Négy egységből álló japán könnyűcirkáló-osztály névadó hajója. Testvérhajóival együtt - Noshiro, Sakawa, Yahagi - 1940/42 között kezdték el építeni. Az 1941 októberi vízrebocsátását követően alig egy év múlva, 1942. október 31-én állt szolgálatba. Több ütközetben részt vett, előbb 1943. november 5-én a Rabaul környéki harcokban megsérült, majd hat nap múlva újra amerikai repülőgépek rongálták meg ugyanitt. Egy nap múlva a Truk felé haladó hajót az USS Scamp megtorpedózta, de ezt is túlélte. A következő támadással már nem volt ilyen szerencséje, 1944. február 2-án Truk közelében (10°11'N,151°42'E) az USS Skate tengeralattjáró elsüllyesztette. Az osztály összes hajója elpusztult a harcok folyamán.
-
Vízrebocsátás: 1941
-
Vízkiszorítás: 6650 t (üresen); 7710 tona (harckészen)
-
Méretek: hossz: 174,5 m - szélesség: 15,2 m - merülés: 5,7 m
-
Sebesség: 35 csomó
-
Személyzet: 730 fő
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 6 kazán és 4 turbina - 100 000 LE
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 6 db 152 mm-es (3×II-/50) és 4 db 76 mm-es (2×II-/65) ágyú, 6 db 25 mm-es (2×III) légvédelmi gépágyú, 8 db 610 mm-es (2×IV) torpedó-vetőcső + 2 db repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 57 mm, fedélzet 19 mm és a tornyok 25 mm
Akagi
Az Akagit eredetileg 41 820 tonnás csatacirkálónak tervezték, de a Washingtoni Haditengerészeti Szerződés miatt, melyből adódóan Japán a haditengerészeti programnak korlátozására kényszerült, még a hajógyári sólyán áttervezték. 60 repülőgép működtetésére épült, majd átalakították nehezebb repülőgépek hordozására, és még több könnyűlöveget is kapott. Az átépítése után elöl három repülőfedélzettel rendelkezett, és a felső repülőfedélzetén nem volt felépítménye. A hajó jobb oldalán elhelyezett két kémény közül az egyik felfelé, a külső pedig lefelé mutatott. Az 1935-38-as átépítése során eltávolították az első részén lévő két alsó repülőfedélzetet, a felső repülőfedélzetet pedig egészen a hajóorrig meghosszabbították. A fedélzet bal oldalára felépítményt helyeztek el. 1941. december 7-én az Akagi vezette a japán repülőgép-hordozókról Pearl Harborra mért csapást, de néhány hónappal később a döntő jelentőségű midwayi ütközetben az USA haditengerészetének zuhanóbombázói által ledobott bombák megsemmisítették.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1925 (1935)
-
Vízkiszorítás: 36 580 tonna/41.300 tonna
-
Sebesség: 32,5 csomó (60,2 km/ó
-
Személyzet: 2000 fő
-
Hajtómű: 4 csavartengely, 4 szabadfutású gőzturbina
-
Hatótávolság: 14 800 km
-
Méretek: hossz: 249,1 m - szélesség: 30,4 m - merülés: 8,1 m
-
Fegyverzet: 10 db 203 mm-es (8 h.), 12 db 119 mm-es (4,7 h.) löveg, később 91 db repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 152 mm, fedélzet 76,2 mm
Aoba
A két egységből álló japán nehézcirkáló-osztály névadó hajóját testvérhajójával együtt 1924-ben kezdték el építeni. Az 1926 szeptemberi vízrebocsátását követően 1927. szeptember 20-án állították szolgálatba. A világháború kitörését követően több nagy csatában részt vett, 1942 augusztusában a Savó-sziget melletti éjszakai csatában Mikawa altengernagy kötelékébe tartozott a Furutaka, a Kako nehéz-, valamint a Yubari könnyűcirkálók társaságában. Itt komoly sérülések érték, a fedélzetén Goto tengernagy is életét vesztette. Ezt követően részt vett a guadalcanal környéki harcokban, 1942. november 11-én súlyosan megsérült az amerikai cirkálók és rombolók tüzétől. 1944 októberében és 1945 júliusában újabbb sérülések érték, mígnem 1945. július 28-án elsüllyedt Kure kikötőjében amerikai bombázók támadását követően. Testvérhajója a Kinugasa a guadalcanali csatában süllyedt el 1942. november 14-én.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1926
-
Vízkiszorítás: 7100 t (üresen); 10 820 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 185,42 m - szélesség: 15,75 m - merülés: 5,13 m
-
Sebesség: 33,5 csomó
-
Személyzet: 675 fő
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 4 gőzturbina - 104 200 LE
-
Hatótávolság: 7 000 km
-
Fegyverzet: 6 db 203 mm-es ágyú (3×II-/50); 4 db 120 mm-es légvédelmi ágyú (4×I-/45); 8 db 25 mm-es és 4 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 610 mm-es torpedó-vetőcső + 2 db repülőgép
-
Páncélzat: vízvonal 76 mm, fedélzet 32 mm
Furutaka
A két egységből álló nehézcirkáló-osztály névadó hajóját 1922 decemberében kezdték el építeni a Mitsubishi hajógyárban. Az 1925 május végi vízrebocsátását követően 1926. március 3-án állt szolgálatba. 1931-32 között - csakúgy, mint testvérhajóját a Kako-t - modernizálták Kure-ban, megerősítet- ték a páncélzatát és katapulttal is felszerelték. A hajó 1941-ben részt vett a Guam- és a Wake-szigetek körül dúló harcokban, majd 1942-ben az Új-Guinea és a Salamon-szigeteki csatákban. A Savó- sziget melletti éjszakai csatában Mikawa altengernagy kötelékébe tartozott. Testvérhajója augusztusi elsüllyedése után a Furutaka-t is utolérte a végzete: 1942. október 11-én Esperance-foknál (09° 02'N,159°33'E) az USS Salt Lake City (CA 25) és az USS Boise (CL 47) amerikai nehézcirkálók - több más japán hajóval együtt - elsüllyesztették.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1925
-
Vízkiszorítás: 7100 t (üresen); 10 500 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 187,4 m - szélesség: 11,9 m - merülés: 4,53 m
-
Sebesség: 33 csomó
-
Személyzet: 639 fő
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, Kanpon kazán és gőzturbinák - 103 400 LE
-
Hatótávolság: 9400 km 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett
-
Fegyverzet: 6 db 200 mm-es és 4 db 120 mm-es löveg, 4 db 25 mm-es és 2 db 13 mm-es légvédelmi löveg, 8 db 610 mm torpedóvető + 2 db Mitsubishi F1M "Pete" típusú biplán és katapult
-
Páncélzat: övpáncél 76 mm, fedélzet: 32 mm
Fuso
Amikor Japán 1912 márciusában egy hazai hajógyárban megkezdte ennek a hajónak az építését, megerősítette vezető hatalmi pozícióját a Csendes-óceán térségében. Egészen addig az összes japán csatahajó brit hajógyárakban épült. Annak ellenére, hogy a Fuso és testvérhajója, a Yamashiro A páncélzata gyengébb volt a kortárs amerikai csatahajók páncélzatánál, erősebb fegyverzettel rendelkeztek, és két csomóval gyorsabbak voltak. Fuso 1915-ös elkészültekor kettő kéményt kapott, melyek közül az elsőt a parancsnoki híd és a harmadik lövegtorony között helyezték el. Az 1930-as években nagyarányú átépítésen ment keresztül, melynek során második kéményét leszerelték, és egy masszív hídfelépítményt kapott helyette. Nagymértékben megjavították a víz alatti védettségét, és új gépi berendezésekkel látták el. A Fuso a II. világháború alatt részt vett az aleuti és a Leyte-öbölben vívott csatában. Testvérhajójával együtt az amerikai csatahajók 1944 októberében ágyútűzzel és torpedókkal elsüllyesztették a leyte-öbölbeli összecsapásban.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1913
-
Vízkiszorítás: 36 475 tonna
-
Méretek: hossz: 204,65 m - szélesség: 28,7 m - merülés: 8,7 m
-
Sebesség: 23 csomó
-
Személyzet: 1193 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Brown-Curtis turbina - 78 000 LE
-
Hatótávolság: 14 400 km
-
Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (14 h.), 16 db 152 mm-es (6 h.) löveg
-
Páncélzat: Övpáncél 102-305 mm, barbetták 204 mm, lövegtornyok 120-305 mm
Haruna
A Haruna volt az első dreadnought típusú hadihajók egyike, melyeket már japán hajógyárban kezdtek építeni. Testvérhajója, a Kongo volt az utolsó külföldön épült nagyobb japán hadihajó. A Kongo-osztály négy egysége eredetileg három kéménnyel és könnyű csataárbocokkal rendelkezett volna. A Haruna 1937/38 során nagy átalakításon ment át, és csatacirkálóból átminősítették csatahajóvá. Az első kéményét eltávolították, a másodikat kiszélesítették és megmagasították. Tizenhat új kazánt kapott, a hajótestre torpedóvédő kiöblösödéseket (bulge) építettek, és vastagabb páncélzattal látták el. Ezzel a páncélzat összsúlya 6606 tonnáról 10 478 tonnára nőtt. 1941 decemberében a malájföldi és a Fülöp-szigeteki japán partraszállások távolbiztosító erőihez tartozott, majd ezután részt vett a csendes-óceáni háború minden nagyobb ütközetében. A Haruna-t 1945 júliusában süllyesztették el az amerikai repülőgépek. 1946-ban kiemelték és lebontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1913
-
Vízkiszorítás: 26 320 t (üresen) 32 715 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 214,5 m - szélleség: 28,1 m - merülés: 8,4 m
-
Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)
-
Személyzet: 1226 fő
-
Hajtómű: 2 csavartengely, 8 MAN dízelmotor - 64 000 ks
-
Hatótávolság: 14 400 km
-
Fegyverzet: 8 db 355 mm-es (14 h.), 16 db 152 mm-es (6 h.) löveg
-
Páncélzat: Övpáncél 203 mm - 76 mm, lövegtornyok 228 mm
Hiei
A Haruna csatacirkáló egyik testvérhajóját, a Hiei-t - az 1930-as években végzett átépítése után sorolták át a csatacirkáló-osztályba - 1912. november 21-én bocsátották vízre, és 1914. augusztus 4-re lett kész. Néhány héttel később részt vett a Von Spee német admirális dél-atlanti hajóraja utáni kutatásban, amit a Királyi Haditengerészet a Falkland-szigeteknél semmisített meg. Az átépítések között a Hiei - miután az 1922-ben létrejött londoni flottaegyezmény értelmében leszerelték - kiképzőhajóként működött. A II. világháborúban kiválóan teljesített, amíg a japánok kellő légi fölénnyel rendelkeztek, de később annak hiányában igen sebezhetővé vált. Miután 1941-re teljesen modernizálták, annak a japán taktikai haderőnek az állományába került, melynek repülőgépei lecsaptak Pearl Harborra. Később részt vett Indokina megszállásában - mikor a Kirishima elsüllyesztette az Edsall rombolót Jáva szigetétől délre -, a Ceylon ellen indított offenzívánál, a midway-i, a kelet-Salamon-szigeteki, a Santa Cruz-i és a guadalcanali ütközetben. Az utóbbi hadművelet során süllyesztették el az amerikai ágyúk, torpedók és bombák Savo-szigettől nem messze, 1942. november 13-án.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1912 novembere
-
Vízkiszorítás: 27 940t (üresen), 32 817 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 214,55 m - szélesség: 23,41 m - merülés: 8,38 m
-
Sebesség: 27 csomó
-
Személyzet: 1201 fő
-
Hajtómű: kazán és 4 Curtiss gőzturbina - 136 000 LE
-
Hatótávolság: 14.900 km
-
Fegyverzet: 8 db 356 mm-es (14 h.), 14 db 152 mm-es (6 h.), 8 db 76 mm-es löveg + három repülőgép, - légvédelem: nincs
-
Páncélzat: vízvonal: 203,2 mm, fedélzet: 55,88 mm, lövegtornyok 228,5 mm
Hiyo
A Hiyo-osztály névadó hajója. A Shoho-osztályhoz hasonlóan, a Hiyo-osztály két hajójának átépítését repülőgép-hordozóvá 1940-ben, még Japán hadba lépése előtt határozta el a haditengerészet: Hiyo (Repülő Héja) Junyo (Sólyom Héja) nevekre átkeresztelve kezdődött az átépítés. A Hiyo eredeti neve Izumo Maru volt, és a tokiói Nippon Jusen hajótársaság részére - 27 700 tonnás, 24 csomó sebességű luxusgőzősnek (liner) - kezdték építeni 1939-ben. 1940-ben a japán haditengerészet - a háborús készülődés jegyében - félig kész állapotban vásárolta meg. Terveit gyorsan átdolgozva repülőgép-hordozóként kívánták befejezni. Az átépítés során igen nagy problémákat kellett leküzdeni (ti. személyszállító hajó struktúráját kellett adaptálni repülőgép-hordozó felépítményhez), ezért Japán hadbalépéséig nem készült el, de 1942-ben már szolgálatba állt. Több ütközetben rész vett, 1942 októberében Truk közelében megrongálódott, majd 1943 júniusában újból súlyosan megsérült Miyake szigeténél (34° 13'N,139°50'E) az USS Trigger amerikai tengeralattjáró torpedótámadása következtében. Végül 1944. június 20-án a Mariana-szigeteki csatában amerikai repülőgépek bomba- és torpedótalálataitól lángba borult és elsüllyedt. Legénységéből több mint 250 fő veszett oda.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1941
-
Vízkiszorítás: 24.140 t (üresen); 29.478 tonna (max.)
-
Méretek: hossz: 219,3 m - szélesség: 26,7 m - merülés: 8,2 m
-
Sebesség: 25,5 csomó
-
Személyzet: 1187 fő (a repülőszemélyzettel együtt)
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 turbina - 56 250 LE
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 53 db repülőgép; 12 db 127 mm-es (6×II-/40) és 24 db 25 mm-es (8×III) légvédelmi löveg, ill. gépágyú
-
Páncélzat: nincs
Hosho
1919-ben eredetileg repülőgépek szállítására alkalmas segédtankernek tervezték a Hoshót, a "Szárnyaló Főnixet”. Később azonban Japán első repülőgép-hordozójaként épült meg. 1921. november 13-án bocsátották vízre, és 1922 decemberében szerelték fel teljesen. Brit közreműködéssel épült, és tesztelésre, valamint fejlesztésre használták. Kis parancsnoki hídja volt és három kéménye, melyeket le lehetett hajlítani. 1923-ban eltávolították a hidat, és a több repülőgép befogadása érdekében megnövelték a repülőfedélzetet. Tükör-és jelzőfényrendszerrel is ellátták, mellyel megkönnyítették a pilóták számára a leszállást. Az ilyen berendezések, illetve kiképzésük miatt lehettek a japán flotta-légierő repülősei a világ legjobbjai, amikor 1941-ben elkezdődött számukra a háború. A kínai-japán háborúban a Hosho repülőcsoportja közvetlen légi támogatást látott el, majd ezt követően kiképzőhajóként működött, de miután Japán belépett a háborúba, újra hadrendbe állították. Részt vett a midwayi csatában, de ezután ismét kiképzésre használták. 1945. március 19-én megsérült a kurei támaszpont ellen indított légitámadás során, majd április 20-án leszerelték. A háború után hadifoglyokat szállított haza a fedélzetén. 1947 áprilisában bontották szét Osakában.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1921
-
Vízkiszorítás: 7470 t (üresen); 9494 t (harckészen)
-
Méretek: hossz: 168.25 m - szélesség: 17,9 m - merülés: 6,17 m
-
Sebesség: 25 csomó
-
Személyzet: 550 fő
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 gőzturbina - 30.000 shp
-
Hatótávolság: 8000 tengeri mérföld
-
Fegyverzet: 4 db 140 mm-es (4×I-/50) löveg és 12 db 13.2 mm-es légvédelmi gépágyú + 21 repülőgép
-
Páncélzat: nincs
Junyo
A Shoho-osztályhoz hasonlóan, a Hiyo-osztály két hajójának átépítését repülőgép hordozóvá 1940- ben, még Japán hadbalépése előtt határozta el a japán haditengerészet: Hiyo (Repülő Héja), Junyo (Sólyom Héja) nevekre átkeresztelve kezdődött az átépítés. A Junyo eredeti neve Kasiwara Maru volt, és szintén - mint testvérhajója - a tokiói Nippon Jusen hajótársaság részére kezdték el építeni 1939-ben, 27 700 tonnás nagysebességű luxusgőzősnek. 1940-ben a japán haditengerészet - a háborús készülődés jegyében - félig kész állapotban vásárolta meg. Terveit átdolgozva repülőgép-hordozóként kívánták befejezni. Az átépítés során nagy problémákat kellett leküzdeni, ezért a hadba lépésig nem készült el, de 1942 májusában már szolgálatba állt. 1943 novemberében Bungo Suide közelében (32°19'N,132°58'E) megtorpedózta az amerikai USS Halibut tengerjalattáró, majd rá egy évre utolérte a végzete. 1944. december 9-én a Kyushu-szigetektől nyugatra az USS Redfish torpedókkal súlyosan megrongálta. Épphogy bevánszorgott Sasebó kikötőjébe. Bár a Junyo "csak" súlyosan sérült volt, javítására már nem volt kapacitása a tönkrebombázott japán hajóiparnak. 1947-ben kiselejtezték és lebontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1941
-
Vízkiszorítás: 24.140 t (üresen); 29.478 t (max.)
-
Méretek: hossz: 219,3 m - szélesség: 26,7 m - merülés: 8,1 m
-
Sebesség: 25,5 csomó
-
Személyzet: 1187 fő (a repülõszemélyzettel együtt)
-
Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 turbina - 56 250 LE
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 53 db repülőgép; 12 db 127mm (6×II-/40) és 24 b 25mm (8×III) légvédelmi löveg, ill. gépágyú
Kaga
A két egységből álló Furutaka-osztályú japán nehézcirkálót a kobei Kawasaki hajógyárban kezdték el építeni, és 1922-ben bocsátották vízre. Szolgálatba állítása 1926-ban történt meg. 1931-32 között - csakúgy, mint testvérhajóját a Furutaka-t - modernizálták Kure-ban, ekkor erősítették meg a hajó páncélzatát és katapulttal is felszerelték. 1936-ban Sasebo-ban újabb modernizáláson esett át. A hajó 1941-ben részt vett a Guam- és a Wake-szigetek körüli harcokban, majd 1942-ben a Salamon-szigeteki és az az Új-Guineai csatákban. A Savó-sziget melletti éjszakai csatában Mikawa altengernagy kötelékébe tartozott. Az itt zajló harcokban 1942. augusztus 10-én süllyesztette el az amerikai USS S-44 tengeralattjáró.
