| Brit hajók |
 |
 |
Ajax
A Leander-osztályú HMS Ajax könnyücirkálót 1934 márciusában bocsátották vízre. Testvérhajói: Le- ander, Achilles, Neptune és az Orion. Az Ajax a harmadik hajó a sorban, és 1935-ben állt szolgálatba a Royal Navy kötelékében. A II. világháború első heteiben, 1939 szeptemberében az Atlanti-óceán déli részén teljesített szolgálatot: kereskedelmi hajókat támadó német hajókat fogott el. 1939 decemberében az Exeter és az az Achilles cirkálókkal a Plate folyó torkolatvidékén megütközött az Admiral Graf Spee zsebcsatahajóval, ahol súlyosan megrongálódott.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1934. március 1.
-
Vízkiszorítás: 7270 t (üresen); 9740 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 169,2 m - szélesség: 16,9 m - merülés: 5,81 m
-
Sebesség: 32,5 csomó (60 km/h)
-
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Parsons I.R. gőzturbina - 72 000 LE
-
Hatótávolság: 13 500 km 15 csomós (28 km/h) sebesség mellett
-
Fegyverzet: 8 db 15,2 cm-es ágyú; 4 db 10,1 cm-es ágyú; 12 db 127 mm-es légvédelmi ágyú + egy Supermarine Walrus vagy Fairey Seafox hidroplán
-
Páncélzat: övpáncél 102 mm, lövegtornyok 25 mm, fedélzet 32-51 mm
Anson
A második világháborús legkorszerűbb brit csatahajóosztályba tartozó egységet Jellicoe néven kezdték építeni 1937-ben, de 1940 februári vízrebocsátása előtt az Anson nevet kapta. 1942 nyarán állt hadrendbe. A háború folyamán majdnem végig a Honi Flotta kötelékébe tartozott, elsősorban konvojkíséretet látott el a Murmanszkba vezető útvonalon. 1945-ben a Csendes-óceánra vezényelték, de ott már nem vett részt harci bevetésen. Tokió körzetében, majd Ausztrália partjainál járőrözött 1946 közepéig. 1949-ben vonták ki a szolgálatból és 1957 végén bontották le. Testvérhajói voltak a King George V, a Prince of Wales, a Duke of York (ex-Anson) és a Howe (ex-Beatty).
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1940.
-
Vízkiszorítás: 35.000 t (üresen); 44.460 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 227,1 m - szélesség: 31,4 m - merülés: 10,7 m
-
Sebesség: 30,5 csomó
-
Személyzet: 1640 fő
-
Hajtómű: 4 Parsons-turbina - 91 875 kW
-
Hatótávolság: 15 000 km
-
Fegyverzet: 10 db 35,6 cm-es ágyú; 16 db 13,3 cm-es ágyú; 64 db 4,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 16 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db repülőgép
-
Páncélzat: 127-391 mm az övpáncél, a barbettákon 406 mm, lövegtornyokon 381 mm
A Cammell Laird által épített és 1941 szeptemberében vízre bocsátott HMS Argonaut annak a 9 hajóból álló Didó könnyűcirkáló-osztálynak volt egyik tagja, melyeket a Királyi Haditengerészet 1939 és 1942 között szerelt fel. 1942 augusztusi szolgálatba állítását követően előbb a Honi Flottával hajózott, majd Gibraltár körzetébe került a H haderőhöz. 1942 novemberében részt vett a Torch-hadműveletben, a szövetségesek észak-afrikai partraszállásában. 1943-ban generáljavításra az Egyesült Államokba hajózott, majd ismét a Honi Flottához került. 1944. június 6-án a normandiai partra szállás során részt vett a Gold partszakasz védelmét biztosító haditengerészeti haderő munkájában. Később, 1944 augusztusában is hasonló feladat várt rá: a francia Riviérán partraszálló szövetséges csapatokat biztosította. 1944 szeptember-októberében már a Görögországot és az égei-tengeri szigeteket megszálló szövetséges inváziós haderő tengeri támogatásában vett részt. Ezután a Keleti Flottához került, Ceylonba. 1944 decemberében, illetve 1945 januárjában egy szumátrai célpontokat támadó repülőhordozókból álló taktikai haderőt kísért, majd ezután a Csendes-óceán térségébe, a brit Csendes-óceáni Flottához helyezték át. A háború végéig itt teljesített szolgálatot, és az Oki- nawa, illetve a Nampó-szigetek partjainál működő brit taktikai haderőt kísérte, végül 1955-ben leselejtezték.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1941
-
Vízkiszorítás: 5933 t (üresen); 7193 tonna harckészen
-
Méretek: hossz: 155,08 m - szélesség: 15,40 m - merülés: 5,20 m
-
Sebesség: 31,75 csomó
-
Személyzet: 487 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Parsons gőzturbina - 62 000 LE
-
Hatótávolság: nincs adat
-
Fegyverzet: 10 db 13,3 cm-es ágyú; 8 db 2 fontos és 8 db 127 mm-es légvédelmi ágyú
-
Páncélzat: övpáncél 38,2 mm, lövegtornyok 38,1 mm, fedélzet 50,8 mm
Argus
Az Argus-osztály egyetlen egységét 1914-ben Olaszország részére, Conte Rosso néven óceánjáró utasszállítóként (liner) kezdték építeni. Az első világháború kitörésekor a britek a hajót lefoglalták és átkeresztelték HMS Argus-ra. Terveit átdolgozták és repülőgép-hordozónak építették tovább. A mun- kálatok a folyamatos kísérletezések, átépítések következtében igen lassan haladtak, de amikor 1918 szeptemberében szolgálatba állt, teljesen sima, felépítmény nélküli repülőfedélzetével utat mutatott a fejlesztések irányainak. Mivel parancsnoki tornya sem volt, erősen hasonlított egy felfordított vasalóhoz, ezért "flat-iron"-nak becézték. Argus-t a második világháború kitörésekor már csak kiképzésre használták, de a Royal Navy 1939/41-ben bekövetkezett jelentős veszteségei miatt — a HMS Courageous, Glorious és az Ark Royal elsüllyedt, az Illustrious súlyosan megsérült — újból első vonalbeli szolgálatra osztották be. Előbb Máltára szállított utánpótlást és repülőgépeket Gibraltárból, majd a Földközi tenger nyugati térségébe vezényelték, ahol a Málta felé tartó konvojok védelmében vívott csatákban vett részt. 1943-ban újra kivonták az első vonalbeli szolgálatból, és 1944-ig ismételten kiképzési célokra alkalmazták. Ekkor tartalék-állományba helyezték és 1947- ben pedig leselejtezték és szétbontották.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1917. december 2.
-
Vízkiszorítás: 14 000 t (üresen); 15 750 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 175,56 m - szélesség: 24,3 m - merülés: 6,9 m
-
Sebesség: 21 csomó
-
Személyzet: 272 fő+repülőszemélyzet
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 db Parsons gőzturbina - 20 000 LE
-
Hatótávolság: 8 050 km 16 csomó (30 km/h) sebességgel
-
Fegyverzet: 2 db 102 mm-es (2×I) ágyú, 12 db 12.7 mm-es (3×IV) légvédelmi gépágyú és 18 repülőgép (1940)
-
Páncélzat: nincs
Ark Royal
Brit repülőgép-hordozó, melyet eredetileg is hordozónak terveztek, hosszú repülőfedélzete mintegy 18 méterrel magasodott a legnagyobb merülési vonal fölé. A hajó az angol flotta "szerencsehajója", három támadást is túlélt. A brit flotta büszkeségét 1939. szeptember 14-én támadta meg az U-39 (Glattes tengerész főhadnagy), két torpedó lőtt ki a közelben elhaladó hordozóra. 1939. szeptember 25-én pedig négy német Ju 88-as bombázó támadta meg. Egy 250 kg-os bomba közvetlen közelében robbant, a németek azt hitték, sikerült elsüllyeszteniük, de csak kisebb sérüléseket szenvedett. 1939 októberében közreműködött az Admiral Graf Spee zsebcsatahajó üldözésében. Ezután a norvégiai hadműveletekben mágneses aknától megsérült és légitámadást is kapott. Ekkor jelentették a németek másodszor elsüllyesztettként. Ezután a Földközi-tengeren harcolt. 1941 májusában átvezényelték az Atlanti-óceánra, ahol részese volt a Bismarck csatahajó elleni hadműveletnek, egyik Swordfish repülőgépének torpedója okozta azt a végzetes találatot, amely megbénította a német csatahajót. Néhány hónappal később, 1941. november 13-án 25 mérfölddel Gibraltár kikötője előtt, az U-81 német tengeralattjáró megtorpedózta. Vontatókötélre vették, de már nem sikerült Gibraltárba vontatni, 14 órával később felborult és elsüllyedt.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1937
-
Vízkiszorítás: 22.600 t (üresen); 28.164 t (harckészen)
-
Méretek: hossz: 243,8 m - szélesség: 28,7 m - merülés: 8,5 m
-
Sebesség: 31 csomó (57,4) km/ó
-
Személyzet: 1580 fő
-
Hajtómű: 3 csavartengely, 3 redukciós Parsons fogaskerék-turbina
-
-
Fegyverzet: 72 db repülőgép; 16 db 11,4 cm-es légvédelmi ágyú; 32 db 4 cm-es légvédelmi gépágyú; 32 db 1,3 cm-es légvédelmi géppuska
-
Páncélzat: övpáncél 114 mm, válaszfalak 76 mm
Audacity
Az Audacity kísérő-repülőgéphordozót (ex Empire Audacity, ex Sinbad, ex Hannover) a Bremer Vulcan nyugat-indiai hajógyára kezdte el építeni kereskedelmi hajóként. Az 1939 márciusi vízrebocsátás után 1939. május 10-re készült el teljesen, de a háború kitörésekor a britek Indokína térségében lefoglalták és 1940 novemberében átépítették a hajót. A munkálatokat 1941 júniusában fejezték, és a Nagy-Britannia-Gibraltár útvonalon közlekedett, fedélzetén amerikai Grumman Martlet vadászgépekkel. Fő feladata a gibraltári konvojok kísérése és védelme volt. Utolsó útjára 1941. december 14-én indult, december 21-én Portugáliától nem messze az U-751 jelű ten- geralattjáró egy Condor repülőgép támogatásával el- süllyesztette a HG-76 jelű konvoj kíséretében lévő hadihajót, de még a brit egység pusztulása előtt a fedélzetéről felszálló vadászgépek lelőttek négy Fw 200-as Condor-t. Ez a hajó volt az első képviselője azoknak az egységeknek, amelyet kimondottan konvojok kísérésére hoztak létre, légi biztosítást nyújtva a kereskedelmi hajóknak a tengeralattjárók támadásával szemben. A háború folyamán több mint 100 kereskedelmi hajót építettek át ily módon kísérőhordozóvá.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1939. március 29. (1940)
-
Vízkiszorítás: 8.600 t (üresen), 11 000 t (harckészen)
-
Méretek: hossz: 142,3 m - szélesség: 17,01 m - merülés: 8,41 m
-
Sebesség: 15,5 csomó (28,7 km/ó)
-
Személyzet: 650 fő
-
Hajtómű: 2 csavartengely, diesel-motor
-
Hatótávolság: 5.200 km
-
Fegyverzet: 6-8 db repülőgép; 4 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú; 4 db 4 cm-es légvédelmi gépágyú; 4 db 2 fontos és 1 db 6 fontos ágyú
-
Páncélzat: nincs
Avenger
Az Avenger-osztály névadó hajóját eredetileg amerikai hajóként (BAVG 2) kezdték el építeni 1939- ben. Elkészülte után átadták az angoloknak, akik 1942 márciusában szolgálatba állították a brit flotta kötelékében. Még májusában átalakították a repülőfedélzetét, így alkalmassá vált 12 Sea Hurricane és 3 Swordfish repülőgép hordozására. 1942 szeptemberében állt aktív szolgálatba és rögtön a PQ18-as konvojt kísérte Oroszországba. Eközben 1942. szeptember 14-én repülőgépei a HMS Onslow brit rombolóval közösen elsüllyesztették a konvojt támadó U-589 német tengeralattjárót a Spitzbergák közelében. Később részt vett az észak-afrikai szövetséges partraszállás támogatásában. Novemberben az MKF 1 konvojt kísérte Gibraltárba, amikor elhagyta a szerencséje: 1942. november 15-én az U-155 német tengeralattjáró Gibraltár (36°15'N,007°45'W) közelében megtorpedózta és elsüllyesztette. Csak 12 fő élte túl a támadást a legénységből. A BAVG–1-BAVG–5a HMS Biter. sorozatszámokon további 5 hajót építettek meg. Eredetileg mindet Nagy-Britanniának szánták "lend lease" szállítás keretében, Az osztály 6 hajója 1941-42-ben állt szolgálatba, kettő az US Navy, négy a Royal Navy kötelékében, köztük
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1939
-
Vízkiszorítás: 10 530 t (üresen); 15 362 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 141,73 m - szélesség: 21,18 m - merülés: 6,4 m
-
Sebesség: 16,5 csomó (30,55 km/h)
-
Személyzet: 555 fő
-
Hajtómű: 1 hajócsavar, Sun-Duxford diesel - 5200 LE
-
Hatótávolság: 7412 km, 15 csomó (27,78 km/h) sebességgel
-
Fegyverzet: 3 db 102 mm-es ágyú, 16 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú és 15 repülőgép
-
Páncélzat: eredetileg nincs, később 50-100 mm
Barham
A HMS Barham a Queen Elizabeth-hajóosztály öt gyors csatahajójának volt egyike, melyek építését 1912/13-ban kezdték el azzal a céllal, hogy a csatacirkálókat, a flotta támadóegységeit lecseréljék. Az 1915 októberére felszerelt Barham az I. világháború során részt vett a jütlandi csatában, ahol hat találatot kapott. 1927/28-ban átépítették, a Földközi-tengerre került, majd 1939-ban a Honi Flotta kötelékébe helyezték át. 1939. december 12-én Skócia partjaitól nyugatra összeütközött a DuchessU-30-as német tengeralatt- járó. Javítás után ismét a Földközi-tengeri Flottával hajózott, de a Dakar ellen indított támadás során megrongálta a Richelieu francia csatahajó ágyúinak tüze, majd 1941. május 27-én a Kréta ellen intézett német légitámadás szintén károkat okozott a hajón. Több alkalommal vett részt part menti építmények lerombolásában: 38,1 cm-es ágyúi nagy pusztítást vittek végbe a líbiai Bardiában kiépített ellenséges létesítményekben. 1941 novemberében Cunningham tengernagy kifutott Alexandriából a földközi-tengeri brit flotta zömével (Force A.). November 25-én a líbiai partok előtt az U-331 tengeralattjáró 4 torpedót lőtt ki a csatahajóra, melyet három el is talált. A HMS Barham 8 perc alatt felrobbant és elsüllyedt, 861 tengerész veszett oda. Az osztály többi egységét, a rombolóval, mely súlyosan megsérül és elsüllyedt. A hajó balszerencse-sorozata azonban ezzel nem ért véget: két héttel később megtorpedózta és súlyosan megrongálta az Malayát, a Queen Elizabethet, a Valiant és a Warspite-ot kiterjedt háborús szolgálat után 1947/48-ban bontották le.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1914
-
Vízkiszorítás: 27 500 t (üresen) 32 004 tonna (harcrkészen
-
Méretek: hossz: 196 m - szélesség: 27,6 m - merülés: 8,8 m
-
Sebesség: 24 csomó (44,5 km)
-
Személyzet: 1313 fő
-
Hajtómű: 4 csavartengely, 4 szabadfutású turbina - 75 000 ks
-
Hatótávolság: 26 100 km
-
Fegyverzet: 8 db 38,1 cm-es, 14 db 15,2 cm-es löveg
-
Páncélzat: övpáncél 330 mm-es - 152 mm, lövegtornyok 330 mm
Belfast
A HMS Belfast cirkálót, illetve testvérhajóját, az Edinburgh-öt, 1936 decemberében kezdték el építeni, és 1938 márciusában bocsátották vízre. A Belfast a két hajó közül a nagyobb, tulajdonképpen a brit Haditengerészet valaha épült legnagyobb cirkálója. Karrierje balszerencsésen indult: 1939-ben súlyosan megrongálta egy mágneses akna, mely az első gépterem alatt robbant, megroppantotta a hajó gerincét, és szétroncsolta az összes gépalkatrészt. Több módosítást követően 1942 októberére állt ismét harcra készen, majd a sarkkörön túl közlekedő konvojok kísérőhajójaként működött. 1943 decemberében részt vett az északi-foki ütközetben, mely a német csatacirkáló, a Scharnhorst pusztulásával zárult. 1944. június 6-án a normandiai partraszállás során a Juno partszakasz tüzérségi támogatásáért felelős hadihajórajnak tagja, 26-án pedig német állásokat lőtt Caen körzetében. A Belfast a háború után még hosszú évekig szolgálatban maradt. 1963-ban tartalékállományba helyezték. 1971-ben a Temzén kötötték ki, mint háborús emlékművet. Ma is népszerű turistalátványosság.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1938
-
Vízkiszorítás: 10.805 t (üresen); 13.390 t (harckészen)
-
Méretek: hossz: 186,83 m - szélesség: 25,60 m - merülés: 6,19 m
-
Sebesség: 32 csomó (58 km/h)
-
Személyzet: 781 fő
-
Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Parsons gőz-turbina - 85.000 Le
-
Hatótávolság: 16 100 km
-
Fegyverzet: 12 db 15,2 cm-es ágyú; 12 db 10,2 cm-es légvédelmi ágyú; 16 db 40 mm-es Bofors légvédelmi gyorstüzelő ágyú; 8 db légvédelmi géppuska, 2x3 db 53,3 cm torpedóvető, 4 db Vickers felderítő-hidroplán
-
Páncélzat: tornyok: 101,6 mm, fedélzet: 76,2 mm, vízvonal: 124 mm
Cornwall
Az öt egységből álló Kent/County-osztály egyik hajója. 1924-ben kezdték el építeni Plymouthban. 1926-os vízrebocsátását követően 1928. május 8-án állt szolgálatba. A világháború első heteiben az Atlanti-óceán déli részén teljesített szolgálatot: kereskedelmi hajókat támadó német hajókat fogott el. Többek között 1941. május 8-án megsemmisítette a legsikeresebb segédcirkálót, a Pinguin-t. A német segédcirkálók jelentősége különösen a háború első szakaszában volt nagy. A hajók elsüllyesztésével csökkentették az angolok utánpótlási lehetőségeit, rejtett mozgásukkal pedig szétforgácsolták a brit haditengerészet erőit. A Pinguin közel 155 000 tonna hajóteret süllyesztett el, mielőtt a Cornwall egyik lövedéke felrobbantotta. Ezt követően átvezényelték a Távol-Ke- letre, ahol 1942. április 5-én az Indiai-óceánon a HMS Dorsetshire cirkálóval együtt több japán hordozó - köztük a Shokaku - repülőgépei megtámadták. A Cornwall-t nyolc bomba találta el és alig tíz perccel a Dorsetshire után elsüllyedt.
TECHNIKAI ADATOK
-
Vízrebocsátás: 1926
-
Vízkiszorítás: 9830 t (üresen); 13 450 tonna (harckészen)
-
Méretek: hossz: 201,17 m - szélesség: 20,7 m - merülés: 6,19 m
-
Sebesség: 32 csomó
-
Személyzet: 685-710 fő
-
Hajtómű: 4 Parsons turbina, 8 Admirality kazán - 80 000 LE
-
Hatótávolság: 15 400 km
-
Fegyverzet: 8 db 203 mm-es (4×II-/50) és 4-12 db 102 mm-es (-AA) ágyú; 8 db 40 mm-es (-AA) légvédelmi ágyú; 8 db 12.5 mm-es légvédelmi gépágyú + 3 repülőgép
-
Páncélzat: övpáncél 25 mm, fedélzet 35 mm, tornyok 25-102 mm
