második világháború

csaták kudarcok vilámháboru a világ leggyorsabb katonai terve fegyverek harckocsik tankok stb.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

• Hosszúság: 6,14 m

• Szélesség: 2,72 m

• Magasság: 2,45 m

• Súly: 25 279 kg

• Legénység: 6 fő

• Fegyverzet: egy 25 fontos ágyútarack; két 7,7 mm-es BREN golyószóró, egy 12,7 mm-es Browning géppuska

• Motor: 400 LE-s kilenchengeres csillag benzinmotor

• Sebesség: úton 40 km/h

• Hatótávolság: 287 km

• Páncélzat: 32 mm

• Német önjáró lövegek

  Flakpanzer 38(t) 'Gepard'
  

   
  1943-tól kezdve a Wehrmacht számára egyre súlyosabb problémát jelentett a szövetségesek növekvő légifölénye, így 1943 októberében engedélyezték egy "ideiglenes megoldásnak" szánt típus sorozat gyártását, amely a Flakpanzer 38(t) Gepard elnevezést kapta. A jármű alapjául a Marder III Ausf. M páncélvadász számára kifejlesztett középmotoros Pz.Kpfw. 38(t) alváz szolgált, amelynek hátuljába süllyesztve beépítettek egy 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyút. A jármű páncélzata meglehetősen gyenge volt a kor színvonalához képest, egyedül a kézifegyverek tüze, és a közelében robbanó gránátok ellen nyújtott némi védelmet. Noha 150 járműre szólt a megrendelés, 1943 novembere és 1944 februárja között "csupán" 141 Gepard hagyta el a BMM szerelősorait, és ezzel "elnyerte" a második legnagyobb példányszámban készült német légvédelmi páncélos címét.
   
  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 4,60 m

  • Szélesség: 2,15 m

  • Magasság: 2,25 m

  • Súly: 9800 kg

  • Legénység: 4 fő

  • Fegyverzet: egy 20 mm-es FlaK 38 L/112.5 gépágyú

  • Motor: 125 LE-s 6 hengeres Praga EPA

  • Sebesség: 42 km/h

  • Hatótávolság: 210 km

  • Páncélzat: 8-15 mm

  
  

  Flakpanzer I

  

   

  A Flakpanzer I az első teljesen lánctalpas kivitelű német légvédelmi-páncélos. A története egészen a franciaországi hadjáratig vezethető vissza, ahol is a Wehrmacht mobil légvédelmét ellátó Sd.Kfz. 10/4-es féllánctalpasok nem bizonyultak elég hatékonynak, mivel páncélvédettségük gyakorlatilag nem volt, így a személyzet számos tagja esett a gyalogsági fegyverek áldozatává. A megoldást a légvédelmi löveg harckocsi alvázra történő telepítése jelentette; ezért a már elavultnak számító Pz.Kpfw I-re esett a választás. A Pz.Kpfw I-es tornyát eltávolították és helyére egy nagy tűzgyorsaságú (450 lövés/min) 20 mm-es Flak 38-as légvédelmi gépágyú került. A járművet egy 8 fős személyzet kezelte, ami rendkívüli megterhelést jelentett az eredetileg 2 főre tervezett Pz.Kpfw I-es alváz motorjának. Összesen 24 darab Pz.Kpfw I. Ausf. A-t alakítottak át légvédelmi páncélossá és ezeket az 1941 májusában felállított 614. Flak Bataillonhoz osztották be. A korszerűtlensége ellenére, még a sztálingrádi csatában is bevetették 1942-ban.

   

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 4,38 m

  • Szélesség: 2,06 m

  • Magasság: 2,05 m

  • Súly: 5500 kg

  • Legénység: 8 fő

  • Fegyverzet: 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyú

  • Motor: 57 LE-s Krupp M305 típusú 4 hengeres benzinmotor

  • Sebesség: 30 km/h (úton)

  • Hatótávolság: 150 km

  • Páncélzat: 13 mm

  
  

  Flakpanzer IV 'Möbelwagen'

  

  A háború elején a német páncélos hadosztályok mobil légvédelmét olyan légvédelmi löveggel felszerelt féllánctalpas járművek biztosították, mint például a könnyű Sd.Kfz. 10/4. 1943-ra azonban minden fronton jelentősen megerősödött az ellenséges légi tevékenység és emiatt egyre nagyobb igény mutatkozott a féllánctalpasoknál erősebben felfegyverzett, jobban páncélozott és nem utolsósorban mozgékonyabb légvédelmi eszközökre. Az új jármű alapjául a már jól bevált Pz.Kpfw. IV-es alváz szolgált, melyre egy 20 mm-es, négy csövű Flakvierling 38-ast építettek. A magas, dobozszerű küzdőtere miatt a jármű a Möbelwagen nevet kapta, ami szó szerint "bútorszállító kocsit" jelent. Mivel azonban a 20 mm-es löveg nem bizonyult elég hatékonynak ezért csak a széria első 46 járművét fegyverezték fel vele. A hatékonysága növelése érdekében a széria azt követő tagjait egy 37 mm FlaK 43-as löveggel szerelték fel. A közhiedelemmel ellentétben erre a típusra már nem alkalmazták a Möbelwagen elnevezést, noha gyakorlatilag csak a főfegyverzetükben különböztek egymástól. A Deutsche-Eisenwerke és BMM gyáraiban összesen 240 ilyen páncélos készült. A Möbelwagen legfőbb hátránya a személyzet elégtelen páncélvédettsége volt, így a fejlesztés tovább folyt.

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 5,92 m

  • Szélesség: 2,95 m

  • Magasság: 2,73 m

  • Súly: 24 000 kg

  • Legénység: 5 fő

  • Fegyverzet: egy 37 mm-es FlaK 43 L/89 gépágyú és egy 7.92 mm-es MG 34 géppuska

  • Motor: 300 LE-s 12 hengeres Maybach HL 120 TRM

  • Sebesség: 38 km/h

  • Hatótávolság: 200 km

  • Páncélzat: 10-80 mm

  
  

  Flakpanzer IV 'Ostwind'
  

  

   

  A Flakpanzer fejlesztésének következő lépcsőjét az elődeinél (Möbelwagen, Wirbelwind) erősebb 37 mm-es FlaK 43-as löveggel szerelt Ostwind (Keleti szél) jelentette. Az Ostwind első példányait 1944 márciusában állították hadrendbe. A 160 lövés/perc tűzgyorsaságú löveget a Wirbelwindhez hasonlóan egy 360 fokban körbeforgatható, felül nyitott toronyban helyezték el. Mind a Wirbelwind, mind az Ostwind sikeres típusnak bizonyult, de nem csak légi, hanem földi célpontok ellen is hatásos volt, különösen az ellenséges gyalogság ellen.

   

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 5,92 m

  • Szélesség: 2,95 m

  • Magasság: 3,03 m

  • Súly: 25 000 kg

  • Legénység: 6 fő

  • Fegyverzet: egy 37 mm-es Flak 43 L/89 gépágyú és két 7.92 mm-es MG34 géppuska (egy homlok MG34, és egy belső szállítású MG34/4)

  • Motor: 272 LE-s 12 hengeres Maybach HL 120 TR 112

  • Sebesség: 40 km/h

  • Hatótávolság: 200 km

  • Páncélzat: 10-80 m

  
  

  Flakpanzer IV 'Wirbelwind'

  

   

  A Möbelwagenlegfőbb hátránya a személyzet elégtelen páncélvédettsége volt, így a fejlesztés tovább folyt. Ennek a problémának a megoldásaként született meg az első igazi Flakpanzer a Wirbelwind, azaz a Forgószél. A jármű első példánya 1944 májusában készült el. A Wirbelwind egy 20 mm-es, négy csövű Flakvierling 38-asból álló fegyverzete egy körbe forgatható toronyban került elhelyezésre. A Forgószél alvázai többnyire a frontról nagyjavításra visszaküldött Pz.Kpfw. IV Ausf. F és G-k közül kerültek ki.

   

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 5,92 m

  • Szélesség: 2,88 m

  • Magasság: 2,76 m

  • Súly: 22 000 kg

  • Legénység: 5 fő

  • Fegyverzet: 20 mm-es FlaKvierling 38 L/112.5 gépágyú, és egy 7.92 mm-es MG34 homlokgéppuska

  • Motor: 272 LE-s 12 hengeres Maybach HL 120 TR 112

  • Sebesség: 40 km/h

  • Hatótávolság: 200 km

  • Páncélzat: 10-80 mm

  
  

   

  Hummel SdKfz. 165

  

  A Szovjetunió elleni hadjárat során a németek olyan időjárási viszonyok között voltak kénytelenek harcolni, amelyek komolyan megviselték mind a katonákat, mind a különféle hadfelszerelést. A tüzérség különösen ki volt szolgáltatva az időjárásnak, és ebből adódóan az útviszonyoknak. A "raszputyica" idején a nehéz lövegek gyakorlatilag mozdíthatatlanokká váltak a hatalmas sár miatt, így gyakran komoly problémát jelentett a létfontosságú tüzérségi támogatás biztosítása. A megoldást a tüzérség mozgékonyságának növelése, vagyis minél nagyobb mértékben történő gépesítése jelentette. 1942 nyarán a Wehrmacht hadrendbe állította az első önjáró tüzérségi lövegét a Wespe-t, ami egy 105 mm-es tábori tarack (leFH18) volt Pz.Kpfw. II-es alvázra szerelve. Ugyanennek az évnek júliusában döntés született egy nehezebb, 150 mm-es önjáró löveg kifejlesztéséről. A fejlesztés ugyan csak 1942-ben kezdődött az első járművek már 1943 januárjában elkészültek. Ezt a rendkívüli gyorsaságot az tette lehetővé, hogy már sorozatgyártásban lévő elemekből (lsd: löveg, alváz,stb.) állították össze a járművet. Az új önjáró löveg a 15 cm Schwere Panzerhaubitze auf Geschützwagen III und IV (Sf) hivatalos elnevezést valamint a Hummel (Poszméh) nevet kapta. A Hummel alapjául az 1941-ben az Alkett cég által tervezett Geschützwagen III/IV szolgált. A Geschützwagen III/IV ("Löveg-hordozó jármű III/IV") nem volt más, mint a Pz.Kpfw. III-as és a Pz.Kpfw. IV-es harckocsik alvázának kombinációja. Míg a motor a meghajtó és a kormányrendszer a Pz.Kpfw. III-asból, addig a felfüggesztés a PzKpfw. IV-esből származott. A motort előbbre helyezték, és a páncéltestet meghosszabbították, hogy elegendő helyet nyerjenek a nagyméretű 150 mm-es löveg számára. (Ugyanezt az alvázat használták fel a Nashorn páncélvadászok hordozó járműveként is.) A jármű főfegyverzete a 150 mm-es sFH 18-as nehéz tábori tarack módosított változata volt. Az önjáró löveg lőszer-javadalmazása mindössze 18 darab 150 mm-es gránátból állt. Az első Hummelek 1943 márciusában álltak szolgálatba. Az első jelenős harci bevetésükre a Citadella-hadművelet során került sor 1943 nyarán. Az ütközetben mintegy 100 Hummel vett részt. Összességében elmondható, hogy a Hummel sikeres típusnak bizonyult és egészen a háború végéig szolgálatban maradt a Wehrmacht és a Waffen-SS páncéloshadosztályainál. 1943 és 1945 között összesen mintegy 714 Hummel készült a Deutsche Eisenwerke és az Alkett cég gyáraiban.

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 7,18 m

  • Szélesség: 2,87 m

  • Magasság: 2,86 m

  • Súly: 23 980 kg

  • Legénység: 6 fő

  • Fegyverzet: egy 150 mm-es tarack

  • Motor: 265 LE-s Maybach V-12 benzinmotor

  • Sebesség: 42 km/h (úton)

  • Hatótávolság: 215 km

  • Páncélzat: 50 mm-ig

  
  

   

  SdKfz. 251/17

   

   

  Az SdKfz. 251/17 önjáró légvédelmi löveg az alap Sd.Kfz. 251-es látszatra véget nem érő mennyiségű altípusainak egyike volt, melyet 20 mm-es FlaK 30-as vagy FlaK 38-as légvédelmi löveggel fegyvereztek fel. Az első ilyen kialakítású járművek 1943-ban kerültek a frontra. A légvédelmi löveg (FlaK) a jármű közepén elhelyezett talapzatra erősítették. A háború későbbi szakaszában 10 járművet úgy alakítottak át, hogy oldalait lehajthatóvá tették ezzel is növelve löveg kilövési szögét.

   

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 5,76 m

  • Szélesség: 2,10 m

  • Magasság: 1,81 m

  • Súly: 8800 kg

  • Legénység: 6 fő

  • Fegyverzet: egy 20 mm-es Flak 38 L/55 gépágyú, és egy 7.92 mm-es MG34/42 géppuska

  • Motor: 100 LE-s hathengeres benzinmotor

  • Sebesség: 52,5 km/h

  • Hatótávolság: 300 km

  • Páncélzat: 6-14,5 mm

  
  

   

  SdKfz. 251/21

  

   

  Sd.Kfz. 251/21 Fliegerabwehr Schützenpanzerwagen páncélozott légvédelmi harcjármű, az Sd.Kfz. 251-es 3 darab 15 mm-es MG 151/15-ös légvédelmi géppuskával felfegyverzett változata. A járművet a nyomasztóan nagy szövetséges légi fölény hívta életre. Mivel a Luftwaffe repülőgépeit sorra kezdte átfegyverezni a hatékonyabb 30 mm-es MK 103 és MK 108 gépágyúkra, ezért nagyszámú (többnyire használt) 15 mm-es géppuska szabadult fel a Wehrmacht többi fegyverneme számára. A 15 mm-es géppuskák egyik felhasználási módjaként született meg 1944-ben az Sd.Kfz. 251/21-es. A heveder-táplálású MG151/15-ösből hármat szereltek egy, a jármű közepén elhelyezett talapzatra. A géppuskák állvány irányzását és a géppuskák elsütését teljesen manuálisan kellett végezni. Néhány járművet a 20 mm-es MG 151/20-as gépágyúval szereltek fel. Habár a jármű alapvető feladata a légelhárítás lett volna, kiemelkedő tűzereje miatt előszeretettel alkalmazták az ellenséges gyalogsággal "lekaszálására" is.
  

   

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 5,76 m

  • Szélesség: 2,10 m

  • Magasság: 1,81 m

  • Súly: 8620 kg

  • Legénység: 4-6 fő

  • Fegyverzet: három 15 mm-es MG151/15 géppuska vagy háom 20 mm-es MG151/20 gépágyú, és egy 7.92 mm-es MG34/42 géppuska

  • Motor: 100 LE-s hathengeres benzinmotor

  • Sebesség: 52,5 km/h

  • Hatótávolság: 300 km

  • Páncélzat: 6-14,5 mm

  
  

  siG33 PzKpfw I

  

   

  A II. világháborúban a sIG 33 önjáró tarackot a német gépesített gyalogos-zászlóaljak támogatására használták. A típus első változata, amely 1940 májusában, a franciaországi hadjárat során tűnt fel, egy szabványos sIG 33 nehéz gyalogsági ágyúval volt felszerelve, amelyet egyszerűen egy Pz. I harckocsi alvázára szereltek, amelyet a személyzet védelmében páncélpajzzsal láttak el. A típust arra tervezték, hogy önjáró páncélozott kialakítását kihasználva, közvetlen tűztámogatást biztosítson a páncélgránátos egységek számára. A jármű tömegközéppontja túlságosan magasra került, ráadásul a löveg tömege túlterhelte az alvázat. Éppen ezért 1942-ben már Pz. II, később pedig már Pz. III alvázakat alakítottak át erre a feladatra, amelyek nagyobb páncélvédelmet is biztosítottak a löveg számára. A Bison I-ből körülbelül 38 példány épült 1940 folyamán.

   

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 4,67 m

  • Szélesség: 2,06 m

  • Magasság: 3,35 m

  • Súly: 8500 kg

  • Legénység: 4 fő

  • Fegyverzet: egy sIG 33 150 mm-es tarack

  • Motor: egy 100 LE-s 6 hengeres Maybach NL 38 TR benzinmotor

  • Sebesség: úton 34 km/h

  • Hatótávolság: 140 km

  • Páncélzat: 6-13 mm

  siG33 PzKpfw II

  

  A tüzérség mobilitásának növelése érdekében - a korábbi Bison I-es sikerein felbátorodva - hozzáláttak egy újabb önjáró löveg kifejlesztéséhez. Az új jármű alapjául ezúttal a nagyobb teherbírású és nagy számban rendelkezésre álló Pz.Kpfw. II harckocsik módosított alvázai szolgáltak. Az első prototípust 1940 októberére készítette el az Alkett cég. A megnövekedett tömeg szükségessé tette egy erősebb motor beépítését, ezért a 140 lóerős Maybach motort egy 155 lóerős Büssing-NAG-ra cserélték. A jármű fegyverzetéül szintén a 150 milliméteres sIG 33-as nehéz gyalogsági löveget építették be. A Bison II nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Valószínűleg ennek tudható be az a tény, hogy rendkívül kevés (12 példány) készült belőle. A fejlesztés azonban mégsem bizonyul teljesen feleslegesnek, hiszen a Bison II-essel szerzett tapasztalatok felhasználásával született meg a második világháború egyik legjobb német önjáró lövege: a Wespe.

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 5,41 m

  • Szélesség: 2,60 m

  • Magasság: 1,90 m

  • Súly: 11 200 kg

  • Legénység: 3 fő

  • Fegyverzet: egy sIG 33 150 mm-es tarack

  • Motor: eredetileg egy 140 LE-s Maybach HL 6 hengeres benzinmotor, később 155 lóerős Büssing-NAG

  • Sebesség: úton 33 km/h

  • Hatótávolság: 160 km

  • Páncélzat: 5-30 mm

  
  

  Wespe Sd. Kfz. 124

  

  
  

  A keleti front és az észak-afrikai hadszíntér harcai fokozott mozgékonyságot kívántak meg a Wehrmacht minden egységétől, ez alól nem volt kivétel a tüzérség sem. A növekedő igények kielégítésére az Alkett cég nekilátott egy könnyű önjáró löveg kifejlesztéséhez. A jármű alapjául a harckocsiként már elavultnak számító Pz.Kpfw. II-ek alváza szolgált. Ezt a korai járműveknél némiképp módosították, majd a későbbi változatoknál 220 mm-rel megnövelték. A jármű főfegyverzete a szabványos német 105 mm-es könnyű tarack, a Leichte Feldhaubitze 18/2 volt. A Wespe fegyverzetét adó változatot, a LeFH 18-ast 1935-ben fejlesztette ki a Rheinmetall-Borsig. A löveget egy felülről teljesen, hátulról részben nyitott felépítményben helyezték el. A felépítmény 10 mm-es páncéllemezekből állt, amely nem számított erős páncélzatnak, de mivel a jármű többnyire a front mögött néhány kilométerrel tevékenykedett, nem kellet komoly tűzerővel szembe néznie. A löveg legnagyobb hatásos lőtávolsága 8400 méter, a legnagyobb elérhető lőtávolsága pedig mintegy 10 000 m volt. A jármű az egyféle repesz-romboló és a kétféle páncéltörő (egy kumulatív és egy kemény magvas) gránátból összesen 32 darabot tudott magával vinni. A páncéltörő gránátokra első sorban a jármű önvédelmének biztosítása miatt volt szükség és a lőszerkészlet töredékét tették csak ki. Szintén a jármű önvédelmét biztosították a személyzet részére kiutalt géppisztolyok (ált. MP 40) és az az egy géppuska, amelyet a felépítmény elejére szereltek. A Wespe fő feladata a páncélos hadosztályok közvetett tűztámogatása volt. Az 1943-as rendszer szerint minden páncélos hadosztálynak rendelkeznie kellet egy önjáró tüzér ezreddel. A Wespe - sok más német harcjárműhöz hasonlóan - az 1943-as kurszki offenzíva során került először bevetésre. A harcokban nagyon hatékonynak és sikeresnek bizonyult. A Wespe 1943-tól egészen a háború végéig rendszerben maradt és szinte mindegyik fronton harcolt.

   

  TECHNIKAI ADATOK

  • Hosszúság: 4,79 m

  • Szélesség: 2,24 m

  • Magasság: 2,32 m

  • Súly: 11 480 kg

  • Legénység: 5 fő

  • Fegyverzet: egy 105 mm-es leFH 18/2 típusú löveg, és 1 db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska

  • Motor: Maybach HL 62 TRM R-6 típusú 6 hengeres benzinmotor

  • Sebesség: 40 km/h (úton)

  • Hatótávolság: 145 km

  • Páncélzat: 10-20 mm-ig

  • Német önjáró lövegek

    Flakpanzer 38(t) 'Gepard'
    

     
    1943-tól kezdve a Wehrmacht számára egyre súlyosabb problémát jelentett a szövetségesek növekvő légifölénye, így 1943 októberében engedélyezték egy "ideiglenes megoldásnak" szánt típus sorozat gyártását, amely a Flakpanzer 38(t) Gepard elnevezést kapta. A jármű alapjául a Marder III Ausf. M páncélvadász számára kifejlesztett középmotoros Pz.Kpfw. 38(t) alváz szolgált, amelynek hátuljába süllyesztve beépítettek egy 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyút. A jármű páncélzata meglehetősen gyenge volt a kor színvonalához képest, egyedül a kézifegyverek tüze, és a közelében robbanó gránátok ellen nyújtott némi védelmet. Noha 150 járműre szólt a megrendelés, 1943 novembere és 1944 februárja között "csupán" 141 Gepard hagyta el a BMM szerelősorait, és ezzel "elnyerte" a második legnagyobb példányszámban készült német légvédelmi páncélos címét.
     
    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 4,60 m

    • Szélesség: 2,15 m

    • Magasság: 2,25 m

    • Súly: 9800 kg

    • Legénység: 4 fő

    • Fegyverzet: egy 20 mm-es FlaK 38 L/112.5 gépágyú

    • Motor: 125 LE-s 6 hengeres Praga EPA

    • Sebesség: 42 km/h

    • Hatótávolság: 210 km

    • Páncélzat: 8-15 mm

    
    

    Flakpanzer I

    

     

    A Flakpanzer I az első teljesen lánctalpas kivitelű német légvédelmi-páncélos. A története egészen a franciaországi hadjáratig vezethető vissza, ahol is a Wehrmacht mobil légvédelmét ellátó Sd.Kfz. 10/4-es féllánctalpasok nem bizonyultak elég hatékonynak, mivel páncélvédettségük gyakorlatilag nem volt, így a személyzet számos tagja esett a gyalogsági fegyverek áldozatává. A megoldást a légvédelmi löveg harckocsi alvázra történő telepítése jelentette; ezért a már elavultnak számító Pz.Kpfw I-re esett a választás. A Pz.Kpfw I-es tornyát eltávolították és helyére egy nagy tűzgyorsaságú (450 lövés/min) 20 mm-es Flak 38-as légvédelmi gépágyú került. A járművet egy 8 fős személyzet kezelte, ami rendkívüli megterhelést jelentett az eredetileg 2 főre tervezett Pz.Kpfw I-es alváz motorjának. Összesen 24 darab Pz.Kpfw I. Ausf. A-t alakítottak át légvédelmi páncélossá és ezeket az 1941 májusában felállított 614. Flak Bataillonhoz osztották be. A korszerűtlensége ellenére, még a sztálingrádi csatában is bevetették 1942-ban.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 4,38 m

    • Szélesség: 2,06 m

    • Magasság: 2,05 m

    • Súly: 5500 kg

    • Legénység: 8 fő

    • Fegyverzet: 20 mm-es Flak 38 típusú légvédelmi gépágyú

    • Motor: 57 LE-s Krupp M305 típusú 4 hengeres benzinmotor

    • Sebesség: 30 km/h (úton)

    • Hatótávolság: 150 km

    • Páncélzat: 13 mm

    
    

    Flakpanzer IV 'Möbelwagen'

    

    A háború elején a német páncélos hadosztályok mobil légvédelmét olyan légvédelmi löveggel felszerelt féllánctalpas járművek biztosították, mint például a könnyű Sd.Kfz. 10/4. 1943-ra azonban minden fronton jelentősen megerősödött az ellenséges légi tevékenység és emiatt egyre nagyobb igény mutatkozott a féllánctalpasoknál erősebben felfegyverzett, jobban páncélozott és nem utolsósorban mozgékonyabb légvédelmi eszközökre. Az új jármű alapjául a már jól bevált Pz.Kpfw. IV-es alváz szolgált, melyre egy 20 mm-es, négy csövű Flakvierling 38-ast építettek. A magas, dobozszerű küzdőtere miatt a jármű a Möbelwagen nevet kapta, ami szó szerint "bútorszállító kocsit" jelent. Mivel azonban a 20 mm-es löveg nem bizonyult elég hatékonynak ezért csak a széria első 46 járművét fegyverezték fel vele. A hatékonysága növelése érdekében a széria azt követő tagjait egy 37 mm FlaK 43-as löveggel szerelték fel. A közhiedelemmel ellentétben erre a típusra már nem alkalmazták a Möbelwagen elnevezést, noha gyakorlatilag csak a főfegyverzetükben különböztek egymástól. A Deutsche-Eisenwerke és BMM gyáraiban összesen 240 ilyen páncélos készült. A Möbelwagen legfőbb hátránya a személyzet elégtelen páncélvédettsége volt, így a fejlesztés tovább folyt.

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 5,92 m

    • Szélesség: 2,95 m

    • Magasság: 2,73 m

    • Súly: 24 000 kg

    • Legénység: 5 fő

    • Fegyverzet: egy 37 mm-es FlaK 43 L/89 gépágyú és egy 7.92 mm-es MG 34 géppuska

    • Motor: 300 LE-s 12 hengeres Maybach HL 120 TRM

    • Sebesség: 38 km/h

    • Hatótávolság: 200 km

    • Páncélzat: 10-80 mm

    
    

    Flakpanzer IV 'Ostwind'
    

    

     

    A Flakpanzer fejlesztésének következő lépcsőjét az elődeinél (Möbelwagen, Wirbelwind) erősebb 37 mm-es FlaK 43-as löveggel szerelt Ostwind (Keleti szél) jelentette. Az Ostwind első példányait 1944 márciusában állították hadrendbe. A 160 lövés/perc tűzgyorsaságú löveget a Wirbelwindhez hasonlóan egy 360 fokban körbeforgatható, felül nyitott toronyban helyezték el. Mind a Wirbelwind, mind az Ostwind sikeres típusnak bizonyult, de nem csak légi, hanem földi célpontok ellen is hatásos volt, különösen az ellenséges gyalogság ellen.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 5,92 m

    • Szélesség: 2,95 m

    • Magasság: 3,03 m

    • Súly: 25 000 kg

    • Legénység: 6 fő

    • Fegyverzet: egy 37 mm-es Flak 43 L/89 gépágyú és két 7.92 mm-es MG34 géppuska (egy homlok MG34, és egy belső szállítású MG34/4)

    • Motor: 272 LE-s 12 hengeres Maybach HL 120 TR 112

    • Sebesség: 40 km/h

    • Hatótávolság: 200 km

    • Páncélzat: 10-80 m

    
    

    Flakpanzer IV 'Wirbelwind'

    

     

    A Möbelwagenlegfőbb hátránya a személyzet elégtelen páncélvédettsége volt, így a fejlesztés tovább folyt. Ennek a problémának a megoldásaként született meg az első igazi Flakpanzer a Wirbelwind, azaz a Forgószél. A jármű első példánya 1944 májusában készült el. A Wirbelwind egy 20 mm-es, négy csövű Flakvierling 38-asból álló fegyverzete egy körbe forgatható toronyban került elhelyezésre. A Forgószél alvázai többnyire a frontról nagyjavításra visszaküldött Pz.Kpfw. IV Ausf. F és G-k közül kerültek ki.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 5,92 m

    • Szélesség: 2,88 m

    • Magasság: 2,76 m

    • Súly: 22 000 kg

    • Legénység: 5 fő

    • Fegyverzet: 20 mm-es FlaKvierling 38 L/112.5 gépágyú, és egy 7.92 mm-es MG34 homlokgéppuska

    • Motor: 272 LE-s 12 hengeres Maybach HL 120 TR 112

    • Sebesség: 40 km/h

    • Hatótávolság: 200 km

    • Páncélzat: 10-80 mm

    
    

     

    Hummel SdKfz. 165

    

    A Szovjetunió elleni hadjárat során a németek olyan időjárási viszonyok között voltak kénytelenek harcolni, amelyek komolyan megviselték mind a katonákat, mind a különféle hadfelszerelést. A tüzérség különösen ki volt szolgáltatva az időjárásnak, és ebből adódóan az útviszonyoknak. A "raszputyica" idején a nehéz lövegek gyakorlatilag mozdíthatatlanokká váltak a hatalmas sár miatt, így gyakran komoly problémát jelentett a létfontosságú tüzérségi támogatás biztosítása. A megoldást a tüzérség mozgékonyságának növelése, vagyis minél nagyobb mértékben történő gépesítése jelentette. 1942 nyarán a Wehrmacht hadrendbe állította az első önjáró tüzérségi lövegét a Wespe-t, ami egy 105 mm-es tábori tarack (leFH18) volt Pz.Kpfw. II-es alvázra szerelve. Ugyanennek az évnek júliusában döntés született egy nehezebb, 150 mm-es önjáró löveg kifejlesztéséről. A fejlesztés ugyan csak 1942-ben kezdődött az első járművek már 1943 januárjában elkészültek. Ezt a rendkívüli gyorsaságot az tette lehetővé, hogy már sorozatgyártásban lévő elemekből (lsd: löveg, alváz,stb.) állították össze a járművet. Az új önjáró löveg a 15 cm Schwere Panzerhaubitze auf Geschützwagen III und IV (Sf) hivatalos elnevezést valamint a Hummel (Poszméh) nevet kapta. A Hummel alapjául az 1941-ben az Alkett cég által tervezett Geschützwagen III/IV szolgált. A Geschützwagen III/IV ("Löveg-hordozó jármű III/IV") nem volt más, mint a Pz.Kpfw. III-as és a Pz.Kpfw. IV-es harckocsik alvázának kombinációja. Míg a motor a meghajtó és a kormányrendszer a Pz.Kpfw. III-asból, addig a felfüggesztés a PzKpfw. IV-esből származott. A motort előbbre helyezték, és a páncéltestet meghosszabbították, hogy elegendő helyet nyerjenek a nagyméretű 150 mm-es löveg számára. (Ugyanezt az alvázat használták fel a Nashorn páncélvadászok hordozó járműveként is.) A jármű főfegyverzete a 150 mm-es sFH 18-as nehéz tábori tarack módosított változata volt. Az önjáró löveg lőszer-javadalmazása mindössze 18 darab 150 mm-es gránátból állt. Az első Hummelek 1943 márciusában álltak szolgálatba. Az első jelenős harci bevetésükre a Citadella-hadművelet során került sor 1943 nyarán. Az ütközetben mintegy 100 Hummel vett részt. Összességében elmondható, hogy a Hummel sikeres típusnak bizonyult és egészen a háború végéig szolgálatban maradt a Wehrmacht és a Waffen-SS páncéloshadosztályainál. 1943 és 1945 között összesen mintegy 714 Hummel készült a Deutsche Eisenwerke és az Alkett cég gyáraiban.

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 7,18 m

    • Szélesség: 2,87 m

    • Magasság: 2,86 m

    • Súly: 23 980 kg

    • Legénység: 6 fő

    • Fegyverzet: egy 150 mm-es tarack

    • Motor: 265 LE-s Maybach V-12 benzinmotor

    • Sebesség: 42 km/h (úton)

    • Hatótávolság: 215 km

    • Páncélzat: 50 mm-ig

    
    

     

    SdKfz. 251/17

     

     

    Az SdKfz. 251/17 önjáró légvédelmi löveg az alap Sd.Kfz. 251-es látszatra véget nem érő mennyiségű altípusainak egyike volt, melyet 20 mm-es FlaK 30-as vagy FlaK 38-as légvédelmi löveggel fegyvereztek fel. Az első ilyen kialakítású járművek 1943-ban kerültek a frontra. A légvédelmi löveg (FlaK) a jármű közepén elhelyezett talapzatra erősítették. A háború későbbi szakaszában 10 járművet úgy alakítottak át, hogy oldalait lehajthatóvá tették ezzel is növelve löveg kilövési szögét.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 5,76 m

    • Szélesség: 2,10 m

    • Magasság: 1,81 m

    • Súly: 8800 kg

    • Legénység: 6 fő

    • Fegyverzet: egy 20 mm-es Flak 38 L/55 gépágyú, és egy 7.92 mm-es MG34/42 géppuska

    • Motor: 100 LE-s hathengeres benzinmotor

    • Sebesség: 52,5 km/h

    • Hatótávolság: 300 km

    • Páncélzat: 6-14,5 mm

    
    

     

    SdKfz. 251/21

    

     

    Sd.Kfz. 251/21 Fliegerabwehr Schützenpanzerwagen páncélozott légvédelmi harcjármű, az Sd.Kfz. 251-es 3 darab 15 mm-es MG 151/15-ös légvédelmi géppuskával felfegyverzett változata. A járművet a nyomasztóan nagy szövetséges légi fölény hívta életre. Mivel a Luftwaffe repülőgépeit sorra kezdte átfegyverezni a hatékonyabb 30 mm-es MK 103 és MK 108 gépágyúkra, ezért nagyszámú (többnyire használt) 15 mm-es géppuska szabadult fel a Wehrmacht többi fegyverneme számára. A 15 mm-es géppuskák egyik felhasználási módjaként született meg 1944-ben az Sd.Kfz. 251/21-es. A heveder-táplálású MG151/15-ösből hármat szereltek egy, a jármű közepén elhelyezett talapzatra. A géppuskák állvány irányzását és a géppuskák elsütését teljesen manuálisan kellett végezni. Néhány járművet a 20 mm-es MG 151/20-as gépágyúval szereltek fel. Habár a jármű alapvető feladata a légelhárítás lett volna, kiemelkedő tűzereje miatt előszeretettel alkalmazták az ellenséges gyalogsággal "lekaszálására" is.
    

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 5,76 m

    • Szélesség: 2,10 m

    • Magasság: 1,81 m

    • Súly: 8620 kg

    • Legénység: 4-6 fő

    • Fegyverzet: három 15 mm-es MG151/15 géppuska vagy háom 20 mm-es MG151/20 gépágyú, és egy 7.92 mm-es MG34/42 géppuska

    • Motor: 100 LE-s hathengeres benzinmotor

    • Sebesség: 52,5 km/h

    • Hatótávolság: 300 km

    • Páncélzat: 6-14,5 mm

    
    

    siG33 PzKpfw I

    

     

    A II. világháborúban a sIG 33 önjáró tarackot a német gépesített gyalogos-zászlóaljak támogatására használták. A típus első változata, amely 1940 májusában, a franciaországi hadjárat során tűnt fel, egy szabványos sIG 33 nehéz gyalogsági ágyúval volt felszerelve, amelyet egyszerűen egy Pz. I harckocsi alvázára szereltek, amelyet a személyzet védelmében páncélpajzzsal láttak el. A típust arra tervezték, hogy önjáró páncélozott kialakítását kihasználva, közvetlen tűztámogatást biztosítson a páncélgránátos egységek számára. A jármű tömegközéppontja túlságosan magasra került, ráadásul a löveg tömege túlterhelte az alvázat. Éppen ezért 1942-ben már Pz. II, később pedig már Pz. III alvázakat alakítottak át erre a feladatra, amelyek nagyobb páncélvédelmet is biztosítottak a löveg számára. A Bison I-ből körülbelül 38 példány épült 1940 folyamán.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 4,67 m

    • Szélesség: 2,06 m

    • Magasság: 3,35 m

    • Súly: 8500 kg

    • Legénység: 4 fő

    • Fegyverzet: egy sIG 33 150 mm-es tarack

    • Motor: egy 100 LE-s 6 hengeres Maybach NL 38 TR benzinmotor

    • Sebesség: úton 34 km/h

    • Hatótávolság: 140 km

    • Páncélzat: 6-13 mm

    siG33 PzKpfw II

    

    A tüzérség mobilitásának növelése érdekében - a korábbi Bison I-es sikerein felbátorodva - hozzáláttak egy újabb önjáró löveg kifejlesztéséhez. Az új jármű alapjául ezúttal a nagyobb teherbírású és nagy számban rendelkezésre álló Pz.Kpfw. II harckocsik módosított alvázai szolgáltak. Az első prototípust 1940 októberére készítette el az Alkett cég. A megnövekedett tömeg szükségessé tette egy erősebb motor beépítését, ezért a 140 lóerős Maybach motort egy 155 lóerős Büssing-NAG-ra cserélték. A jármű fegyverzetéül szintén a 150 milliméteres sIG 33-as nehéz gyalogsági löveget építették be. A Bison II nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Valószínűleg ennek tudható be az a tény, hogy rendkívül kevés (12 példány) készült belőle. A fejlesztés azonban mégsem bizonyul teljesen feleslegesnek, hiszen a Bison II-essel szerzett tapasztalatok felhasználásával született meg a második világháború egyik legjobb német önjáró lövege: a Wespe.

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 5,41 m

    • Szélesség: 2,60 m

    • Magasság: 1,90 m

    • Súly: 11 200 kg

    • Legénység: 3 fő

    • Fegyverzet: egy sIG 33 150 mm-es tarack

    • Motor: eredetileg egy 140 LE-s Maybach HL 6 hengeres benzinmotor, később 155 lóerős Büssing-NAG

    • Sebesség: úton 33 km/h

    • Hatótávolság: 160 km

    • Páncélzat: 5-30 mm

    
    

    Wespe Sd. Kfz. 124

    

    
    

    A keleti front és az észak-afrikai hadszíntér harcai fokozott mozgékonyságot kívántak meg a Wehrmacht minden egységétől, ez alól nem volt kivétel a tüzérség sem. A növekedő igények kielégítésére az Alkett cég nekilátott egy könnyű önjáró löveg kifejlesztéséhez. A jármű alapjául a harckocsiként már elavultnak számító Pz.Kpfw. II-ek alváza szolgált. Ezt a korai járműveknél némiképp módosították, majd a későbbi változatoknál 220 mm-rel megnövelték. A jármű főfegyverzete a szabványos német 105 mm-es könnyű tarack, a Leichte Feldhaubitze 18/2 volt. A Wespe fegyverzetét adó változatot, a LeFH 18-ast 1935-ben fejlesztette ki a Rheinmetall-Borsig. A löveget egy felülről teljesen, hátulról részben nyitott felépítményben helyezték el. A felépítmény 10 mm-es páncéllemezekből állt, amely nem számított erős páncélzatnak, de mivel a jármű többnyire a front mögött néhány kilométerrel tevékenykedett, nem kellet komoly tűzerővel szembe néznie. A löveg legnagyobb hatásos lőtávolsága 8400 méter, a legnagyobb elérhető lőtávolsága pedig mintegy 10 000 m volt. A jármű az egyféle repesz-romboló és a kétféle páncéltörő (egy kumulatív és egy kemény magvas) gránátból összesen 32 darabot tudott magával vinni. A páncéltörő gránátokra első sorban a jármű önvédelmének biztosítása miatt volt szükség és a lőszerkészlet töredékét tették csak ki. Szintén a jármű önvédelmét biztosították a személyzet részére kiutalt géppisztolyok (ált. MP 40) és az az egy géppuska, amelyet a felépítmény elejére szereltek. A Wespe fő feladata a páncélos hadosztályok közvetett tűztámogatása volt. Az 1943-as rendszer szerint minden páncélos hadosztálynak rendelkeznie kellet egy önjáró tüzér ezreddel. A Wespe - sok más német harcjárműhöz hasonlóan - az 1943-as kurszki offenzíva során került először bevetésre. A harcokban nagyon hatékonynak és sikeresnek bizonyult. A Wespe 1943-tól egészen a háború végéig rendszerben maradt és szinte mindegyik fronton harcolt.

     

    TECHNIKAI ADATOK

    • Hosszúság: 4,79 m

    • Szélesség: 2,24 m

    • Magasság: 2,32 m

    • Súly: 11 480 kg

    • Legénység: 5 fő

    • Fegyverzet: egy 105 mm-es leFH 18/2 típusú löveg, és 1 db 7,92 mm-es MG 34 típusú géppuska

    • Motor: Maybach HL 62 TRM R-6 típusú 6 hengeres benzinmotor

    • Sebesség: 40 km/h (úton)

    • Hatótávolság: 145 km

    • Páncélzat: 10-20 mm-ig