülőgépek, a V-1-ek 25 000 házat romboltak le és 6184 embert öltek meg, szinte kizárólag Londonban. A brit vadászgépek és a közelségi gyújtóval ellátott ágyúlövedékek nemsokára el tudtak bánni velük. Augusztusban már 80%-ukat megsemmisítették, mielőtt kárt okozhatott volna. A szeptemberben megindult rakéták, a V-2-k ijesztőbbek voltak. Figyelmeztetés nélkül hullottak alá az égből, és nem lehetett védekezni ellenük. London kiürítésének a gondolatával foglalkoztak. A rakéták előállítása sokba került - hússzorosába a V-1-ének -, és a szövetségesek elfoglalták a legtöbb kilövőhelyet, mielőtt a veszély katasztrofálissá fokozódott volna. 1115 rakéta 2754 embert ölt meg - költséges eljárás volt, de London népe bizony megszenvedte.
TECHNIKAI ADATOK
-
Fesztávolság: 3,56 m (a vezérsíkoknál)
-
Magasság: 14,30 m
-
Hajtómű: alkohol és folyékony oxigén hajtóanyagú rakétamotor ; max. 250 kN tolóerő
-
Súly: 12.927 kg (harckészen)
-
Robbanótöltet: 975 kg
-
Sebesség: max. 5536 km/h
-
Hatótávolság: 298 km
-
Amerikai különleges fegyverek |
|
|
Az elképesztő erejű tömegpusztító fegyver históriája igen ellentmondásos, hiszen a létrehozását eredményező kutatássorozatban sok-sok kiváló tudós (pl. Fermi, Bohr, Oppenheimer, Szilárd, Wigner, Teller stb.) vett részt, és õk olyan jelentõs eredményekkel gazdagították a tudományt, melyek előnyei tagadhatatlanok. Ugyanakkor az emberiség képessé vált arra, hogy elpusztítsa önmagát. Az atombomba katonai története is számos kérdőjelet vet fel. A Groves tábornok által vezetett Manhattan-program erőltetett menetben haladt, hogy megelőzhessék a németeket. A nyugati fronton az "Alsos" fedőnevű hírszerző-akció keretében dolgozó tisztek sokszor az elsõ vonalban harcoló katonákkal haladtak, hogy mindent azonnal megtudhassanak a német kutatások állásáról. Sokak szerint a németek még évekig nem tudtak volna atomfegyvert gyártani, mások úgy vélik, tudósaik nem is akartak eredményeket felmutatni... A Manhattan-program az európai háború lezárását követően is gőzerővel haladt, azzal az indokkal, hogy amennyiben Japán ellen bevetik ezt a fegyvert, amerikai katonák ezereinek életét fogja megmenteni. Ám mire a bombázásokra sor került, a japánok már a megadás gondolatával foglalkoztak. Az első atomrobbantásra 1945. július 16-án került sor Los Alamos mellett. Röviddel ezután az "éles" bevetések következtek. Augusztus 6-án Hiroshima városára dobták le az Enola Gay nevû B-29-es bombázó által szállított Little Boy típusú bombát. Kb. 90-120 ezer ember halt meg rettenetes körülmények között, és sokan szenvedtek borzalmas sebesüléseket. A leukémia, a sugárzás okozta láthatatlan kór a mai napig szedi áldozatait. Az atombomba történetének legvitatottabb fejezete, hogy mindezek után szükség volt-e a második támadásra. Augusztus 9-én Nagasaki volt a célpont, ennél az akciónál a Fat Man típusú bombát vetették be. 39 ezer ember halt meg azonnal, ez a szám a későbbi halálozások miatt kb. 60 ezerre nőtt. A Manhattan-program keretében kétféle bombát gyártottak, ezek technikai jellemzőik mellett működésükben is eltértek.
Little Boy típus (urániumbomba)
TECHNIKAI ADATOK
-
Átmérő: 0,71 m
-
Hossz: 3,05 m
-
Súly: 4037 kg
-
Robbanás ereje: 15-16 kilotonna
Fat Man típus (plutóniumbomba)
TECHNIKAI ADATOK
M4 Sherman Crab II
Az ún. Crab - aknaszedő tulajdonképpen egy Sherman-harckocsi volt, amelynek egy lapátos forgódodob volt az elejére szerelve, és a földnek ütődő, forgó lapátok felrobbantották a beásott aknákat. A harckocsi elődjét az angolok már Afrikában kipróbálták - egy dél-afrikai mérnök tervei alapján forgódobbal szereltek fel néhány Valentine és Matilda harckocsit. A dobot ekkor egy, a harckocsi elülső páncélzatára szerelt motorral hajtották meg. A Crab forgódobját már a harckocsi motorja hajtotta meg, és 2,5 km/ó sebességgel tudott haladni (jobban mondva aknát robbantani), az általa megtisztitott folyosó 3 m széles volt. Ennek a "csapdosó" aknarobbantó-módszernek egyetlen hiányossága volt: az, hogy a szó szoros értelmében nagy port vert fel, és ez megnehezitette a harckocsi irányitását. Ezért az angolok elkészitettek egy ekével felszerelt változatot is, amely kiszántotta az aknákat a földből. A kiforgatott aknákat aztán utászok hatástalanitották. Ez a módszer csak puha talajon volt alkalmazható, és az invázió folyamán csak kevés, Bullshorn Plough tipusú aknaeke volt használatban.
M4 Sherman DD (Douplex Drive)
A Duplex-Drive harckocsi, vagy közismertebb nevén a DD, a Sherman M4-es kétéltű változata volt, egy Strausler nevű osztrák emigráns tervei alapján épült. Egy olyan összehajtható "ponyvaszoknyával" ellátott tankról van szó, amely képes volt megmaradni a víz színén. A ponyva és a harckocsi teste között 36 levegővel teletöltött tömlő volt. A tank két hajócsavarral volt meghajtva, és 4,6 km/ó sebességgel tudott haladni a vízen Amint kijutott a szárazföldre, a személyzet egy gyenge robbanótöltettel "lerobbantotta" a ponyvát a harckocsiról, és a tank már akcióképes is volt. A DD-ket más angol és amerikai gyalogsági egységek is használták a partrajutásra Normandiában.
TECHNIKAI ADATOK
-
Hosszúság: 6,36 m
-
Szélesség: 2,81 m
-
Magasság: 3,96 m
-
Súly: 32 286 kg
-
Legénység: 5 fő
-
Fegyverzet: 1 db 75 mm-es harckocsiágyú; és 2 db 7,62 mm-es géppuska
-
Motor: egy 400 vagy 500 LE-s Ford GAA V-8 benzinmotor
-
Sebesség: 7,5 km/h vízen
-
Hatótávolság: 240 km
-
Páncélzat: 12-51 mm
-
Japán különleges fegyverek |
|
|
Yokosuka MXY-7 Ohka "Baka"
Gyártása 1944 szeptemberében indult meg. Ekkor a japán hadvezetés már elhatározta az öngyilkos kamikaze-bevetéseket. A légierő úgy döntött, hogy a kimustrált repülőgépek mellett egy olcsón és könnyen előállítható típust is fog ilyen célokra használni. A részben fából épült Ohka (Cseresznyevirág) a szövetségesektől a "Baka" nevet kapta, ami japánul "bolond"-ot jelent. Az 1200 kg-os robbanófej becsapódáskor viszont a vicces névvel ellentétben bizony súlyos károkat tudott okozni. Igaz, az elkészült 755 darabból csak kevés hajtott végre sikeres támadást. A tipikus bevetések során az Ohka-t egy G4M "Betty" bombázó szállította. Kb. 8200 m-en vált le a repülõgéprõl, ezután siklórepülésben haladt, a cél közelében pedig meredek zuhanórepülő fázis következett. A jármû kis mérete és nagy sebessége miatt az öngyilkos pilóták csak szórványosan értek el találatot.
TECHNIKAI ADATOK
-
Legénység: 1 fő
-
Motor: 3 db Type 4 Mark I Model 20 rakétahajtómû ; össz. 800 kg tolóerõ
-
Sebesség: 927 km/h (a zuhanórepülés végén)
-
Fegyverzet: 1200 kg robbanóanyag az orrban
-
Súly: 440 kg (üresen) ; 2140 kg (harckészen)
-
Indítási magasság: 8200 m
-
Hatótávolság: 88 km
-
Fesztávolság: 5,00 m
-
Hossz: 6,07 m
-
Magasság: 1,20 m