második világháború

Német repülők

Dornier Do-17 'Fliegender Bleistift'

TECHNIKAI ADATOK 

• Legénység: 4-5 fő

• Motor: 2 db BMW-Bramo 323P Fafnir, 1000 LE

• Sebesség: 410 km/h (4000 m-en)

• Fegyverzet: 6 db 7,92 mm-es Rheinmetall MG 15 géppuska, max. 1000 kg bomba

• Súly: 5210 kg (üresen); 8837 kg (max.)

• Csúcsmagasság: 8200 m

• Hatótávolság: 1500 km (póttankkal)

• Fesztávolság: 18,02 mHossz: 15,86 m

• Magasság: 4,72 m

TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 9,91 m

• Magasság: 3,06 m

• Fesztávolság: 14,25 m

• Hatótáv: 1050 km

• Személyzet: 1 fő (+2 utas)

• Csúcsmagasság: 5200 m

• Szerkezeti tömeg: 935 kg

• Felszálló tömeg: 1320 kg

• Csúcssebesség: 175 km/ó

• Fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska

• Hajtómű: 1 db 8 hengeres Argus As 10C-3, 240 LE

Focke-Wulf Fw 190

A Focke-Wulf Fw 190 volt az egyik legjobb (ha nem a legjobb) vadászrepülőgép a második világháborúban, mégis másodhegedűsként él az emlékezetben a Messerschmitt Bf 109 mellett. A prototípus 1939. június 1-jén repült először, ez volt Németország első csillagmotorral épített, alsó szárnyas vadászgéptípusa. A Fw 190D változat meghosszabbított orrában Junkers Jumo 213-as 12 hengeres V-motor kapott helyet. A folyadékhűtéses Jumo V-motor beépítése a pilótafülke átalakítását is szükségessé tette, jóllehet a kör alakú hűtő miatt külső jegyeiben a repülőgép megőrizte a csillagmotoros formát. A szárnyak és a függőleges vezérsík alakja megmaradt, a törzs hossza 10,30 m-re növekedett, a vízszintes vezérsík szélesebb lett. Ezt követően a gép tűzerejét fejlesztették. Az Fw 190D-12 és -13 alkalmas volt a légcsavarszárak között tüzelő, 30 mm-es MK-108 gépágyú befogadására is. Az MW 50 feltöltőkompresszor további teljesítménynövekedést eredményezett. Az Fw 190D-12 legnagyobb sebessége 11 300 méteres magasságban 725 km/h volt.

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 1 fő

• Motor: Junkers Jumo 213A-1; 2240 LE

• Sebesség: 790 km/h (6600 m-en)

• Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska

• Súly: 3490 kg (üresen); 4840 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 11280 m

• Hatótávolság: 960 km

• Fesztávolság: 10,52 m

• Hossz: 10,20 m

• Magasság: 3,36 m

TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 23,45 m

• Magasság: 6,26 m

• Fesztávolság: 32,83 m

• Hatótáv: 4440 km

• Személyzet: 4 fő

• Csúcsmagasság: 5.800 m

• Szerkezeti tömeg: 12 950 kg

• Felszálló tömeg: 22.700 kg

• Csúcssebesség: 360 km/h

• Fegyverzet: egy 20 mm-es elforgatható, előretüzelő MG 151/20-as gépágyú, 2-2 db 13 mm-es MG 131 géppuska, a felső- és hátsó tüzelőállásban, és 1db 7,92 mm-es, elforgatható MG-15-ös távműködtetésű géppuska az elülső, felső toronyban, max. 2100 kg bomba.

• Hajtómű: 4 db BMW-Bramo 323R-2 Fafnir 9 hengeres csillagmotor (1200 LE) 

TECHNIKAI ADATOK 

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 5 fő

• Motor: 2 db Junkers Jumo 212F-2, 1350 LE

• Sebesség: 414 km/h (5000 m-en)

• Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG-FF gépágyú, 5 db 7,92 mm-es MG-15 géppuska, 1 db MG-17 géppuska, max. 2500 kg bomba

• Súly: 6545 kg (üresen); 11.350 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 8500 m

• Hatótávolság: 2780 km

• Fesztávolság: 22,63 m

• Hossz: 16,63 m

• Magasság: 4,18 m

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 2 fő

• Motor: 2 db 1900 LE-s Daimler-Benz DB 603G,12 hengeres, fordított V-motor

• Sebesség: 670 km/ó

• Fegyverzet: két 30 mm-es, mereven beépített gépágyú a szárnytőben, két 30 mm-es és két 20 mm-es, mereven beépített gépágyú a törzs alján a fegyverbölcsőben és két 30 mm-es, ferdén lefelé és felfelé tüzelő gépágyú a törzs végén

• Súly: 11 200 kg (üresen) 15 350 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 12 500 m

• Hatótávolság: 2000 km

• Fesztávolság: 18,53 m

• Hossz: 15,54 m

• Magasság: 4,01 m

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 2 vagy 3 fő

• Motor: 3 db 9 hengeres BMW 132-T ; 730 LE

• Sebesség: 286 km/h (max.)

• Fegyverzet: 1 db 13 mm-es MG131 géppuska; 2 db 7,9 mm-es MG15 géppuskaKapacitás: 18 ejtõernyõs vagy 12 hordágy vagy ennek megfelelõ hasznos teher

• Súly: 6500 kg (üresen); 11.030 kg (max.)

• Csúcsmagasság: 5900 mH

• Hatótávolság: 1280 km

• Fesztávolság: 29,25 m

• Hossz: 18,90 m

• Magasság: 4,51 m   

1935. szeptember 17-én emelkedett először a levegőbe a Junkers Ju-87A. Ez a gonosz kinézetű, keselyűre emlékeztető, hajlított szárnyú repülőgép képes volt arra, hogy 80 fokos zuhanás közben hajszálpontosan célba juttasson egy 450 kg-os bombát. A neve a Stuka, amely a német zuhanó harci gép (Sturzkampfflugzeug) kifejezés rövidítése. A Luftwaffe zuhanóbombázója a második világháború legfélelmetesebb fegyverévé vált. Zuhanás közben a kiterjesztett fékszárnyak és a repülőgép körül megváltozott légáramlás keltette jellegzetes sivító hang - amit a futóműre erősített szirénával tovább fokoztak - bénítólag hatott az ellenséges földi erőkre. A dunkerque-i kiürítést azonban nem sikerült megakadályozniuk. Az angliai légicsata után kiderült azonban a modern vadászok elleni védtelensége, így 1942 után többségében már csak az orosz fronton ill. az Afrika Korps megsegítésére vetették be. Még a háború vége előtt, 1944-ben abbahagyták az addig 5700 darabot számláló gyártást.

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 2 fő

• Motor: Junkers Jumo 211J-1, 1420 LE

• Sebesség: 408 km/h (4120 m-en)

• Fegyverzet: 2 db 7,9 mm-es MG 81 géppuska, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, max. 1800 kg bomba

• Súly: 2760 kg (üresen), 5720 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 10.500 m

• Hatótávolság: 760 km

• Fesztávolság: 9,87 m

• Hossz: 8,65 m

• Magasság: 2,50 m

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 4 fő

• Motor: 2 db Junkers Jumo 211B-1, 12 hengeres; 1200 LE (felszálláskor)

• Sebesség: 519 km/h (5500 m-en)

• Fegyverzet: max. 4 db 7,9 mm-es MG 15-ös géppuska; max. 1800 kg bomba

• Súly: 7258 kg (üresen); 10.750 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 8000 m

• Hatótávolság: 1700 km (póttankkal)

• Fesztávolság: 18,37 m

• Hossz: 14,36 m

• Magasság: 5,33 m

Willi Messerschmitt professzor repülőgépgyárában fejlesztették ki az első folyadékhűtéses Jumo 210-es és DB 600-as (Daimler-Benz) nagy teljesítményű V-motorokat, amelyeket a polgári Bf 108-as repülőgépben próbáltak ki, de a titokban szárnyait próbálgató légierő természetesen vadászgépekbe szánta. Így került kipróbálásra mindkettő a Messerschmitt Bf 109 prototípusaiban is. A kísérletek eredményeként az új vadászgép egyik 1650 lóerős DB 601 motorral épített példánya 611 km/h sebességgel megdöntötte a két éve fennálló sebességi világrekordot. A típus legnagyobb darabszámban épített változata a Bf 109G ("Gusztáv") volt, amelyet 1942 nyarán a Szovjetunióban és Észak-Afrikában vetettek be először. A Bf 109G-1 1475 lóerős DB 605A motorral, túlnyomásos kabinnal s egy 20 mm-es géppuskával rendelkezett. A Bf 109G-6 nehezebb fegyverzetet kapott. Légcsavartengelyében 30 mm-es MK 108 gépágyúval, a törzsorrban két 13 mm-es géppuskával s a szárnyak alatti gondolákban két 20 mm-es gépágyúval építették. A Bf 109 változtatható állású légcsavarral, valamint közvetlen befecskendezéses üzemanyag-ellátó rendszerrel rendelkezett. Hátránya volt a kis hatótávolság - ami miatt az angliai csatában mindössze 15-20 percet tölthetett effektív légi harccal -, valamint a keskeny nyomtávú futómű, amely a fel- és leszállást nehezítette a rosszabb minőségű repülőtereken. A Bf 109 a háború végéig halálos fegyvernek minősült a jól képzett pilóta kezében. Olyan nevek fűződnek hozzá, mint Erich Hartmann őrnagyé 352, Günther Rall őrnagyé 302, Hans-Joachim Marseilleé 158, Adolf Galland altábornagyé 104 légi győzelemmel. Máig vitatott, hogy a sokak szerint a háború végére elavuló típust a híres német ászok miért nem hagyták ott a korszerűbb  FW 190-esek kedvéért. Mindenesetre az elavultság ellen szól, hogy egyes licenszeit nagyon sok helyen és sokáig gyártották, s hogy e gépek több korabeli repülési, főként sebességi csúcsot is tartottak (a háború alatti utolsó sorozatok sebessége meghaladta a 700 km/h-t).

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 1 fő

• Motor: Daimler-Benz DB 601Aa, 1175 LE (felszálláskor)

• Sebesség: 560 km/h (4440 m-en)

• Fegyverzet: 2 db 20 mm-es MG FF gépágyú, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, 1 db 20 mm-es MG FF/m gépágyú

• Súly: 1900 kg (üresen); 2665 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 10.500 m

• Hatótávolság: 760 km

• Fesztávolság: 9,87 m

• Hossz: 8,65 m

• Magasság: 2,50 m

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 2 fő

• Motor: 2 db Daimler-Benz DB 601A, 1100 LE

• Sebesség: 562 km/h (7000 m-en)

• Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Oerlikon MG FF gépágyú, 4 db 7,9 mm-es Rheinmetall MG 17 géppuska, 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska

• Súly: 5150 kg (üresen); 6750 kg (max.)

• Csúcsmagasság: 10.000 m

• Hatótávolság: 1095 km

• Fesztávolság: 16,20 m

• Hossz: 12,10 m

• Magasság: 4,13 m

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 1 fő

• Hajtómű: egy 1700 kp-os (16,67 kN) Walter HWK 109-509A-1/2 típusú, folyékony üzemanyaggal működő rakétahajtómű

• Sebesség: 955 km/h

• Fegyverzet: 2 db 20 mm-es vagy 30 mm-es MK 108 gépágyú a szárnytőben.

• Súly: 1908 kg (üresen), 4310 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 12.500 m

• Hatótávolság: akciórádiusz 35,5 km

• Fesztávolság: 9,33 m

• Hossz: 5,85 m

• Magasság: 2,76 m

Németország egyike volt azoknak az országoknak, ahol a sugárhajtóműves repülés-kutatások terén a legnagyobb eredményt érték el. A világon elsőként ugyan Angliában készült működőképes gázturbina, de 1937-re már a németek is rendelkeztek ilyennel. A Heinkel repülőgépgyár élen járt a fejlesztésekben, olyannyira, hogy a világ első sugárhajtású repülőgépét is ők készítették el. Willi Messerschmitt már 1939 január óta dolgozott a rakétameghajtású Me-163-as modellen, s az utolsó simításokat végezte a P-1065-ös vadászgépen, a későbbi Me-262-esen. 1940 augusztusában repült először a világ első sugárhajtású vadászrepülőgépe, mely 225 km/h-val bizonyult gyorsabbnak a Messerschmitt Bf-109G-6-osnál. Fordulóköre ugyan nagyobb volt, és gyorsulása/lassulása is elmaradt a hagyományos Messerschmitt modellnél, de zuhanórepülésben utolérhetetlennek bizonyult. 1942 júliusára már véglegesen kialakult a repülőgép, de csak 1943 novemberében engedélyezték a gyártást, s akkor is csak nagysebességű bombázógépként. 1944 közepére egyértelművé vált, hogy a szövetségesek észak-afrikai és olaszországi térhódítása súlyos helyzetbe hozta a Luftwaffét és a német haditengerészetet. Emiatt a német hadvezetés szükségesnek látta, hogy a még szolgálatba sem állított, új Me 262 vadászbombázót bevessék. A döntést követően a gépeket a szárny alján Schloss 503A-1 bombasínekkel látták el. Az átalakított, Me 262A-2 jelzésű gépeket 1944 júliusában kapta meg a Schenk kísérleti egység (Erprobungskommando Schenk). A Me 262-esekből 1100 darabot rendeltek, de csupán mintegy 200 együléses Me 262A és kétüléses Me 262B került elsővonalbeli szolgálatba.

TECHNIKAI ADATOK

• Legénység: 1 fő

• Motor: 2 db Junkers Jumo 004B-1/2/3 gázturbina 899 kp-os tolóerõvel

• Sebesség: 865 km/h (6000 m-en)

• Fegyverzet: 4 db 30 mm-es Mk 180 gépágyú

• Súly: 4420 kg (üresen) ; 6401 kg (harckészen)

• Csúcsmagasság: 11450 m

• Hatótávolság: 1042 km

• Fesztávolság: 12,51 m

• Hossz: 10,60 m

• Magasság: 3,83 m 

• Brit repülők

  Avro Lancaster
  

  

  Négymotoros, középszárnyas, osztott vezérsíkú, teljes fémépítésű brit nehézbombázó. A II. világháborúban a RAF legsikeresebb és legünnepeltebb éjszakai bombázógépe a Lancaster volt. A Manchesterből fejlesztették ki, új, Rolls-Royce Merlin V-motorokkal. A gép 1941. január 9-én repült először, és 1942-ben, év elején lépett szolgálatba. A jól repülhető, robosztus gép mérsékelten jó teljesítményekkel, jó védelmi és támadó tuzerővel rendelkezett. A RAF számára a szállítások röviddel 1941 karácsonya után kezdődtek; az első századot 1942 elején szerelték fel a típussal, s márciusban került sor első bevetésükre. Nagy-Britanniában a 4 motoros Lancaster Mk. I.-ből végül több mint 3500 db-ot gyártottak. A Lancasterekkel Németország szívében is csapást tudtak mérni az ellenségre. Leghíresebb bevetéseik közé tartozott a 19 átalakított Lancaster B.Mk I. a Ruhr-vidéki gátrendszer elleni támadása, 1943. május 17-én, és a Tirpitz elsüllyesztése a következő évben. Bevetésenként 5%-os veszteségi arány ellenére "túlélőképessége" a régebbi Halifax típusokhoz képest sokkal jobb volt. A Lancaster különböző változataiból összesen 7 374 darab épült.

    TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 21,18 m

  • Magasság: 6,25 m

  • Fesztávolság: 31,09 m

  • Hatótáv: 2760 km

  • Személyzet: 7 fő

  • Csúcsmagasság: 5790 m

  • Szerkezeti tömeg: 16 783 kg

  • Felszálló tömeg: 29 484 kg

  • Csúcssebesség: 463 km/h

  • Fegyverzet: két 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska az orrlövész tornyában, két 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska a toronyban felül a törzsön, négy 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska a faroklövész tornyában, hely egy 0,303 hüvelykes géppuskának a toronyban a törzs alján és 8163 kg-nyi bomba a zárt bombatérben.

  • Hajtómű: 4 db 1640 LE-s Rolls-Royce Merlin XX, 22 vagy 24,12 hengeres V-motor

  
  

  Bristol Blenheim

   

  A Bristol Type 142-es típusból kifejlesztett Blenheim könnyűbombázó prototípusa 1936-ban emelkedett először a levegőbe. A Bristol Blenheim alapja egy 1934-ben tervezett gyorsforgalmi repülőgép, melynek sebessége felülmúlta a korabeli vadászokét. Az akkor rendszerben álló brit vadászgépek mindegyikénél nagyobb sebességet ért el! Nem csoda, hogy sok példányt rendeltek belőle külföldi légierők is. Végül a középszárnyas, tömpe orrú, vegyes építésű gép meglehetősen középszerű bombázó lett. A britek 1937-ben állították hadrendbe, 1938-tól pedig gyártani kezdték a navigátor részére átalakított orrú és megnövelt fegyverzetű Mk. IV-es változatot is. Ebből összesen 3285 db készült el. A II. világháború első éveiben valamennyi fronton bevetették nappali bombázóként. A angliai csata idején kifejlesztették éjszakai vadász változatát is. Több hadszíntéren is szolgált nappali bombázóként, de a háború későbbi éveiben teljesítmény-mutatói már "lemaradásról árulkodtak", és a repülősök sem nagyon kedvelték. 1942-től fokozatosan felváltották a Bostonok és a Mosquito Összesen kb. 5000 Bristol Blenheim épült.

    TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 12,94 m

  • Magasság: 3,85 m

  • Fesztávolság: 17,18 m

  • Hatótáv: 2350 km

  • Személyzet: 3 fő

  • Csúcsmagasság: 7705 m

  • Szerkezeti tömeg: 4450 kg

  • Felszálló tömeg: 6680 kg

  • Csúcssebesség: 428 km/h

  • Fegyverzet: 1 db 7,6 mm-es Vickers és 1 v. 2 db 7,6 mm-es Browning géppuska, 680 kg bomba.

  • Hajtómű: 2 db Bristol Mercury XV kilenchengeres, egysoros csillagmotor; 995 LE

   

  de Havilland Mosquito

  

   

  A német Ju 88-as mellett a második világháború legsokoldalúbb repülőgépe volt a Mosquito. A középszárnyas, szép vonalvezetésű gépet a de Havilland-gyár tervezte fegyvertelen nappali gyorsbombázónak. A prototípus első repülése 1940. november 25-én volt. A nagyteljesítményű motorok, a súlycsökkentés érdekében szinte teljesen balsafából készített szerkezet nagy sebességet és hatótávolságot; valamint kitűnő emelkedő és manőverező képességet biztosítottak. Repülő tulajdonságaira alapozva a Mosquito különböző változatait sikeresen alkalmazták nappali- és éjszakai bombázóként, nagy hatótávolságú nappali és éjszakai nehézvadászként, vadászbombázóként, aknatelepítésre, járőrfeladatokra, rakétákkal felzerelve földi célok és hajók ellen, valamint kiképző- és gyakorlógépként. 1942-től fokozatosan felváltották a Bristol Blenheimeket. A szövetségesek egyik leghatékonyabb repülőgépének számított.

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 12,18 m

  • Magasság: 4,62 m

  • Fesztávolság: 16,42 m

  • Hatótáv: 2990 km

  • Személyzet: 2 fő

  • Csúcsmagasság: 10 740 m

  • Szerkezeti tömeg: 6479 kg

  • Felszálló tömeg: 9478 kg

  • Csúcssebesség: 612 km/h

  • Fegyverzet: 4x20mm gépágyú, 4x7,69 mm géppuska, 1814 kg bomba

  • Hajtómű: 2x1230 LE-s Merlin 21 motor

  
  

  Fairey Swordfish

  

  A gép tartós hírnévnek örvend, mint a világháború egyik legjobb katonai repülőgépe. Bár kétfedelű sárkánya idejét múlta, a repülőgép megbízhatóságának, sokoldalú fegyverzetének és felszerelésének, valamint könnyű vezethetőségének köszönhetően sikeresnek számított. Sokféle időjárásban repülhetett, akár a legnagyobb repülőgép-hordozókról, akár a legkisebb konvoj-kísérő hajókról. "Stringbag"-nek (Szatyor) becézték, utalván a gépre kerülő fegyverzet és felszerelés nagy választékára. 1930-ban, egy repülőgép hordozókról bevethető megfigyelő, felderítő és torpedóvető repülőgép-típusra kiírt pályázat nyomán született. Prototípusának gépei 1933 márciusában repültek először, majd a sikeres kísérleteket követően 989 repülőgépet rendeltek meg. A Swordfish-t 1936 júliusától állították hadrendbe. Blackburn által gyártott 1080 darab Swordfish Mk II. a Swordfish Mk I. továbbfejlesztett változata volt, megerősítették a repülőgép alsó szárnyát, amelynek alsó felületét a korábbi vászon helyett fémlemezzel borították, így az alsó szárnyról nyolc 76 mm-es rakétát lehetett indítani. A Swordfish-sel a II. világháborúban jó néhány emlékezetes győzelmet arattak. Ezekkel a gépekkel süllyesztették el az első ellenséges tengeralattjárót, és bevetették az 1940. november 12-én az olasz flottát megtizedelő tarantói támadásban is. A Blackburn cég 320 darab Swordfish Mk III.-ast gyártott összesen, amelyek az Mk II-esnek voltak továbbfejlesztett változatai. A repülőgépek tengeralattjáró-elhárító képességét növelték meg az ASV-Mk X. levegő-felszíni radar beépítésével, amelynek antennaburkolata a két mereven beépített futómű közé került. A nagyobb maximális felszállósúlyt kivéve a Swordfish Mk III. azonos volt az Mk I.-gyel és az Mk II.-vel. A kísérő repülőgép-hordozókról is bevethető típus kimagasló szolgálatot tett a hajókaravánok védelmében. 1942-ben került sor a Swordfish-ekkel végrehajtott egyik utolsó nagy torpedótámadásra, amellyel azt akarták megakadályozni, hogy két német csatahajó, a Gneisenau és a Prinz Eugen áthaladjon a La Manche csatornán. Az utolsó Swordfish-egységet 1945 júniusában Németország kapitulációját követően oszlatták fel.

    TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 11,02 m

  • Magasság: 4,11 m

  • Fesztávolság: 13,87 m

  • Hatótáv: 1700 km

  • Személyzet: 3 fő

  • Csúcsmagasság: 3780 m

  • Szerkezeti tömeg: 2359 kg

  • Felszálló tömeg: 4196 kg

  • Csúcssebesség: 224 km/h

  • Fegyverzet: 1 db. 0,303 hüvelykes, mereven beépített géppuska a törzs elején jobboldalt, egy 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska a hátsó pilótafülkében és 726 kg-os bomba (torpedó)-teher külső megerősített pontokon

  • Hajtómű: 775 LE-s Bristol Pegasus III.M3, kilenchengeres, egysoros csillagmotor

  
  

  Gloster Meteor

  

  A Meteor volt a szövetségesek egyetlen sugárhajtású repülőgépe, melyet bevetettek a második világháborúban. A típus fejlesztését a háború elején kezdték, ám sok probléma merült fel a hajtóművekkel kapcsolatban. Ez később előnyére vált, mert az alapos hajtóműfejlesztési munkálatok tették később lehetővé, hogy egy sokcélú gép jöhessen létre. Kezdetben Thunderbolt néven emlegették, de az amerikai P-47 megjelenése után átkeresztelték Meteor-ra. Az elsőpéldány 1943 márciusában emelkedett a levegőbe. Ebben az időben már több hajtómű is rendelkezésre állt, ám újabb problémák léptek fel a csúrőlapoknál, az orrfutónál és a farokrésznél. Ezek kiküszöbölését követően 1944-ben állt hadrendbe a Meteor, és azonnal fontos feladatot kapott: a V-1 "csodafegyver" ellen vetették be. Az első, nagyobb sorozatban gyártott változat, az F.Mk III 1945 elején került a frontra, ahol a Me-262-esek  ellen is harcolt. A sikeresnek mondható modell gyártását 1954-ig folytatták, számtalan változatban készült.

    TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 12,57 m

  • Magasság: 3,97 m

  • Fesztávolság: 13,21 m

  • Hatótáv: 2145 km

  • Személyzet: 1 fő

  • Csúcsmagasság: 13.420 m

  • Szerkezeti tömeg: 4000 kg

  • Felszálló tömeg: 6040 kg

  • Csúcssebesség: 790 km/h

  • Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú

  • Hajtómű: 2 db Rolls-Royce Derwent I.TL ; 908 kp tolóerő

  
  

  Handley Halifax

  

  
  

  Legnagyobb számban alkalmazott brit négymotoros nehézbombázó. A Hadley Page gyár középszárnyas, osztott vezérsíkú gépének prototípusa 1939. okt. 25.-én repült először. Csapatszolgálatba 1940 novemberében került Halifax Mk. I. néven (84 repülőgép, három altípusban). Éjszakai támadásoknál és különleges feladatoknál (ejtőernyős bevetések alkalmával, cserkész repülőgépként, elektronikus bemérőgépként) alkalmazták. Bár nem volt olyan közismert mint az Avro Lanchaster, a Halifax a Brit Királyi Légierő Bombázó-parancsnoksága második legnagyobb számban rendelkezésre álló éjszakai bombázóként kivette részét a Németország ellen folyó légiháborúból. Használták ejtőernyős-szállító és vitorlázógép-vontató feladatokra is. Az Mk.III. változatának tekinthető Halifax B.Mk.VI. 1944 októberében repült először. Mivel a délkelet-ázsiai hadszíntérre szánták, megnövelték a motorok teljesítményét, és nagyobb üzemanyagtartályokat építettek a repülőgépbe. A Halifax-nak a II. világháború után is jelentek meg változatai, 1946-ig 6176 db készült.

    TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 21,74 m

  • Magasság: 6,18 m

  • Fesztávolság: 30,07 m

  • Hatótáv: 3190 km

  • Személyzet: 7 fő

  • Csúcsmagasság: 7315 m

  • Szerkezeti tömeg: 19 278 kg

  • Felszálló tömeg: 29 484 kg

  • Csúcssebesség: 451 km/h

  • Fegyverzet: egy 0,303 hüvelykes, forgatható géppuska az orrban, négy 0,303 hüvelykes forgatható géppuska a törzs tetején levő toronyban, négy 0,303 hüvelykes géppuska a farokrész toronyában és 6577 kg-os bombateher.

  • Hajtómű: 4x1615 LE-s Bristol Hercules VI, 14 hengeres kétsoros csillagmotor 

   

  Hawker Hurricane

  

   
  A Sidney Camm által tervezett Hurricane volt a Királyi Légierő (RAF) első alsószárnyas, behúzható futóműves, együléses vadászrepülőgépe, amelyik képes volt 480 km/h sebesség felett repülni, és alkalmazkodóképességének, valamint sokoldalúságának köszönhetően végigszolgálta a háborút. Prototípusa 1935-ben készült el, és 1937-ben szolgálatba is állt. A II. világháború elején a brit légierő főleg Hurricane gépeket alkalmazott a németek ellen. Az angliai légicsata idején a vadászszázadok több mint 60%-a ebből a típusból került ki. A háború első éveiben a németek veszteségeik több mint a felét a Hurricane-ek számlájára írhatták. Sebességük ugyan elmaradt a Messerschmittekétől, de nyolc géppuskája rendkívüli tűzerőt biztosított számára. Anglia felett elsősorban elfogóvadászként alkalmazták a támadó német bombázók ellen. Több speciális változata is készült, így pl. az afrikai hadszíntéren főként harckocsirombolónak használták, míg az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren konvojok kísérésére, tengeralattjárók megsemmisítésére. A gyártás 1940 közepén az Mk.II.B (tizenkét 7,7 mm géppuska) és a II.C (négy 20 mm-es gépágyú) változatokkal folytatódott, ezek kerültek 1941 folyamán a vadászszázadokhoz. A Hurricane II.B és II.C bombázóváltozatai 1941 októberében jelentek meg, ezek két 113 kg-os bombát tudtak hordozni a szárnyak alatti felfüggesztési pontokon. A különféle típusokból összesen kb. 14,5 ezer darab készült, a Szovjetunióba is sokat szállítottak belőle.

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 9,82 m

  • Magasság: 3,98 m

  • Fesztávolság: 12,20 m

  • Hatótáv: 1450 km

  • Személyzet: 1 fő

  • Csúcsmagasság: 9800 m

  • Szerkezeti tömeg: 2586 kg

  • Felszálló tömeg: 3674 kg

  • Csúcssebesség: 542 km/h

  • Fegyverzet: 12 db 7,9 mm-es Browning géppuska, 1 db 227 kg-os vagy 2 db 113 kg-os bomba és/vagy 8 db rakéta.

  • Hajtómű: Rolls-Royce Merlin XX, 12 hengeres V-motor, 1460 LE

  
  
  Hawker Tempest
   
   
  A Hawker Typhoon továbbfejlesztéseként készültek el a Tempest első prototípusai. A cél elsősorban a teljesítménynövelés volt, hogy a gép elfogóvadászként is bevethető legyen. Elvékonyították és áttervezték a szárnyat, megnövelték a törzs hosszát, új kabint és motort szereltek a gépbe. Csapatszolgálatba 1944-ben került ki a Tempest. Sokszor használták földi célok (vasúti szerelvények, konvojok) támadására, de legnevezetesebb a V-1-esek elleni alkalmazásuk volt. Amikor a Német Haderő 1944 június 13-án először indított V1 rakétatámadást Anglia ellen, a Tempest volt az a repülőgép, mely közepes magasságon – ahol a rakéta repült – a legnagyobb sebességgel rendelkezett és eséllyel vehette fel a harcot a „betolakodó” ellen. A P-51 Mustang, a P-47 Thunderbolt és a Spitfire csak zuhanással tudta utolérni a V1-ket, ami jelentősen csökkentette a találat esélyeit, míg a Tempest 50%-os motorteljesítménnyel utolérte a rakétát és a pilóta a megfelelő pillanatban nyithatott tüzet. A pilótákra nem kis veszélyt jelentő akciók ellenére, szeptember elejéig 638 rakétát semmisítettek meg. Emellett jelentős sikert ért el a típus a Me-262-esek ellen is. Egyes változatait a háború után is gyártották.

    TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 10,24 m

  • Magasság: 4,86 m

  • Fesztávolság: 12,47 m

  • Hatótáv: 2447 km

  • Személyzet: 1 fő

  • Csúcsmagasság: 10 985 m

  • Szerkezeti tömeg: 4200 kg

  • Felszálló tömeg: 5250 kg

  • Csúcssebesség: 685 km/ó

  • Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta

  • Hajtómű: 1 db Napier Sabre IIB, 2420 LE

  
  
  Hawker Typhoon
   
   
  A Typhoon-okat eredetileg a Hurricane és Spitfire típusok felváltására kezdték tervezni 1937-ben. Két változat készült (Tornado és Typhoon), de mindkettő motorja gyengének bizonyult, a Tornado-program abba is maradt.  Az "igazi" Typhoon-prototípus 1940-re készült el, de gyakorlatilag csődöt mondott, mint vadászgép. A totális kudarctól az mentette meg a típust, hogy Anglia felett megjelentek az alacsonyan támadó Fw 190-esek.  A nagy magasságban "használhatatlan" Typhoon alacsony támadásban rendkívül jónak bizonyult, amikor pedig földi célok támadására alkalmas bombákkal vagy rakétákkal szerelték fel, a szövetségesek kezébe egy félelmetes vadászbombázó került. A háborúnak volt olyan napja, hogy a "Tiffy"-k száznál is több ellenséges harckocsit semmisítettek meg, de vonatok, hajók ellen is hatásosan alkalmazták.

    TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 9,74 m

  • Magasság: 4,68 m

  • Fesztávolság: 12,65 m

  • Hatótáv: 1577 km

  • Személyzet: 1 fő

  • Csúcsmagasság: 10.730 m

  • Szerkezeti tömeg: 4100 kg

  • Felszálló tömeg: 5100 kg

  • Csúcssebesség: 657 km/h

  • Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 227 kg-os vagy 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta

  • Hajtómű: 1 db Napier Sabre IIB, 2220 LE

  
  
  Short Stirling
  

  A Stirling volt a RAF Bombázó Parancsnokság első, a háború alatt szolgálatba állított négymotoros nehéz bombázógépe, és az egyetlen olyan brit négymotoros bombázógép, amelyet eleve erre a célra terveztek, hiszen mind az Avro Lanchastert, mind a Handley Halifaxet először kétmotoros repülőgépnek szánták. A Stirling pontos igényekre megkonstruált gép volt. A légügyi minisztérium meg azt is megszabta, hogy a fesztáv legfeljebb 100 láb hosszú (30,48 m) lehet. A Stirling MK I.-est 1940 augusztusában állították szolgálatba. Összesen 2374-et gyártottak; 756 darab MK I bombázógépet 1595 Le-s (1189 kW) Hercules Xl motorral; 875 darab Mk III jelű bombázógépet módosított fegyvertoronnyal a törzs tetején; az 579 darab MK IV ejtőernyős-ugrató/vitorlázó-vontatógép változatról pedig elhagyták az orron és a torzs tetején lévő géppuskatornyokat. Az utolsó Stirling-sorozatban 160 darab Mk V jelű, fegyvertelen szállítógép épült.

    TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 26,37 m

• Magasság: 6,95 m

• Fesztávolság: 30,21 m

• Hatótáv: 3090 km

• Személyzet: 7-8 fő

• Csúcsmagasság: 6250 m

• Szerkezeti tömeg: 20 000 kg

• Csúcssebesség: 415 km/h

• Fegyverzet: 8 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 6350 kg bombateher.

• Hajtómű: négy darab 1590LE-s Bristol Hercules XI kétsoros csillagmotor. 

Ez a gép volt a Királyi Légierő (RAF) első teljes egészében fémből épített, feszített héjszerkezetű vadászrepülőgépe. 1936. március 5.-én szállt fel első alkalommal, az új Merlin C motor mintegy 560 km/h-s végsebességet biztosított a gépnek. Az Mk.I. változat 1938-ban debütált, s a háború kitörésekor már kilenc század repült ezzel a típussal. 1940-ben jelent meg az Mk.II. 1175 lóerős Merlin XII hajtóművel. Az angliai légicsata idején ismerte meg igazán a világ ezeket a gépeket. Sikerességére jellemző, hogy a csatorna felett egyre több veszteséget elkönyvelő Luftwaffe pilóták a fáma szerint Göringtől maguknak is Spitfire gépeket kértek elkeseredésükben. A híres Mk.V.-ös 1941 tavaszán jelent meg. A gépet összesen 47 (!) féle változatban, többek között anyahajó-támaszpontú (Seafire) variációban építették. A XIV. változat emelkedőképessége az új Griffon motorral a korabeli vadászgépek átlagának csaknem kétszerese volt (1400 m/perc) és végsebessége elérte a 720 km/h-t. Ezen altípus képesnek bizonyult még a csodaszámba menő Me-262-es sugárhajtású német vadászok ill. a V-1 rakétabombák leküzdésére is. A Spitfire-ök építésekor három szárnytípust alkalmaztak: az A-szárnyat nyolc 7,7 mm-es géppuskával, a B-szárnyat négy 20 mm-es gépágyúval, s végül az "univerzális" C-szárnyat. Az első fejlesztés eredményeként az Mk.VI. nagyobb fesztávolsággal (12,25 m) és túlnyomásos kabinnal épült. Az újabb magassági változat az Mk.VII. jellemzői az átdolgozott törzs és a Merlin 60-as hajtómű, amely először biztosította a Spitfire-nek 640 km/h feletti sebességet. A Spitfire-ek között a leggyorsabb gép végsebessége elérte a 736 km/h-t. Jó repülési tulajdonságai voltak, pilótái szerették. Ez volt az egyetlen angol géptípus, amelyet a világháború alatt megszakítás nélkül gyártottak. A háború utáni licensz-változatokat nem számítva is több mint 20 000 darabra tehető az összgyártás.

  TECHNIKAI ADATOK

• Hossz: 9,12 m

• Magasság: 3,48 m

• Fesztávolság: 10,98 m

• Hatótáv: 1800 km

• Személyzet: 1 fő

• Csúcsmagasság: 11.580 m

• Szerkezeti tömeg: 2280 kg

• Felszálló tömeg: 2790 kg

• Csúcssebesség: 598 km/h

• 
  
  

  A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
  
  Honlapkészítés ingyen:
  Ez a weblapszerkesztő alkalmas
  ingyen weboldal,
  ingyen honlap készítés...

  Weblap látogatottság számláló:
  
  Mai: 62
  Tegnapi: 4
  Heti: 200
  Havi: 743
  Össz.: 230 853
  
  Látogatottság növelés
  Oldal: légiháboru
  második világháború - © 2008 - 2024 - csata.hupont.hu
  
  

  A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

  ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat